Végtelen sikítás  
 


szerda, február 11, 2015
innentől myreille.hu 
# 9:08 de. - Myreille


vasárnap, október 05, 2003
Fasza. Minden kibaszottul fasza. Kösz, igazán jól vagyok. Ha mondom...
# 7:35 du. - Myreille


Az emberek a sötétben mihez kezdenek
Volt egy kis lámpásom, de az is elveszett
Kinyújtom a kezem, hátha te is azt teszed
Együtt akarok lenni a sötétben veled

/Greg Brown: "A sötétben veled"/

Általában egy fontos ember ajánlása is elég ahhoz, hogy egy könyvet a kezembe vegyek, de most Éjfél Kapitány és Mr.A is ajánlotta Neil Gaiman Amerikai Istenek címû könyvét.
Utazás volt mindenképpen. Nemcsak az Egyesült Államok végeláthatlan útjain, hanem a Mítoszok és Istenek földjén és önmagamban is.
Hiszek mindenben és semmiben.
# 6:38 du. - Myreille


"szia. kuldok egy szot, amitol nekem mindig jo kedvem lesz: csicseriborso. hatha neked is jo kedved lesz tole ;)"
# 12:05 du. - Myreille


Na, az ilyen esõs, borús õszi napok, hétvégék a szeretkezõs hétvégék. Ilyenkor legszívesebben ki se mozdulnék az ágyból, még enni sem.
Szeretkezni, aludni, szeretkezni, enni, filmet nézni, szeretkezni, aludni, filmet nézni, enni, szeretkezni...
Helyette álláshirdetéseket olvasok és pályázatokat írok, olvasok, tanulok. Szeretem az esõt és ezt a borult idõt. Bánatosabb, mint én.
# 11:57 de. - Myreille


- Ilyen a szerelem... nem tehetsz ellene semmit. Mindenkiben õt keresed.
- Nem õt, hanem azokat a dolgokat, amik vele jók voltak.
- Majd változik ez is idõvel.
- Remélem.
- Biztosan.
# 11:47 de. - Myreille


szombat, október 04, 2003
Blöff. Snatch.
Nehezebb, mint gondoltam.
Könnyebb, mint gondoltam.
Semmit sem tudok.
Barry White-ot hallgatok.
# 11:32 du. - Myreille


Ide egy randi története kerülhetne. De minden pozitívuma ellenére valami hiányzott. Valami, amit nem tudok szavakba önteni. Nem, nem éreztem rosszul magam, sõt nagyon jól éreztem magam, de most már biztosan érzem, hogy valami hiányzott.
Már majdnem lecsapott rám az elkeseredés, amikor megintcsak szárnyára kapott egy barát és elhívott filmet nézni. Én választhatok...
# 8:41 du. - Myreille



A városok tele vannak angyalokkal, csak néha annyira hozzátartoznak a megszokott látványhoz, hogy észre se vesszük Õket. Vagy talán nehéz elhinni, hogy vannak angyalok? Angyalok, akik láblógatva figyelnek minket.
# 11:34 de. - Myreille


péntek, október 03, 2003
Ytse meghívott, hogy nézzük meg a Bridget Jones naplóját, én pedig éltem az ajánlattal. Ahogy egy ilyen filmhez illik, kaptam csokit és jégkrémet. Kicsit fáztam, ezért kértem egy pulcsit és legnagyobb megdöbbenésre azt kérdezte, hogy milyen színût. Utána egész este ezen mosolyogtam. Még akkor is, amikor az alagút tetején üldögéltünk, vagy a Szerájban gyrost ettünk. Jó sokat sétáltunk. Imádom ezt a várost. Mindig újabb arcát mutatja.
Valaki a Moszkván kiszórt egy csomó könyvet. Én Brunella Gasperini: Én és Õk könyvét felvettem és hazahoztam.
# 11:36 du. - Myreille


Õrület! - szokta mondani egy nagyon kedves régi barátom, amikor számára lényegtelen dolgokról meséltem teljes beleéléssel. Még most is fülemben cseng ennek az Õrület!-nek a zenéje és látom gúnyos-kedves mosolyát.
Õrület ez a mai nap és ez az egész hét, de már a jövõ hét is tele van programmal. Szeretem ezt a pezsgést és érzem, hogy a dolgok megint lendületben vannak. Viháncolok...
# 4:33 du. - Myreille


