Végtelen sikítás

péntek, január 31, 2003

Vettem az elõbb egy könyvet: Jamamoto Cunetomo: Hagakure (A szamurájok kódexe). Gúnyos mosoly az arcomon. Ha nem is tartja be valaki a nekem tett ígéretét, azért még megtörténnek velem a dolgok. Amikor kerestem ezt a könyvet nem találtam, most véletlenül bukkantam rá. A lényeg, hogy megvan és el tudom olvasni.
Persze, amiért itt ülök, az nem a könyv és nem az ígéret (bár áttételesen a dolgok nagy összejátszásában fontos szerepe van), hanem sokkal inkább egy levél...

# 5:28 DU - Myreille

Mondom, de kevesen hiszik, hogy az ember mindig jobbra cserél. Kell Neked ez, jó ez Neked. Akkor is ha fáj, akkor is, ha örömet ad. Nem csak a nap neveli a növényt, hanem a viharos esõ is. Az õsz, a tél és a tavasz is kell, hogy nyáron a hagyma virágba boruljon.

# 2:53 DU - Myreille

narancs és tenger; simogató szavak és jeges kéz szorítása szív, valamint gyomor tájékon; bizalom és éberség; lágyság és keménység; hideg és meleg képek; édes és sós; tûz és víz; põreség és láthatatlanság; csillogó napfény a folyón és táncoló hópelyhek; közelség és távolság; a mágnes két pólusa... egyszerûen az Élet színei.

# 1:58 DU - Myreille

Láttam egyszer egy filmet. Három nõrõl szólt, akik jelentkeztek egy Playboy fotózásra és a képeik bekerültek az újságba. Teljesen csodáltam a bátorságukat és titkos gondolatom lett, hogy egyszer én is megpróbálhatnám, de a tükörbe nézve mindig meggyõztem magamat, hogy ez a test nem való egy ilyen újság oldalaira.
Érdekes volt látni, hogy a nõk környezete hogyan reagálta le a képeket. A férfiak szabad prédának tekintették õket, a nõk pedig sápítoztak az irigységtõl. Azóta is a kedvenc kérdéseim egyike, hogy mit szólnál hozzá Kedvesem, ha megjelenne néhány kép rólam ebben az újságban.
Én régebben úgy gondoltam [Myreille a naív], hogy ilyen újságokban csak nagyon szép és tökéletes testû nõcik kerülhetnek be. Tehát ez valami. Aztán ez és az összes magyarországi retusálási hír elgondolkoztatott. Így már nem is olyan vonzó a dolog. Mû nõk, mû szépségek... mû világ.
Az évek folyamán arra jöttem rá, hogy a szépség, a szép test, nem csak az újságokból megismert idea. Sõt az inkább egy bálvány, aminek a sorsa, hogy porba hulljon. A szépség az más. Az ember egyrészt megszokja a másik vonásait, testét és olykor az apróbb hibák, vagy tökéletlenségek válnak igazán szexissé és vonzóvá.
Képmutatás lenne azt állítani, hogy nem nézek meg minden (mû)képet, sõt van néhány, ami kifejezetten tetszik, de már nem érzem rosszul magam azért, mert nem ilyen vagyok, viszont mindent megteszek (fodrász, kozmetika, sport), hogy jó nõ legyek.

# 1:43 DU - Myreille

Frederico García Lorca

Fény szeretne lenni a dal

Fény szeretne lenni a dal.
Bevillani a homályba
foszforos és holdas szála.
Nem érti a fény, mit akar.
Opálos szegélye mentén
is csak dalt lel, s visszahajlik
önmagába.

Csendes vizek

Ciprus
(Poshadó mocsár)

Jegenye
(Kristály patak-ár)

Fûz
(Mélységes tengerár)

Szív
(Könnyes szembogár)

Keresztút

Keleti szél;
lámpa ing.
A szívemben a tõr
markolatig.
Az utca körben
úgy remeg itt,
mint húr, mit a kéz
kifeszít;
surrogva, mint
darázs kering.
S ott látom mindenütt a
szív
mélyén a tõrt,
markolatig.

# 10:43 DE - Myreille

... kéjes élvezettel figyeltem kollégáim döbbent arcát, amikor a kabátomat vettem. Otthon gyorsan átöltöztem és elmentem futni. Az elsõ pár száz méter meglehetõsen könnyen ment, majd az izmaim feszültek és nagyon oda kellett figyelnem a levegõvételre. Tulajdonképpen ezt a "harcot" szeretem nagyon a futásban. Amikor le kell gyõznöm a fájdalmat, a fáradságot, szinte kicsit önmagamat. Ezután átesek egy olyan állapotba, amikor olyan érzésem van, mintha örökké bírnék futni és akkor kezdek el nézelõdni és gondolkozni.
A csónakázó tó tetejét jég borította. A felhõk mögül kikandikáló nap, sárgás-vöröses fénye beragyogta az eget, de a jégen opálos csillogással tört meg. A madarak csiripeltek, de a lombtalan fák ágain sem voltam képes meglátni õket. Minden végtelenül türelmesen várt. Megadta magát a jelennek, a télnek, de mégis a meleg szellõ a tavasszal kecsegtetett.
Nehezen bírom a várakozást. Persze a várakozásnak is két fajtája van. Az elsõ, amikor egy határozott idõszakot kell várakozással kitöltenem. (Karácsonyig, jövõ hét péntekig, 3 napig...) Ezek mennek, mert a várakozás okát leteszem abban a pillanatban, amikor felmerül és mivel nem tudom az idõt felgyorsítani, ezért csinálok mindent kedvem szerint. A másik típusú várakozás, a majd típusú: majd ma este megyek, majd hívlak, valamikor a jövõ héten találkozunk, egyszer az életben sor kerül rá...stb. Az ilyen várakozás felöröl és megõrít. A várakozás oka itt van velem minden pillanatban és nem tudok szabadulni tõle, de nem is ez a legrosszabb, hanem az, hogy aggódást hoz és elbizonytalanít...
Otthon forró, illatos fürdõvel folytattam a napot. Igazi levelet kaptam. Borítékban bélyeggel, kissé kusza kézírással. Jó volt elmerülni a forró vízben és olvasni a sorokat. Szeretek levelet és képeslapot kapni. Ezek után még olvastam, programot telepítettem, feldühítettem magam egy telefonhíváson, mosolyogtam egy másik telefonhívás miatt, üldögéltem a hintaágyban és zenét hallgattam... Boldogság édes érzésével másztam ágyba és egy verssor járt a fejemben "játszom játszó önmagammal"...

# 8:38 DE - Myreille

csütörtök, január 30, 2003

Kicsit elhanyagoltam mostanság a "Tégy Jót Magaddal Minden Nap Mozgalmat" és ezen most változtatni fogok. Úgy kezdem, hogy ma 15.00-kor hátrarúgom a székem, kikapcsolom a gépem és belevetem magam mindenféle jó dologba, amire már régóta vágyom...

# 2:49 DU - Myreille

Öngúny
Anno azt írtam, hogy "A téma gyakran a szex volt, így nem volt meglepõ, hogy hazafele a trolira szállva a szabad csövön (kapaszkodó oszlopon) pörögni kezdtem." Ezek után Kedves Barátom küldött egy sms-t "nem lehetett gyenge látvány" típusú üzenettel, majd nem sokkal késõbb elküldte nekem a mellékelt képet. Én persze adtam a hülye gyereket, hogy nem értem miért kaptam, nem értem a feliratot...stb. Péntek este azért nagy nyilvánosság elõtt, hangosan artikulálva megtudtam a magyarra fordítást. Volt nagy röhögés...
Ennél jobb már csak az lenne, ha legközelebb felszállok a 74-es trolira és a csõnél valami hasonló fogad.

Igérem, rendes kislány leszek...egyszer... talán... talán megpróbálom...

# 9:17 DE - Myreille

Néha úgy gondolom, hogy egy kedves nõ vagyok. Néha meg vagyok róla gyõzõdve, hogy egy mocsok disznó vagyok. Ma éppen ezen utóbbi állapotban leledzem, pedig reggel még a kedves nõ ébredt. Ahogy tegnap tavasz volt a télben, hétvége volt a hétköznapokban. Tisztára szombati hantulatom volt szerda este. J-vel a tanuljunk együtt projectet futtattuk, ami nevetésben, a pannónia sajt és mézespuszedlis-csokis szív kajálásában, vérnarancstea kortyolgatásában, összehasonlító elemzések végézében, zene bömböltetésében realizálódott. Nem tudom, hogy hogyan van, de amikor én ébredek nála, akkor mindig friss vagyok és eleven, most meglepõdve tapasztaltam, hogy ma én voltam fejbevert, õ pedig energiadús. Biztos az idegen lakás teszi. Este édes afférja volt, amikor az Ex beállított a porszívóért. Én úgy érzem, hogy minden barátnõmre rástartol. Valószínûleg én vagyok bizalmatlan és már nem tudok neki hinni, amikor azt mondja, hogy velem szeretne beszélgetni és tulajdonképpen rólam érdeklõdik, amikor a barátaimról kérdezget. A helyzetet tovább rontotta, hogy ma reggel is felhívott és tovább kérdezgetett. Na, ettõl ma elég negatív lettem. Próbálok a tegnap este hangulatára gondolni, a telefonhívásra, a levelekre (amik olyan fontosak nekem), a napsütésre, de most csak azt érzem, hogy nagyon lassan, de biztosan csúszok lefele azon a lejtõn, aminek a legalján cuppogós rosszkedv vár.

# 9:07 DE - Myreille

szerda, január 29, 2003

Az elõbb volt egy bemutatóm. Utána sétáltam egy kicsit a napsütésben. Hihetetlen, hogy január végén itt a tavasz. Olyan jó volt érezni, ahogy a nap puhán és melegen simogaja az arcomat. Szeretem ezt az érzést. Néha arra gondolok, hogy milyen jó a macskáknak. Ilyenkor napfürdõznek élvezik a meleg sugarakat és mennyire boldogok lehetnek. Aztán rájövök, hogy az a boldogság ugyanolyan, mint az enyém, tehát ne akarjam a másét, hanem örüljek a sajátomnak. Sõt talán ez még jobb is, mint amit el tudok magamnak képzelni.

Tavasz. A múltkor a virágosnál láttam már tulipánt, nárciszt és jácintot. Tavasszal szeretem a legjobban a kertet. De bármennyire is játékos a nap, még nem bújhatnak elõ a hajtások, mert még elõttünk egy kemény február, ami még megölheti õket.

A napsütést akkor is élvezem.

# 4:40 DU - Myreille

Szeretem a pillangókat. Szeretem nézni a röptüket, ahogy kicsit imbolyognak a fullasztó nyári melegben. Kecsesek és színesek.
Gyermekkoromban is elbûvölt ez a légies szépség, éreztem, hogy kincs ez és magamnak akartam, hogy bármikor élvezhessem. Csináltam egy lepkehálót, amit filmeken láttam és mint a nagy lepkevadászok kergettem a kissé tikkadt mezõn a pilléket. Hihetetlen öröm volt, amikor végre egyet sikerült hálómmal megfogni. Óvatosan piciny ujjaimmal megfogtam a szárnyait és egy befõttes üvegbe rejtettem. Úgy érzetem, hogy valami csoda birtokosa lettem, ami csak az enyém és örökre az enyém. Nem igazán értettem, hogy a lepke hol vesztette el varázsát. Az üvegben nem volt ugyanolyan. Szárnyainak mozgása most inkább verdesés volt a szûk üvegben és szárnya, ahol néhány pillanattal ezelõtt még napsugarak csillogtak, most egyre fakóbb lett, összetört. Az ujjaimon pedig valami szürke izé volt, amit a ruhámba töröltem. Végül volt egy halott lepkém, ami messzirõl sem emlékeztetett arra a pajkos jószágra, amit annyi idõn át kergettem. Soha többé nem használtam a hálót és soha többé nem akartam megfogni egyetlen lepkét sem.
Néha, ha lepkegyûjteményeket látok megsajdul a szívem. Nézem azt a sok-sok pillangót, hátukban a kis ezüst fejû gombostûvel és próbálom elképzelni kacskaringós útjukat a levegõben, de nem megy. Nem látom szépnek õket.
Szeretem nézni a lepkéket. Követem õket, próbálom kitalálni táncuk jelentését. Követem õket fûszáltól fûszálig, vagy lélegzetvisszafojtva nézem szárnyaik mintáját, kecsességüket.
A kertembe ültettem kékszakállt, fehér, rózsaszín, sötétlila nyári orgonát, gyöngyvirágcserjét és mályvacserjét, mert ezeket a növényeket kifejezetten kedvelik a lepkék. Igen, vannak, minden éven vannak kecsesen libbenõ csodáim, akik meglátogatják a virágaimat, amiket nekik neveltem. Most már messze van a kertem. Már nem fogom látni a lepkéimet, de mégis jó érzés tudni, hogy a virágok ugyanúgy várják õket. Én így szeretem a lepkéket.

Nehéz szavakkal leírni a bennem dúló érzelmeket. Olyan, mint a lepkék. Egyik sem az enyém, mégis jó, hogy vannak, hogy néha gyönyörködhetem bennük. Amikor útjaink keresztezik egymást feltöltõdöm velük és segít hogy hideg téli napokon, amikor nem találkozom egyetlen lepkével sem, az emlékeim mélyérõl bármikor elõ tudok varázsolni egy fülledt nyári délutánt és egy-egy pillangót. Színesen, lebegõn.

Egyszerûen jó, hogy van, hogy olyan amilyen. Az igaz utat keresi és nem a könnyebbet. Megoldásokat keres és nem félmegoldásokban vergõdik. Nem bújik hazugságok mögé, hanem pörén és meztelenül képes vállalni az igazságot. Nem másoktól várja a kérdésekre a választ, hanem belül, önmagában keresi. Nem csak üres szavak számára a becsület, a hûség, a felelõsség. Pont ezért távol van, de ezzel még közelebb került.