Cseremese. Mesélek neked egy mesét, majd te is mesélsz nekem egyet. Ez így van jól. Ma ezt kaptam:

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta a dolgát, de a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak fele annyit tudott teljesíteni. A két év keserûség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad oket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörû virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörûség nem ragyogná be a házamat.
# 1:37 du. - Myreille


Semmi nyüszi, csak egy kis nyüzsi.
Néha a nagy igazságok is elgépelésbõl születnek. Nálam gyakrabban.
# 8:22 de. - Myreille


Weöres Sándor

CSIRIBIRI

Csiribiri csiribiri
zabszalma --
négy csillag közt
alszom ma.
Csiribiri csiribiri
bojtorján --
lélek lép a
lajtorján.
Csiribiri csiribiri
szellõ-lány
szikrát lobbant,
lángot hány.
Csiribiri csiribiri
fült katlan --
szárnyatlan szállj,
sült kappan!
Csiribiri csiribiri
lágy paplan --
ágyad forró,
lázad van.
Csiribiri csiribiri
zabszalma --
még mellettem
alszol ma.
# 12:43 de. - Myreille


Lakásavató-képnézegetõ buli. Király. :) Nem tudom, hogy pontosan mennyien voltunk, de nevetésünktõl volt hangos a szoba, a lakás, a ház. Nekem pedig fáj a hasam a sok finomságtól - szezámmagos fasírozott hagymakrémmel és tejberizs pirított mandulával, csak hogy kettõt említsek - és a nevetéstõl.
Kóbor macska vagyok, aki ugrásra készen várja, hogy a simogató kezek mikor fogják bántani. [És persze, amint ellazulok, akkor jön az elsõ ütés, az elsõ fájdalom.] Azt hittem, hogy nem is figyelnek rám, hogy észre se vesznek, hiszen õk már régóta barátok trallala... Döbbenet csak belül van, miközben mosolyogva adom meg a telefonszámomat, vagy az e-mail címemet és válaszolok a kérdésekre.
Nagyon jó este volt. Semmi sem tud felbosszantani. Semmit sem akarok görcsösen. Nyugodt a felszín és mélyen sem háborog semmi. Ringatózom, mint csónak a csendes vizen.
# 12:19 de. - Myreille


csütörtök, október 02, 2003
Csudajó idõ van és a földalatti gyors közlekedés helyett a sétát választottam. Gyönyörû Jaguar-okat láttam. Csillogtak a napsütésben. Szeretem a szép szép autókat. Szeretem a gyors autókat.
# 2:33 du. - Myreille


Szokások és megszokások. Az elmúlt hetekben reggel, miután kiléptem a kapun, balra fordultam. Egyszer kitaláltam, majd így csináltam minden reggel, rutinból. Kedd óta jobbra fordulok. Kedden jött egy gondolat, hogy akkor most jobbra és azóta arra. Új szokás.
# 2:30 du. - Myreille


szerda, október 01, 2003
Azt hiszem, hogy a 8. "jól vagyok" után kezdtem aggódni és ez az aggódás, mint egy finom vacsora utolsó keserû falata, eltompít minden jót és vidámat. Pedig vidámság volt ma dögivel. Délután a szorgos házitündért alkítottam. A mosógép mosott, a kajci rotyogott a gázon, ágyruhát cseréltem, ruhát pakoltam, próbáltam leszervezni az angol nyelvtanfolyamomat, közben lelkesen tanultam és chateltem.
Némi késéssel megérkeztem a találkozóra Bettihez. Dumáltunk jó sokat, kaptam meghívást egy szombati házibuliba és egy ajándék mozijegyet. Minden6ó. [Bruce Almighty.] Felrémlett bennem, hogy én ezt a filmet egyszer már elkezdtem nézni, de nem moziban és akkor annak rendje és módja szerint bealudtam rajta. Viszont eléggé eldugodt emlék volt, mert elõször csak rosszul éreztem magam és deja vu-m volt.
Ma jókat nevettem a filmen és néha megdöbbenéssel állapítottam meg, hogy Jim Carrey nagyon sokat öregedett [Tudom, én se leszek fiatalabb.] és Catherine Bell igazán dögös nõ, amit a katonai egyenruha a JAG-ben teljesen letompít. [Persze, lehet, hogy nekem csak akkor tûnik fel a dolog, ha az arcomba ordít.]
# 10:41 du. - Myreille