# 11:01 DE - Myreille

kedd, január 28, 2003

Látni akarom az arcát, a szemét, a haját, a fülét, a kezét, a mosolyát, a mozdulatait. Hallani akarom a hangját, a nevetését. Érezni akarom az illatát, a gondolatait, a kölcsönhatásunkat. Most még hangtalan mondatokkal vonz, még csak légképek vagyunk egymás számára, de vonz, mint egy másik pólusú mágnes. Elképesztõen gyönyörû és fájdalmasan szép módon reagál rám, talán pont ezért nem tudom átadni magam a kellemes ringatózásnak és ezért vagyok éberebb, mint valaha. Látni akarom az arcát, a szemét, a haját, a fülét, a kezét, a mosolyát, a mozdulatait. Hallani akarom a hangját, a nevetését. Érezni akarom az illatát, a gondolatait, a kölcsönhatásunkat.

# 2:26 DU - Myreille

Nem, nem vagyok jól. Nem, nem vagyok rosszul. Igen, vagyok, csak az idõ játszik velem. Néha ólomlábakon ballag, mint egy vénember, néha pedig kacagva szalad, mint egy kisgyerek, sõt talán kurjongat is. Tehetetlenül vergõdöm a vénember és a kisgyerek között. A vénember túl lassú, idegesít a tökölõdése, a kisgyerek túl gyors, túlságosan csapongó és mindig kisiklik a kezeim közül. A saját ritmusomat akarom, a saját lépéseimet akarom. Kérem vissza!
A plafont akarom bámulni, miközben Kosheen dübörög a fejemben, húst akarok a húsban, kéjt akarok érezni a fejem búbjától a lábujjamig. Az idõ, meg csináljon amit akar. Ne sürgessen és ne fogja vissza a lépéseimet.

# 2:03 DU - Myreille

"Az ember nem egyéb, csak egy halom tévedés, tehetetlen a kegyelem nélkül. Semmi sem mutatja meg neki az igazat, minden becsapja. Az igazság két fõoszlopa, az értelem és az érzékek, kölcsönösen megcsalják egymást." Pascal

# 12:37 DU - Myreille

# 9:31 DE - Myreille

Leopoldo Lugones

Vénusz megadja magát

csak gyöngysorod volt rajtad, semmi más már,
azt is ledobtad. A szobába tévedt
késõi napfényben rezgõ szivárvány
ült rá. Közöttünk, mintha vízfestmények

lebegtek volna. Ledõltél az ágyra,
és combodat kitártad, s felemelted,
mint Danaé, mikor az istent várja
Tizián képén. Mozdulatlan melled

fölé hajoltam. lüktetõ szerelmem
ágaskodott s feléd mutatott, szépség.
Te utána nyúltál, mert behunyt szemmel

is megleled. Öledhez nyomtad végét,
hol az éjsötét hajtarajban legszebb
szegfûd vöröslõ kelyhe már kifeslett.

Faludy György fordítása

# 8:01 DE - Myreille

hétfő, január 27, 2003

"Olyan Téged olvasni, mint hasonfekve, egy pokrócsátor alatt, zseblámpa fényénél sugdolózni."

# 10:14 DE - Myreille

Nem is emlékszem, hogy valaha vártam-e úgy a hétfõt, mint ma, pedig megint egy remek hétvége van mögöttem. Pénteken néhány blogger találkozott és próbált beszélgetni, vasárnap pedig gyermeki kötelezettségeimnek tettem eleget és túléltem a családom, ugyanakkor ha már kicsiny falumban jártam borzoltam kissé a kedélyeket is. Mit ne mondjak, jó volt látni az elismerõ pillantásokat és minden bókot mosollyal jutalmaztam. A hétvége meghatározó napja mégis a szombat (2003. január 25.) volt. Csuda egy nap lett. J-nél aludtam és délben keltünk. Furcsa, hogy milyen gondolatok találnak rá az emberrel ébredés után. Hangtalan mondatok röppentek fejemben. (Az eszemmel tudom, hogy ennek így semmi értelme, de mégsem tiltakozom, hanem hagyom, hogy vigyen az áramlat.) Szinte tavaszias idõben átsétáltunk-buszoztunk Budára V-hez. P és én elmentünk a Duna TV-be és megmutatta nekem a stúdiókat, vágókat, kamerákat, lámpákat, vezérlõket... és csak mesélt, én pedig csak azért nem tátottam a számat, mert ennyi idõs fejjel egy nõci ilyet nem csinál. Láttam kimenet elõtt az aktuális képet. Csendes volt szombat délután az épület, csak egy-két ember dolgozott, viszont engem érdekel az a világ, tehát még megyek és megnézem pezsgés közben is. Amit megállapítottam, hogy sokkal kisebb, mint ahogy én képzeltem. A legmegdöbbentõbb a híradó stúdiója. Én el nem tudom képzelni, hogy ott hogyan fér el annyi ember egy-egy élõ adásban. Egyre jobban csodálom õket.
V-nél annyira vonzott a zongora, mint általában a zongorák, így egy ujjal elkezdtem kalimpálni a Für Elise ismert dallamából azt a részt, amit tudtam. Egyszer csak P mögém állt és elkezdte játszani. Igaziból, kétkézzel. Mivel mögöttem állt karja akár az én karom is lehetett volna, kicsit én is részese voltam a játéknak. Figyeltem a kezét, ahogy könnyeden mozgott a billentyûkön, miközben az édes muzsika átjárt. Majd V ült a zongorához és eljátszotta kottából az egészet. Hihetetlen felfedezést tettem a zongorakottán, én mint zenei analfabéta rájöttem, hogy a felsõ sor a jobb kéz.
Kinn már alkonyodott, a kicsi szobát, aminek falai mályvaszínûen vibráltak a gyenge világításban, betöltötte a zene, engem pedig megtalált egy érzés. Szivarok és nehéz parfümök illatát véltem felfedezni a levegõben, suhogó selymek és nehéz bársonyok töltötték be a teret, gyertyafény rebegett és ezüst csillogott. Olyan arisztokratikus volta az egész hangulat. Meg sem akartam mozdulni, de P-t várta a színházban nagynénje, õ pedig elhívott minket, hogy hátha van még jegy az elõadásra.
Moór Marianna és Mihályi Gyõzõ

Így ismerkedtem meg, oh ez költõi túlzás, így mutattak be Moór Marianna színésznõnek és így mentem Szakmai jeggyel a Magyar Színház Veszedelmes viszonyok címû elõadására. Nehéz egy színdarabról írni, mert az látni kell. Olyan elõadás volt, amikor az ember nem érzékeli az idõ múlását és szinte minden második mondatot fel akar jegyezni. Olyan elõadás volt, amikor próbáltam minden apró részletet megjegyezni, minden hangsúlyt megõrizni, hogy emlékeim mélyérõl bármikor elõ tudjam hívni.
A színpad közepén egy hatalmas ágy trónolt, vörös bársonyba öltöztetve, buja barokkos fejtámlával. A matrac az erkély magasságában volt. Elõször minden szereplõ fehérben volt, de ahogy az erkölcstelenség, az ármány, a bujaság teret nyert egyre több bordó lett a színészeken. Végül mindenki bordóban volt. Leírhatatlanul jó jelenetek voltak és a darab valamint a zene kapcsolódását meg se próbálom leírni. Szerintem zseniális volt az egész.