Van egy könyem - valamelyik doboz mélyén - amit most szívesen a kezembe vennék, hogy gyerekkorom egyik kedvenc meséjét elolvassam. Csak a mesére emlékeszem és a lila-fekete rajzokra.
Fázom. "Fûtsetek, mert megvesz az Isten hidege..." Egész nap. Jéghideg a kezem és úgy érzem, hogy nem tudok felmelegedni. Nem szeretem ezt az érzést.
Az a verses-mesekönyv messze van, de Internet szinte korlátlan...

Móra Ferenc

A DIDERGÕ KIRÁLY

Mese, mese, mátka, pillangós batárba:
Volt egyszer egy király Nekeresd országba.
Nevenincs királynak nagy volt a bánata,
Csupa siralom volt éjjele, nappala.
Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába,
Sûrû könnye pergett fehér szakállába:
- Akármit csinálok, reszketek és fázom,
Hiába takargat aranyos palástom!
Aki segít rajtam: koronám, kenyerem
Tõle nem sajnálom, véle megfelezem!

Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,
Tökszárdudát fujtak minden ablak alatt:
Ki tud orvosságot a király bajáról,
Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?

Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot,
De együtt se ért az egy falat kalácsot.
Didergõ királynak csak nem lett melege,
Majd megvette szegényt az Isten hidege.
Körmét fúvogatta, keserûn köhintett,
Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:
- Bölcsekkel az idõt ne lopjuk, azt mondom,
Hívjátok elõ az udvari bolondom!

Bukfenc-vetegetve jön elõ a bolond,
Cseng-peng, kong-bong rajta a sok aranykolomp,
Mókázna a jámbor, serdûl, perdûl, fordul,
De a király rája haragosan mordul:
- Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,
Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed.
- Teli van énnálam ésszel a szelence:
Hideg ellen legjobb a meleg kemence.
Gyujtass be csak, komám - nevetett a bolond,
S nevetett köntösén a sok aranykolomp.

Kergeti a király ki a sok léhûtõt:
Hozzák fülön fogva az udvari fûtõt!
- Hamar cédrusfával a kandallót tele,
Urunk-királyunknak attól lesz melege!
Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,
El is égett benne vagy száz cédrusmáglya,
Sergett is a király elõtte, megette,
Utoljára mégis csak azt dideregte:
- Fûtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Már a szakállam is csak úgy reszket bele!

Nyöszörög a fûtõ: - Felséges királyom,
Életem-halálom kezedbe ajánlom,
Most dobtam bele az utolsó forgácsot,
Jó lenne hivatni az udvari ácsot!

Nekibúsul erre a didergõ király.
Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:
- Vágjátok ki kertem minden ékességét,
A szóló szõlõnek arany venyigéjét,
A mosolygó almát, a csengõ barackot,
Hányjatok a tûzre minden kis harasztot!
Széles ez országban amig erdõt láttok,
Kandallóm kihülni addig ne hagyjátok.
Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,
Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!

Csattognak a fejszék, sírnak erdõk, berkek,
Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.
Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,
Fészkit ezer madár jajgatva siratta.
A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,
Aranyos kandallón mind elparazsallott.
Didergõ királynak de minden hiába,
Nyögve gubódzik be farkasbõr-bundába:
- Fûtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Csak egy fogam van már, az is vacog bele!

Nekeresdországban van is nagy kopogás,
Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.
Dolgozik a csákány, fürész, balta, horog -
A király ajtaja egyszer csak csikorog.
Betipeg egy lányka, icike-picike,
Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.
Az ajaka kláris, a foga rizskása,
Csacsog, mint az erdõk zengõ muzsikása:

- Ejnye de rossz bácsi vagy te, király bácsi!
Megfordul a király: - Ácsi, kislány, ácsi!
Azt se tudom, ki vagy, sohase láttalak.
Mért haragszol reám? sohse bántottalak! -
Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:
- Minek szedetted le a házunk tetejét?
Hó is hullongázik, esõ is szemezik,
A mi padlásunkra az most mind beesik:
Elázik a bábum kimosott ruhája,
Vasárnap délután mit adok reája?

Mint amikor nap süt a jeges ereszre,
A király jégszive harmatot ereszte.
Szemében buggyan ki szivének harmatja,
Szöghaját a lánynak végigsimogatja:
- Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,
Biborköntösömet feldaraboltatom.
Bársonyrokolyája, selyemfõkötõje,
Lesz ezüstkötõje, aranycipellõje! -

Most meg már a kis lány mondta azt, hogy: ácsi,
Mégis csak jó bácsi vagy te, király bácsi!
Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett -
S didergõ királynak nyomban melege lett!
A tükörablakot sarokra nyitotta,
Városa lakóit összekurjantotta:
- Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,
Juttatok belõle, aki fázik, annak!

Tódult is be nyomban a sok szegény ember,
A márványtéglákon nyüzsgött, mint a tenger.
Ki is szorult tõlük király a konyhára,
Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:
- Asztalt terigetni, ökröt sütögetni.
Fussatok a hordót csapra ütögetni!
Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,
Mint a saját népem - nagy meseországban...
# 2:04 du. - Myreille


Hiszem, hogy a könyvek, mint az emberek, nem véletlenül kerülnek az életembe. Üzenetet hoznak nekem. Nekem ajánlott egy idézetet. Köszönöm. Megkérdeztem, hogy melyik könyv ez. A kezembe nyomta és nekem ma reggel ezt hozta:

"Felismertem, hogy az ember citadellához hasonlatos. Ledönti a falait, hogy megszerezze a szabadságot, de az csak feldúlt, s a csillagoknak nyitott erõdítmény marad. Akkor fölébred a szorongás... Citadella, az ember szívében foglak felépíteni."
/Antoine de Saint-Exupéry/
# 7:52 de. - Myreille


Éjjel egy és két óra között egy falu alszik. Az abalakok sötétek és a tévék ugráló fénye sem világítja meg a szobákat. Ha végigmész az utcán csak a kerítés mögül ugató kutyák figyelnek rád, minden más csendes. Ezzel ellentétben Budapest ilyenkor még élõ, úgy ahogy napközben sohasem. Sokkal jobban lenyûgöz, mint amekkor félelmet ébreszt bennem az éjszakai magányos séta.

A Gyûrûk Ura - A Gyûrû szövetsége film nekem sokkal jobban tetszett, mint A Két torony, bár most, hogy ismerem az elsõ részt a második is sokkal jobban tetszik. Egy idõ után helyére kerülnek a dolgok. Mind. Szeretem a meséket. Talán nekem is mesélnem kellene. Leírni. Itt a fejemben.

Tegnap voltam a Vásárcsarnokban (igaz, ez még reggel volt), ez is egy életemben elõször. Nem vettem semmit, csak nézegettem a felhalmozott színes árukat. Sõt láttam mannát is, elég közönségesen nézett ki, talán meg kellene kóstolni...

Nem csak a "talpam méz illatú", hanem az egész testem... Egyszer minden emlék megfakul. Mondogatom magamnak is, de eddig csak a minden emlék élõ-t tapasztalom. Mindenrõl HF jut eszembe. Na jó, nem mindenrõl, de pont annyi dolgoról, hogy egész nap elkísér, kicsit velem van. Tudom, hogy csak (az én) illúzió(m). Fene.
# 7:36 de. - Myreille