Magyar Színház (1077 Budapest, Hevesi Sándor tér 4.)
VESZEDELMES VISZONYOK

Merteuil márkiné és Valmont vicomte, - akik valaha szeretõk volta - szövetségre lépnek. Sátáni játékuk célja: ki tud több férfit illetve nõt elcsábítani, megrontani. A cselszövés, a bosszúvágy, a hiúság és a féltékenység hajtja õket.
A márkiné egyik volt szeretõje, - az egyetlen, aki megcsalta õt - most éppen egy fiatal, ártatlan lányt készül feleségül venni. A bosszúszomjas márkiné megbízza a vicomte-ot a kis Cècile elcsábításával, hogy volt szeretõje ne szûzlányt kapjon feleségül.
Valmont vicomte nehezen áll rá a "feladatra", mert élete legnagyobb "vállalkozására" készül, meg akarja hódítani a fiatal Tourvelnét. Tervét az teszi igazán izgalmassá, hogy a fiatalasszony erényes, becsületes, és távollévõ férjéhez hû akar maradni, mindenképpen próbálja legyõzni feltörõ szerelmét a vicomte iránt.
Úgy látszik, hogy ami könnyed játéknak indul, végül végzetes következményei lesznek. A valódi szenvedélyek legyûrik hõseinket, mert ezek a viszonyok bizony veszedelmesek: van, akinek boldogságát, van, akinek az életét követelik...

Szerelmek, szenvedélyek, gyûlölet és cinizmus viharzik ebben a XVIII. századi mûben. A szereplõk csalnak és megcsalatnak, s miközben egymás érzelmeivel játszanak, saját maguk is fölemésztõdnek ebben a harcban. Nõk és férfiak csapnak itt össze, hogy felülkerekedjenek egymáson, s ezért minden cselszövésre képesek, ám az élet néha nem tûri az ilyen játékokat...

Choderlos de Laclos regényébõl Örkény István fordításának felhasználásával színpadra alkalmazta és rendezte Vidnyánszky Attila.

Szereplõk:

Merteuil márkiné Moór Marianna
Valmont vicomte Mihányi Gyõzõ
Rosemonde-né Zolnay Zsuzsa
Volanges-né Császár Angela
Cècile Volanges Ruttkay Laura
Tourvel elnökné Kubik Anna
Danceny lovag Tóth Sándor
Azolan Sipos Imre
Èmilie Tóth Éva
Juliette Klingler Katalin

Díszlet: Szergej Maszlobojscsikov, Jelmez: Balla Ildikó

Elhatároztam, hogy el kell olvasnom Choderlos de Laclos regényét. Ajándék volt ez az elõadás és annyira jó érzés, hogy ilyen csodák találnak rám.
Utána még elmentünk pizzat enni, majd J-vel megnéztünk a Szörny Rt-t. A házimozi-rendszer beizzítása közben persze akadt egy kis bugi is. Nem tudom, hogy hajnali kettõkor a szomszéd kinézett-e az ablakon, de valószínûleg nem, mert különben biztos, hogy értesítette volna a mentõket két örülten ugráló nõ láttán.
Pillanatok alatt elaludtam, amint a párnára tettem a fejem és emlékszem utolsó gondolatom ugyanaz volt, mint reggel ébredéskor az elsõ.

# 8:25 DE - Myreille

péntek, január 24, 2003

Mint egy labda, ami két fal közé szorult, pattog fejemben a mondat: "Néha úgy érzem, keresek valamit. Valami megnyugvást, kiegyensúlyozatlan békét, vihar utáni csendet. A hírt, hogy mégsem így kell leélni az életet, hogy van egy másik valóság, ahova osztanak még belépõt." Amikor már azt hiszem, hogy a lendület elfogy és leáll a pattogás, közeledi a fal, és újra erõ költözik a labdába. Faltól falig egész nap. Régen hallottam ennél kétségbeejtõbb mondatot, pedig régen ez az én mondatom is volt. Szerintem nincs másik valóság, nincs másik élet. Ennyi van és utána egy mély álomtalan alvás következik.

# 3:34 DU - Myreille

Veperdi Judittól kaptam ezt a képet. "A blogodért cserébe." írta, amikor megköszöntem neki. Ha választhatnék, hogy milyen érzéssel a szívemben szeretnék, meghalni, akkor ezt választanám. Amikor jót adok és jót kapok és úgy érzem, hogy a világ minden dolga a helyén van. Ha búcsúznom kell az élettõl, amit szeretek és élvezek, akkor útravalónak ezt az érzést szeretném magammal vinni.

# 11:39 DE - Myreille

Reggel, amikor kiléptem az ajtón, megcsapott a finom, meleg, kissé tavaszias illat. Tele szívtam a tüdõmet és mosoly terült szét az arcomon. Ahogy léptem kettõt, ebbe a friss illatba belekeveredett a parfümöm illata is és egész úton velem jött. Volt még valami furcsaság, de csak akkor jöttem rá, amikor a ligeten mentem át. Csicseregtek a madarak. Tittikék-tittikék-tittikék. Eddig fel se figyeltem rá, hogy télen a tüdõszúró hideg mellett, pont ezeknek a daloknak a hiánya okozza a fagyott csendet. De most daloltak a madarak és mivel a dalukra figyeltem az egész város megszépült.
Az íróasztalomon egy Toblerone várt. Olyan jó, hogy vannak Angyalkáim. Nekem is. Tõlem is.

# 10:01 DE - Myreille

Jobban. A szavazó-doboz is sokat segített és az a sok telefonhívás és sms, a gondolatokkal eggyütt, amit kaptam. Köszönöm. Az élet furcsa fintora, hogy egyetlen ember jött el meglátogani, mégpedig az Ex. Nem tudom, hogy miféle erõk vezették hozzám (munkaidõben), de jó volt, hogy megsimogatta a hátam és a homlokomra tette a kezét, viszont önzetlenségében nem tudok hinni.

Néha megijedek a "véletlenek" (még nem tudok rá jobb szót és a véletlenben nem hiszek) összejátszásában. Egy Gondolat talált meg tegnap és elõvettem egy idézetet. Nem emlékszem pontosan, hogy hány éves voltam, amikor elõször kezembe került Rainer Maria Rilke: Levele egy ifjú költõhöz címû mûve. Tudom, hogy Druszám ajánlotta és a székesfehrévári könyvtárból kölcsönöztem ki. Tehát 17-19 éves lehettem. Már akkor kacérkodtam az írás gondolatával. Amit a blogban mûvelek, az nem írás véleményem szerint, inkább tombolás. De valahányszor valaki kiadót és kemény kötésû könyvet emleget, mindig eszembe jutank a következõ sorok: "Mélyedjen önmagába. Kutassa ki azt az okot, ami írásra készteti, vizsgálja meg gyökerei vajon a szíve legmélyébe nyúlnak-e, valljon róla önmagának, hogy belehalna-e, ha nem írhatna. Ez a legfontosabb: kérdezze meg éjszaka legcsendesebb órájában: KELL, hogy írjak? Ásson le szívébe mélyrõl jövõ feleletért. S ha ez igenlõen hangoznék, ha úgy találkozhatna szembe ezzel a komoly kérdéssel, hogy erõs és egyszerû "írnom kell" lenne a válasz, akkor alakítsa életét e szükségszerûség szerint, életének még legközömbösebb, legjelentéktelenebb órája is e kényszer jele és bizonyossága legyen. Azután közeledjen a természethez. Kisérelje meg legelsõ emberként mondani el, amit lát, átél, szeret és elveszít." Még nem tettem fel magamnak a kérdést, mert félek, hogy a válaszomban nincs még benn az a kemény határozottság, amit elvárok magamtól. Rádásul az összes dolgot, ami a szívemet nyomja, amit fontosnak tartok, amirõl írni szeretnék, már elmondták, szebben és tisztábban, mint ahogy én erre képesnek érzem magam.
Ma reggel egy levél várt, ami Rilke-hez kapcsolódott."...ha egyszer lesz rá lehetõséged a jövõben, nézd meg Duinot, és sétálj egy nagyot a Rilke Path-on, ahogyan mi hívtuk..." Ez megjegyzem magamnak.

# 8:40 DE - Myreille

Részletek Scott Shaw: Szamuráj Zen címû könyvébõl.

"Ima a Most, a jelen pillanat. A kozmikus tudatosság valamely szintjénke tanulmányozásához az ima állapotába kell jutnunk, ehhez pedig el kell merülnünk a jelen pillanatban. Az elmerülés a jelen pillanatban azt jelenit, hogy nem kívánunk semmi mást azon kívül, ami éppen van.
Ha a vágy megjelenik, eltávolodunk az imától, mert a vágy a képzelõdésen alapul. A képzelõdés az az ábránd, hogy a jelen helyzet vagy élet, mint egész, másképp alakulhatna. Az élet nem ilyen vagy másmilyen. Az élet egyszerûen csak lézetik. Ha ez felismerjük, megértjük, mit jelent a Most."

"Az idõ (jikoku) az életet meghatározó érzékelés. Ahogy az emberek öregszenek, gyakran elmerengnek: "Hova tûnt az idõ?" Ez mindennapos emberi állapot, mert az emberek általában nem élnek a Mostban. Az idõ múltával egyre inkább hajlunk arra, hogy életünket a megszokott kerékvágásban tartsuk, ugyanazokra a helyekre járunk, ugyanazokkal a dolgokkal foglalkozunk, ugyanazokkal az emberekkel találkozunk. Mivel semmi sem friss, egyetlen felderítetlen tapasztalat, ismeretlen érzelem nem furakodhat a közelünkbe, az idõ villámlábakon roha.
Van, aki azt akarja, hogy az élet elmosódó gyorsasággal múljon el. Mások nem. Utóbbiaknak meg kell tanulniuk magukhoz ölelni minden pillanatot, hogy úgy élhessék meg a leghétköznapibb, legmegszokotabb tapasztalatokat is, mintha most történne velük elõször."

"Elõforult már, hogy egy autó- vagy egy repülõút, vagy akár némi séta után célhoz érve döbbenten ismerük fel, nem emlékezünk magára az utazásra? Annyira belemerültünk a gondolatainkba, hogy elménk emlékezõ módba váltott, a múltbeli tapasztalatokat élte át újra, vagy a jövõrõl képzelgett. Eközben a Most teljesen elveszett.
A képzelõdés is természetes. Azonban semmi köze a Moston alapuló valósághoz. Lehet, hogy ábrándjaink soha nem válnak valóra.
Jóllehet az emlékezés révén ismét átélhjetjük az arra érdemes emlékeinket, ugyanez a folyamat hozza létre azt a gyakori szokást, hogy gondolatban újra és újra átéljük életünk nem éppen ideális pillanatait. Ebben a gondolati térben elkezüdünk fantáziálni arról, ahogyan a dolgok más körülmények, feltételek között alakulhattak volna, vagy ha mi másképpen viselkedünk.
Ám a körülmények nem voltak mások és mi sem cselekedtünk másképpen. Ez az elmeállapot elrabolja tõlünk a Most természetes szépségét, és teret enged a sajnálkozásnak és a gyötrõdésnek."

"Az álmodozás olyan, mint a kábítószer. Gondolatban olyan helyre repít, ahonnan a Most teljesen hiányzik és soha meg nem valósuló helyzetekrõl fantáziálhatunk.
A képzelgés függõséget okozhat. Saját negatív, beteljesületlen életük valósága elöl sokan menekülnek a kielégítõbbnek látszó álmodozásba.
A képzelõpdés és az emlékezés gyógymódja, ha átszervezzók azt életünket, hogy minden pillanatot a maga teljességében élhessünk át, elfogadva olyannak, amilyen."

"Gondoljunk bele, milyen tökéletesen élhetnénk meg a pillanatot, ha egyszerûen elfogadnánk minden tapasztalatot a maga valójában, átélnénk és leszûrnénk belõle mindazt, amit lehet."

"Természetesen nem lesz minden helyzet és minden pillant olyan, amilyennek szeretnénk. De az isteni tökéletesség ismeretében megértjük, hogy az egyik pillanat vezet a másikhoz, ahogy az egyik tapasztalat alakítja a következõt."

"A pillanat a Most. A tapasztalatok a Most. Mi döntjük el, hogy hogyan szeretnénk megélni õket."

# 8:23 DE - Myreille

csütörtök, január 23, 2003

Testem valami vírusos szarral küzd, gyenge vagyok és lázas.

# 9:28 DE - Myreille

szerda, január 22, 2003

Bámulok ki az ablakon. Nézem, ahogy az esõcseppek visszafröccsennek a pocsolyákból és szinte érzékelhetõ, hogy a tegnap még gyönyörû, fehér zúzmaratüskébe öltözött világ hirtelen sárossá és szürkévé változik. Az õsszel ültetett puszpángok vézna ágakkal és lekonyuló levelekkel mozognak, ahogy megadják magukat az esõnek és a szélnek. Alig van ember az utcán és a szemben lévõ panelházak is szürkék, sõt az össze autó szürke, ami az ablak elõtt parkol. Délben sárgás fénnyel világított az utcán a lámpa, gondolom az érzékelõket is megcsalta ez a nagy-nagy szürkeség. Megint rám talált egy melankólia. Nem vagyok rosszkedvû és "idegen" embrek kedvességgel rajzolnak mosolyt arcomra és mégsincs rendben semmi, de baj sincs. Tetszik, ahogy a pocsolya felszínét a szél fordozza és az esõcseppek mintha bugyognának a vízben, olyan mintha az egész élne.
Hirtelen eszembe jutott az a nyári nap, amikor Druszával elindultunk biciklizni a töltésre. Már elõzõ nap is nekivágtunk, de akkor visszafordultunk pár csepp miatt. A felhõk gyorsan elvonultak és ragyogó napsütés kerekedett. Ha tegnap ez volt, akkor ma is ez lesz, gondoltuk bátran és bíztattuk egymást. Elõször nem is volt semmi gáz. Élvezettel úsztunk a folyóban és kifejezetten jó volt, ahogy az esõ enyhítette a forróságot. A víz bugyogott és nem is tudtam biztosan eldönteni, hogy most melyik irányból is jönnek a cseppek. Amikor a nyári zivatar tomboló viharrá vált, már nem volt olyan jó. Bementünk egy híd alá, de vizes ruhánkat egyre csak tépte a szél. Már nem emlékszem mindenre, csak arra, hogy bementünk az egyik tanyára és ott kaptunk néhány pokrócot. Durvák voltak és állott szaguk volt, de nekem megváltás volt. Végre nem fáztam. Aztán megjött a napsütés is és hazatekerünk.
Nincs tanulság, nincs semmi csak eszembe jutott és leírtam. Most még kicsi nézem a pocsolyákat és az ablakon az vízcsíkokat. Valami energia áramlik felém, amivel még nem tudok mit kezdeni. Sem befogadni, sem elutasítani nem tudom még.