kedd, szeptember 30, 2003
Éppen egy TFT monitor elõtt ülök, szerintem baszott jó. Pardon. Éppen Crown Royal whisky-t iszom és To Die For hallgatok (nem én választottam) és még láttam egy csomag csokis kekszet és egy tábla étcsokit (imádom), amit meg kell kóstolnom.
A délután is remek volt. A szokásos szerelésemben voltam - nem tudom, hogy hogyan csinálom, hogy mindig ugyanaz a bordó felsõ van rajtam, amikor találkozunk -, elõször elmentünk a Normafához sétálni. Imádom ezt a várost. Az erdõ kezd tarka ruhába öltözni és az utat bebortják a színes levelek és a fényes gesztenyék. A padon ültünk, a férfiak hülyeségérõl és tehtetlenségérõl beszélgettünk, én a gyógytornát csináltam, miközben a lábam elõtt feküdt a város. Kislányos lelkesedéssel vettem észre, hogy egy részen a házak rendeztt sorokban vannak, majd rájöttem, hogy ott folyik a Duna. Erre csak nevetett és megmutatta az óriási pókot, ami elõtünk sétált. Friss levegõ és a napsütés meghozta az étvágyunkat. Óriáspalacsintára pályáztunk, de a palacsintázó helyén egy bankfiókot találtunk. Ezért elmentünk a Marie Kristensen Sandwich Bár-ba (utóljára Párizsban ettem ilyen baguette-et, már ott is imádtam) és mindenféle finomatt ettünk. Két kikötés volt: legyen benne hagyma és tojáskrém. Én még megleptem magam egy banántortával is. Csak úgy, mert szép az élet.
A végén még elmentem az IKEA-ba is, mert védõhuzatot kellett vennem a ruháimra. Már éppen ideje volt. Néztem az áruházban a sok fiatal párt, akik mérõszalaggal tervezgették közös otthonukat, én pedig csak mosolyogtam, mert jó volt látni õket. Én még mindig egy üres lakásra vágyom. Elõször legyen üres, majd belakom... De nincs lakás és hülyeség olyan vággyal megrontani a jelent, ami jelenleg elérhetetlen. Hm, nagyon bölcs vagyok, már reggel óta. :)
Iszom egy kis whiskyt és beszélgetek, talán filmet is nézek még. Majd kiderült, de befejezete a takarítást...
# 8:11 du. - Myreille


Non, rien de rien
Non, je ne regrette rien
Ni le bien qu'on m'a fait, ni le mal
Tout ça m'est bien égal
Non, rien de rien
Non, je ne regrette rien
C'est payé, balayé, oublié
Je me fous du passé avec mes souvenirs
J'ai allumé le feu
Mes chagrins, mes plaisirs
Je n'ai plus besoin d'eux
Balayés mes amours
Avec leurs trémolos
Balayés pour toujours
Je repars a zéro
Non, rien de rien
Non, je ne regrette rien
Ni le bien qu'on m'a fait, ni le mal
Tout ça m'est bien égal
Non, rien de rien
Non, je ne regrette rien
Car ma vie
Car mes joies
Aujourd'hui
Ça commence avec toi...


Kezembe került ma egy francia újaság és azóta ezt a dalt dúdolom [Edith Piaf: Non, je ne regrette rien] és persze pörgetem az r-eket, ahogy kell. A Edith Piaf életérõl és szerelmeirõl volt szó a cikkben, amiben megfogott egy mondat. "Nem tudott másként élni." Szeretem ezt a tud-okot, mert sokszor az akar-okot helyettesítjük vele és ezzel hárítjuk a felelõsséget is. Én sem tudok másként élni, mert nem akarok másként élni. Persze, ha akarnék, akkor tudnék másként élni. Talán. De miért akarnék olyat, ami nem jó nekem?
Süt a nap! Csudaszép õszi nap van.
# 2:15 du. - Myreille


hétfő, szeptember 29, 2003
Csak néhány pohár bor volt, majd kellemes sötétség borult a városra, a szobára, én pedig bebújtam a takaró alá és elaludtam. Néhány óra múlva pihenten ébredtem. Nem lehet, hogy csak percek teltek el, olyan, mintha hónapok múltak volna el. Vajon hogyan mûködik ez az egész? És mi van most velem?
# 9:43 du. - Myreille


Ne rúgj be! - mondta és az ajtóban állt.
Közel egy éve történt, hogy elõször találkoztunk. A magas barna lány és a szõke lány a Deákon a Meki elõtt. Ismer. Pontosan berúgni készültem. [Apa bora, tavaly szüreteltük.] De még ez sem garantálja, hogy nem fogok tombolni.
Töltöttem neki is.
Azóta egyedül vagyok és nem is tudom, hogy mit remélek az alkoholtól a mai este folyamán. Felejtést? Sötétséget? Érzelemmentességet? Mély, álomtalan álmot?
Végre fel akarom fogni, hogy nem számítok és azt akarom, hogy nekem se számítson.
# 6:22 du. - Myreille