# 2:13 DU - Myreille

Hier soir j'ai decidé d'écrir francais pour pratiquer la langue. Ce matin j'étais fatiguée et je n'aimais rien, mais j'ai trouvé une fiche sur ma table: "SZERETLEK!" Il pleut et je déteste tout, mais je sens la chaleur aussi... Je n'ai pas envie de parler francais.

Nagyon fáradt vagyok. Az eszem azt súgja, a testem pedig lassan követeli, hogy aludjak többet, mert az alvással töltött öt és fél óra kevés. Az a baj, hogy az alvásra sajnálom az idõt. Az olyan passzív dolog, amikor csak pereg életem homokórája. Sokkal jobban szeretem, ahogy életem könyve tartalmas regénnyé írja magát. (Terry Pratchett: Mort, a Halál kisinasa, most legalább tudom, hogy honnan jönnek a képek.) Szinte hallom, ahogy a töltõtoll kaparja a lapot. Tegnap este is volt mit jegyzetelni. Angolon erõs fejfájással küzdöttem, de a végére egészen jókedvû lettem. Összekapartam maradék energiáimat és átmentem V-hez, hogy a konyhában két stokin némi Cola és csoki társaságában megbeszéljük az élet dolgait. Hihetetlenül jól hatunk egymásra. Gondolat gondolatot szül és mindketten ugyanolyan fájón racionálisak, de közben empatikusak vagyunk. Volt irigykedtetés is, de nem szándékosan, csak ugye úgy vagyok a kishússal, mint szomjazó a sivatagban a vízzel. (Tudatosan nem gondolok arra, hogy jó ideig ez volt az utolsó beszélgetésünk, mert különben a reggel rám tört "És? Hova szarjak?", valamint az "Egyész világ bekaphatja!" életérzések felerõsödnek a post-it ellenére.) Azon agyalok, hogy hogyan találkozhatnék vele, hogyan segíthetnék neki, de még csak a tehetetlenséget érzem és ez a tehetetlenség dühöt szül.

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY:
A mai reggelemnek és napomnak szeretném üzenni, hogy többen kívánták, hogy legyen jó, szép és ilyenek. Tehát kapja össze magát, mert eddig elég gyengén muzsikál.

# 9:06 DE - Myreille

kedd, január 21, 2003

Végre sikerült beszélnem J-vel, nem beszéltünk másfél éve. Jobban mondva az esküvõmön találkoztunk utoljára. Olyan nagyon örült nekem, hogy el se mertem hinni. Könnyen kapható volt a találkára, így hát akkor jövõ hét végét Gyõrben töltöm, mint a régi szép idõkben... :) Megkérdezte, hogy hányan megyünk.... mondam, hogy egyedül. Sok mesélni valóm van neki. Még a blogot sem tudja...

# 1:37 DU - Myreille

Olyan hülyeségek járnak a fejemben pl.: Ne igyál ehinácia (kasvirág) oldatot narancsra, mert bûn rossz.

Olyan jó érzés, hogy ha egy tányér meleg levest elém tesznek és nekem csak annyi dolgom van, hogy megegyem. Az hiszem, hogy az egyedüllét (és a felnõttség) legnagyobb átka, hogy nincs, aki odaüljön az ágyam mellé és vigyázzon rám, ha beteg vagyok. Mindig és mindenkor magamnak kell mindent megcsinálnom. És pont ezekbõl a dolgokból fakadnak az egyedüllét örömei is.

Tegnap este tévét néztünk V-vel és K-val, de inkább játszottunk, mint bámultuk a tévét. Tudom, hogy K mindenkivel kedves, mert egy tündér kisgyerek, ha éppen nem vörösben játszó fejjel ordít, de szeretem ahogy rám néz. Annyi õszinte szeretet van benne és olyan könnyen megértjük egymást. De legjobban a csilingelõ nevetését szeretem.

Olyanok vagyunk, õ meg én, mintha két teljesen más nyelvet beszélnénk és annyi, de annyi félreértés van közöttünk, hogy még a legfigyelmesebb mozdulatot is képesek vagyunk támadásként értékelni. Eddig azt hittem, hogy távolabb kerültünk, vagy csak képzeltem a közelséget, de most egy üstökös sebességével távolodunk egymástól, mint két azonos pólusú mágnes: taszítjuk egymást. A "legszebb", hogy nem akarjuk egymást bántani, de halálra sebezzük a másikat. Valaki valamikor hazudott... Vajon hogyan lehet a hazugság szakadékait áthidalni?

# 11:00 DE - Myreille

Ezeket mondta a másik emberiség erre a blogra:

ohhh... mindjart 3 VelencIE(sic!) to?? :)
Olyan mint a Velencie to: messzirol egy igazi tonak tunik, kozelrol mar latszik hogy sekelyes, belelepve meg kiderul, hogy tobb az iszap benne mint a viz...
Olyan mint a Velencie to: messzirol egy igazi tonak tunik, kozelrol mar latszik hogy sekelyes, belelepve meg kiderul, hogy tobb az iszap benne mint a viz...
Olyan mint a Velencie to: messzirol egy igazi tonak tunik, kozelrol mar latszik hogy sekelyes, belelepve meg kiderul, hogy tobb az iszap benne mint a viz...
monomániás
itt a pont alattam!
õ tükörbe mer nezni? hahahahaha
a legtöbb ember tükörbe sem mer nézni. bátor nõ. fullrespekt
akárki akármit mond, ezt az egyet érdemes olvasni. Annyira emberi...Pusszantalak myreille
olyan DRÁGA! :)
olyan olcsó
olyan olcsó
szexszexszexszex
szexistennõ
viszket, hogy naponta látod, akkor tüntesd el a blogringbõl.
... mint a friss feste'k? ;))
Megfogott...
cica
nem nagy durr
legjobbabb
az eddigi legjobb.
ez jó.
Fasza
jó, hogy van...akár magázva is :o)
jo'

# 10:12 DE - Myreille

hétfő, január 20, 2003

Nem akartam hinni a szememnek, amikor ezt megláttam. A Google a 567. helyen hozza a szex* keresõszóra a Végtelen sikítást. És volt ember, aki rákattintott...

Én pedig rákattantam megint a szex témára. Különbözõ képek kergetik a fejemben egymást. Holmi jégkockákról és forró nyelvekrõl, finom harapásokról és simogatásokról képzelõdöm, amitõl a vezérhangyám ismét harci díszbe öltözött... Akarom a mozdulatokat, akarom az érzéseket. Fájdalmas vágyakozások. Ez a mai napom. Mind lelkileg. Mind testileg. A testem elõbb lesz rendben, mint a szívem. Elég jól jegelem...

# 1:37 DU - Myreille

Rém rendes

Bud: Apa, baj van! Felfüggesztettek a fõiskolán!
Al: Mi történt!
Bud: Hát... rajtakaptak, hogy szeretkeztem a könyvtárban!
Al (felugrik és elkezdi rázni Bud kezét): Gratulálok fiam! Ki volt a szerencsés?
Bud: Nos... éppen õt rázod!

Peg: Al, nem láttad a hajcsavaróimat?
Al: Gondolkozz Peg! Miért vennék el olyasmit, amitõl szebb lennél!