Hazajött hozott sajtot és jókedvet. Mi lesz most a durcizással? "Szerencsére" mindjárt megy el, így ismét nyalogathatom a sebeimet. Nyalogatás, errõl elsõ körben nem a sebeim jutnak eszembe.
De én lenni önfejû. Most már csakazértis lekváros-mákos-tejfölös tésztát eszem.
# 5:20 du. - Myreille


Eredetileg sajtos-tejfölös tésztát akartam enni, de nincs itthon sajt, venni pedig elfelejtettem, kimozgulni nincs kedvem - nagyon sajnálom magamat és rosszkedvûzöm - ezért lekváros-mákos-tejfölös tészta lesz. [ICQ: 171087249]
# 5:13 du. - Myreille


Elfogyott. Eddig bírtam. Legyen csak egyetlen éjszaka, mindegy, csak legyen. Legyen valami. Eddig a tartalékaimat éltem fel, de most már lassan saját húsomba harapok. Az hittem, még reggel is, hogy ez egy jó hétfõ lesz, ez egy jó nap lesz, de elõtört minden, ami hetek óta csendben volt. Fáj a vágy. Fáj a láng. Fáj az üresség. Húst akarok a húsban. Keménységet a lágyságban. Legyen csak egyetlen éjszaka, mindegy, csak legyen. Legyen végre valami, mert megõrülök, mert fáj. Sajog a testem.
Végignéztem a telefonszámokat és mégse tudom megnyomni az a rohadt gombot azzal a kis zöld telefonkagylóval... "Hello, nincs kedved kefélni egyet?"
Megérdemlem, hogyha ilyen hülye vagyok.

Baszd meg, Myreille, ébredj fel! Vedd el! Nem számítasz, vedd már észre! Ébredj fel! Ne csak ülj a terített asztalnál, hanem egyél! Semmi sem számít! Semmi sem szent! Te se számítasz! Ébredj fel!

De...
# 2:02 du. - Myreille


Csak csendben, csak halkan, még a billentyûzet is alig kattan, viszont semmi kedvem aludni.

- Nem kétséges: a titokzatos harcos egy sith volt.
- Azokból mindig kettõ van.
- Se több, se kevesebb.
- Egy mester és egy tanítvány.
- De vajon melyik halt meg?
- A mester vagy a tanítvány?


Mai nap legjobb dolga: mákosguba szilvalekvárral.
# 12:26 de. - Myreille


vasárnap, szeptember 28, 2003
Majd megtudod milyen az a Portugál dolog, írta és színázba hívott. Tegnap a Katonában voltam (megint egy életemben elõször) és megnéztük a Portugált.

- Mire vágyott az életében? Úgy igazán...
- Egy néger nõre.
- És mit tett érte?
- Vártam, hogy bejöjjön az ajtón.

Sajnos, szó szerint nem tudom idézni, de valami nagyon hasonló volt. Könnyem folyt a nevetéstõl és a lelkem sajgott. Nem csak a szabadság keresése, az álmok és a valóság összeegyeztethetõsége, vagy éppen összeegyeztethetetlensége, hanem a kocsma is túlságosan ismerõs volt. Túlságosan. Nevess, és hívj Masninak. Nevetek én is, de tudom, hogy honnan jöttem. Ismerem ezeket az embereket. Ismerem a gondjaikat. Ismerem a sörösrekeszekben zörgõ üres üvegek hangját. Ismerem a hétfõket, a vasárnapokat és a reggeleket, bármikor megcsinálok egy hosszúlépést, megcsapolok egy hordó sört, vagy szagról felismerem a töményeket. Ismerem a beletörõdést, a fásultságot, a hangtalan sikolyokat.
Egykor az élet volt. Most már csak a színpadon zajló történet és én a kényelmes, bordó székbõl nézem.
Könnyû nevetni és még könnyebb kicsit távol helyezkedni, mert ugye az csak egy falu, csak egy kocsma, csak néhány alkoholtól bódult ember, de mindenki megvívja ezeket a csatákat. Egyszer minden ketrec szûk lesz, hiába vannak aranyból a rácsai és akkor jön a beletörõdés, a fásultság, a "rossz helyre születtem", a "körülmények miatt vagyok itt".
"Egy tér (falu: Irgács) melyben látszólag megtörténnek a dolgok jelentõs amplitúdó nélkül. A hétfõ, hétfõ, a nyár, nyár, a kocsma - kocsma, s ez így lesz akkor is, ha elmúlik az élet, tehát a hétfõ története hétfõi, a nyár csúcspontja a céllövölde, szabadsága a strand, a kocsma, a sör, a foci, az ismétlõdõ dialógok szegényes változatai..."
Tragikomédia. Nevess! Nevetek én is, mert ül a poén, mert mulatságos a helyzet, mert mulatságos az élet.
# 3:24 du. - Myreille