Al: Sírhattok, ríhattok, Peg, akár szexszel is fenyegethetsz...

Ilyeneket olvasok és a könnyem folyik a röhögéstõl....

# 11:23 DE - Myreille

Egy hómanus és hónõci (eszkimó guminõ) születésének képes beszámolója a tihi.hu galériában. Még most is mosolygok, ha arra gondolok, hogy milyen jó volt az az este.
Fontos "apróság": "Van-e mán hóemberépítõkesztûd?", mivel nem volt, ezért kaptam...

Hm. Meglepetésekkel teli a mai nap pedig még csak éppen elmúlt kilenc. Mivel a pasi, aki megmutatta volna az igazi tévéstúdiót és kamerát és ilyeneket vasárnap elérhetetlen volt és nem is jelentkezett, én már le is mondtam errõl a "kirándulásról". Az elõbb hívott és megbeszéltünk egy újabb idõpontot.

# 9:13 DE - Myreille

Olyan szép ma a természet. A földet fehér hótakaró borítja, a fák is fehér zúzmarába öltöztek, apró tüskék borítanak mindent és a köd is fehér. Ennyi fehérséget, ennyi hidegséget, ennyi tüskét. Az egyik kirakat üvegén gyönyörû jégvirágot láttam, kicsit megálltam gyönyörködni, miközben nagyon lassan vettem levegõt, de a szívem mégis nehéz maradt.

A TERV
Péntek este találkozom Druszával és néhány túrógombóc mellett megbeszéljük az élet apró és fontos dolgait. Utána vagy kialszom magam, vagy pedig elmegyek bulizni, ha M. telefonál. Szombat reggel rendbe kapom a lakás mellett magam is, utána pedig Pestre robogok és egy férfival töltöm az idõmet vasárnap fél háromig. Szeretkezünk, beszélgetünk, fõzünk, egymás mellett fekszünk. Vasárnap 15.00-kor találkozom egy ismerõsömmel, aki megmutatja, hogy milyen egy igazi stúdió, egy rendes kamera., stb. Ezek után elmegyünk V-hez és dumálunk egy keveset, majd haza jövök valamikor az éjszaka.

A TÉNY
Péntek este munka után bevásároltam V-vel, dumáltunk, majd mikor Drusza indult hozzám Pestrõl, akkor én is haza indultam. Otthon bekevertem a túrógombócot. Amíg Druszára vártam angolt tanultam, majd kifõztük a gombócokat, gyümölcsteát ittunk és mindenféle dologról beszéltünk. Amikor elment felhívtam M-t, hogy akkor mi a fene van, mennek-e bulizni. Mentek. Megbeszéltük a helyet és az idõpontot: Doge 23 óra. Elõször ketten voltunk, majd megérkeztek az ismerõsök, néhány kosáras srác, köztük az egyik volt versenyzõm, de hiába indult rám, annyira nem jó szeretõ, hogy még egyszer akarjam. Félelmetesen jól éreztem magamat. Valamikor hajnali kettõkor zúzmarás hóesésben mentem haza és laza mozdulattal lefejeltem a kispárnát. Már ébren voltam, de még az utolsó pillanatokat loptam az álommanótól, amikor szombat délelõtt csipogott a telefonom, hogy a késõ délutánra tervezett találkozót tegyük estére. Pillanatig sem akadtam fenn a dolgon, viszont rám szakadt egy nap. Elõször eszembe jutott, hogy akkor itt az alkalom el lehet mosogatni, ki lehet porszívózni, lehet angol és franciát tanulni, de helyette felhívtam V-t, hogy mit csinál ma. Éppen piacra ment, elkísértem. Végig csacsogtuk elõször a bevásárlást, majd az egész délutánt. Úgy értem haza, hogy kényelmesen el tudtam készülni a randira. A vonaton iszonyú hideg volt és teljesen vacogott a testem, talán a lelkem is, mire a pasihoz értem. Mire felengedtem jött a hidegzuhany. Nem emlékszem pontosan, hogy mennyi volt az idõ, amikor eljöttem, mert maradni nem maradhattam. Nem miatta, hanem miattam. Akkor kezdtem el gondolkozni, hogy mit csináljak, amikor a bejárati ajtó hangos csattanással bezárult mögöttem. Elsõ gondolatom J volt, bár tudtam, hogy éjszakára ki szokta kapcsolni a telefonját. Kicsörgött, felvette, mehettem. Alig aludtam az éjszaka és megváltásként érkezett a reggel. Gyönyörû napsütéses reggel fogadott. Nem volt bennem gyûlölet, nem volt bennem harag, szeretet van bennem. Rengeteget beszélgettünk, miközben könyvesboltot vadásztunk a Westendben. Végül a Paris Boutique-ban rám mosolygott egy állat narancssárgásbarna comb középig érõ miniszoknya, majd valamelyik másik boltban megtaláltam azt a csizmát, amit fel bírtam húzni a vádlimon. Kimentünk J-vel V-hez, mert az ismerkedés a stúdióval címû projekt megvalósulás elõtt kipurcant. Tök jót vacsiztunk és beszélgettünk, majd jöttem haza, mert tudtam, hogy V-vel is akarok ismét csacsogni. Gyorsan hazamentem és elõtúrtam egy harisnyát, amin természetesen felszaladt egy szem, de további kitartó küzdés után ismét felleltem egy harisnyát. Miközben öltözködtem új szerzeményeimbe a rádióból az ismerõs dallammal együtt nem a Tu m'as promis töltötte be a szobát, hanem a You promised me. Olyan széppé tette azt a pillanatot és benne volt az összes fájdalmam. Nem várom el, hogy bárki bármit ígérjen nekem, viszont minden ígéretet halálosan komolyan veszek, mert én csak úgy ígérek, ha komolyan is gondolom. Mire véget ért a szám, egy másik Myreille lépett ki az ajtón. A változás folyamatos volt de most vált láthatóvá. Nem hiszem, hogy az ember elhatározza, hogy akkor most ilyen életet kell élnem, mert ez a hagyományos élet, ez a példákból, mintákból megismert valóság. Helyesebb, ha azt mondom, hogy próbáltam. Elterveztem az életemet egy férfival, megterveztük, hogy hol fogunk élni, mikor születnek gyerekeink biztosan tudtam, hogy mit fogok csinálni 2 hét múlva és öt év múlva. Aztán arra is rá kellett jönnöm, hogy ez hazugság és én így nem tudok élni. Most fogalmam sincs, hogy mi lesz 2 hét múlva és fogalmam sincs, hogy mi lesz öt év múlva. Nem tudom, hogy hol fogok élni, mit fogok csinálni. Olyan ez, mint amikor találkozom egy férfival. Nyitott vagyok mindenre. Amíg jó nekem ami történik velem, addig élem, addig csinálom, ha nem jó, akkor elmegyek és nézek másik utat.
V-vel ismét jót csevegtünk. Szeretem, hogy nem kell neki magyarázni a dolgokat. Ha azt mondom, hogy piros, akkor ugyanazt a színt látja maga elõtt, amit én és ha azt mondom neki, hogy ígéret, akkor ugyanazt érti alatta, mint én. Õ nem adná fel a dolgot, küzdene, mert szerinte érdemes. Nem tudom, hogy mit kellene csinálnom, így nem csinálok semmit. Talán egyszerûbb lenne a helyzet és teljes hévvel vetném magam bele, hogy megmutassam Neki, hogy milyen csodálatos és ritka dolog történik közöttünk, addig csókolgatnám görcsösen kapaszkodó kezét, amíg ellazul és mutatnám meg neki, hogy ez a merevség inkább lehúz, mint fenntart és így elszalasztod a lebegést, ha nem lenne már a múltamban egy Ex és Z. Az Ex-szel több mint másfél évig csináltam ezt, Z-vel másfél hónapig, most pedig inkább elmentem. Bizonytalan vagyok, hogy valóban helyesen látom-e, érzékelem-e a dolgokat. Nem létezik az objektív valóság, csak szubjektív valóság van és mindenkinek a saját szubjektív valósága és az abból befogadni akart dolog az objektív valóság számára. Az Ex és Z a példa rá, hogy nem akarhatok egy kapcsolatot egyedül sem megmenteni, sem létrehozni és ha úgy akarom akkor ki lehet ölni, vagy meg lehet ölni a legszebb dolgokat is. Nem szeretném még egyszer végigjárni ezt az utat. Kétszer végigjártam, kétszer majdnem belehaltam, most már sem erõm, sem bátorságom nincs a dologhoz. Szeretem annyira, hogy az õ szubjektív valóságát elfogadjam és ha menni akar, akkor elengedjem. (Szeretni valakit valamiért... szól a rádióban most.) Nem akarok görcsösen kapaszkodni egy jó dologba, mert éppen ez öli meg a szépséget.
Kicsit megdöbbent arcokat látok magam körül, mert perzselõ harag és gyûlölet ilyenkor az általános reakció. Bennem ilyen nincs. Tulajdonképpen még mindig szeretet van bennem. Némán és végtelenül sikítok ismét, mert tudom, hogy ami itt történt csoda volt, de arra a csodára amire nem vigyáznak elveszik. Minden csodára vigyázni kell, ehhez viszont két ember kell.
Bizonytalan vagyok a hogyan tovább-ot illetõen. Nem tudom, hogy mit akarok csinálni. De most nem gondolkozom rajta, hanem magára hagyom ezt a task-ot. Tudom, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor vagy ismét történik benne valami, vagy egyszerûen bezárom. A rongyszõnyegeimet viszont megfordítom, hogy a gyertyaviasz, ami bele szárad ne látszódjon. Nincs kedvem szórakozni vele és kiszedni.