szombat, szeptember 27, 2003
# 5:43 du. - Myreille


Imádom. Imádom. Hogy mit is? Mindent. A levegõ illatát, a napsütést, a mosolyt az arcomon, a reggeli lustálkodást az ágyban, a zenét a rádióban, a könyvet, amit most fejeztem be, a forró, illatos fürdõt. Mindent. A könyv: Jeanette Winterson: A szenvedély. Gyönyörû, igaz mondatok. Elhiszem a mesét, a hihetetlen is, mert már velem is megesett hasonló. Az életrõl mesél. A szenvedélyrõl mesél. "A szenvedély édesebb, ha szálról szálra bontják. Ha újra és újra osztják, mint a higanyt, és csak az utolsó pillanatban hagyják, hogy ismét egybegyûljön." A szívrõl mesél. Velencérõl mesél.

A sötét szobában a fehér lepedõn fekszem. A zsalu tenyérnyire nyitva, kilátok a csatornára és a szemközti ház máladozó homlokzatára. Néha egy-egy gondola úszik keresztül a résen. Én kilátok a résen, a napsugarak pedig beömlenek itt és szinte átdöfik a széles hajópadlót. A porszemek õrült táncot jának a fényben. Talán a galaxisunk is ennyi csupán. A sós tengeri szellõ lebegteti a hófehér függönyt. A függöny repül, száll, semmi más dolga sincs. Egyedül vagyok, de a víz morajlása és az élõ város hangja betölti a szobát. Üresek a falak, csak egyetlen ágy van a szobában, ami a fény ellenére sötét. Szomorúság van a szívemben. Még sohasem jártam Velencében, pedig azt mondják õrült és szenvedélyes város. Le kell fosztanom magamról ezt a képet és nyitott, tiszta szívvel kell felfedeznem magamnak a város. Mutassa meg arcát, hagyjon lenyomatot lelkemen minden elõítélet és elvárás nélkül. El akarok menni Velencébe.

Agyamban, mint egy szekrény titkos fiókjában, él egy kép. Bármikor ki tudom húzni, bármikor elõ tudom hívni. Egy arc, egy barna szempár. Néha a legváratlanabb helyzetekben csúszik elõ, néha én húzom elõ. Ott ül velem szemben. Egy film egyetlen kockája. Egyetlen pillanat a számtalanból. Gondosan visszarejtem, mint most és belevetem magam a napsütésbe, a zenébe. Imádom. Imádom. Hogy mit is? Mindent. A levegõ illatát, a napsütést, a mosolyt az arcomon, a reggeli lustálkodást az ágyban, a zenét a rádióban, a könyvet, amit most fejeztem be, a forró, illatos fürdõt, a tiszta ruhák illatát, a sajtos csirkét. Mindent.
# 11:02 de. - Myreille


# 12:59 de. - Myreille


Elôzô napok...
július 2002
augusztus 2002
szeptember 2002
október 2002
november 2002
december 2002
január 2003
február 2003
március 2003
április 2003
május 2003
június 2003
július 2003
augusztus 2003
szeptember 2003
október 2003
február 2015
(c) 2002 Myreille, Minden jog fenntartva, beleértve a megfilmesítés jogát is.