# 8:29 DE - Myreille

vasárnap, január 19, 2003

Lényegtelen, hogy nem szeret, vagy nem akar szeretni. A Nem a lényeg.

# 2:56 DU - Myreille

Soha nem éreztem ilyen bizonyossággal, hogy szeretem, mint most. Két hét vágyakozás után végre találkoztunk. Teljesen más irányból jöttünk, másként érkeztünk. Szeretkeztünk. Hús a húsban, gyönyör a gyönyörben, de beszélgetni nem tudtunk, a lelkek távolodtak. Elõször nem akartam elhinni, hogy azt mondja, hogy nem szeretkezünk többet, aztán megértettem, amikor azt mondta, hogy hiányzik a lángolás. Magamba nézni tudok, õt csak érezni tudom, amennyire hagyja. Úgy érzem, hogy önmagát csalja meg, de ez nem változtat semmin. A barátság ott veszett el, amikor belém csúszott és az elhasznált gumival együtt a kukába került. Két hete vágytam rá, hogy vele aludjak, hogy hozzá simuljak, mégis az éjszaka közepén eljöttem, mert nem maradhattam. Hihetetlen, hogy a végén milyen rutinom lesz a dologban. Ugyanazt éreztem, mint amikor eljöttem a férjemtõl. Olyan volt, hogy egyszerre szerette volna, ha maradnék és ha mennék. Nem az volt a lényeg, hogy hova megyek, hanem az hogy onnan el. Nem volt miért maradni. Az igazán õszinte szavak többet értek volna, mint a kielégülés, de a kielégülést választottuk, így elveszett minden. Késõn kerültek elõ az igaz szavak.
Mindig meghal valami és a hamvaiból egy új dolog születik.
Még szorosan hozzá bújtam, amikor tudtam, hogy eljövök. Majd kimásztam az ágyból és felöltöztem. Sajnálom, nem akartalak bántani. - mondta. Erre csak az jutott eszembe, hogy "ha igazán szeretünk valakit, akkor nincs szükség arra a szóra, hogy sajnálom."
Még az ágyban feküdtünk, még a testünk egymáshoz simult, amikor én már lélekben eljöttem. Az a 10 perc, amíg összeszedtem a cuccaimat és felöltöztem már csak a kötelezõ rítus volt. Még egymáshoz simultunk, amikor végtelen nyugalom szállt meg és helyre állt az egyensúly. Az út végére értem és jó érzés volt végigjárni ezt az utat.
Õ mondta, hogy minden szerelme elvitte a maga részét a lelkébõl. Én úgy érzem, hogy minden ember, akit ennyire szeretek hozzáadja a részét a lelkemhez. Kicsit itt marad, még akkor is, ha most úgy tûnik, hogy a jövõben útjaink nem keresztezik egymást.
Ha most felhívna és visszahívna visszamennék. Tudom. De mire õ odaér, hogy visszahívna, addigra én már tovább mentem. Nem egy zenét hallunk, nem egy táncra mozgunk.
Fene. Tudom, hogy szeret. Érzem minden érintésébõl, látom a szemében, de közben az is érzem, hogy õ egy másik életet képzelt el és tiltakozik ellenem. Nem férek bele a képbe. Úgy érzem, hogy nem hagyja, hogy az érzései magukkal ragadják. Szerintem ez hazugság, én hazugságnak érzem. Ellene nem akarok küzdeni. Ezért jöttem el. Így értelmetlen a barátság, értelmetlen minden.
A kezemen még érzem az illatát, de tudom, hogy egy idõ múlva lekopik majd. Eltûnik majd ez a szerelem is a múlt homályában, csak nem kell táplálni a tûzet. Mindig mindent tövestõl tépek ki.
Ahogy az éjszakai Budapest utcáin sétáltam, télvíz idején kigombolt kabátban nem fáztam. Melegség volt bennem és furcsa mód boldogság. Jó érzés, hogy hû maradtam önmagamhoz, hogy nincs semmi olyan dolog bennem, amit meg akartam volna tenni, de nem tettem meg. Egyensúly van a lelkemben.
Gyönyörû volt minden pillanat, még a fájdalmasak is, amit vele töltöttem. Ez viszont már a múlt. A jelen nélküle van. És mindig a jelen számít, a jelenbõl kell kihozni a maximumot.
Szerintem fontos, hogy a reggel mindig tiszta legyen. Tudom, hogy az lesz.
Jó éjszakát!

# 3:01 DE - Myreille

péntek, január 17, 2003

Amikor ezen a tengerparton jártam, akkor sötét felhõk borították az eget, de nekem mégis a világ legszebb tengerpartja volt. (Mosoly szalad szét arcomon, ha arra gondolok, hogy ez _a_ nászút volt és annak egy nagyon kicsiny darabja.) Rajtunk kívül senki sem volt ott, az enyém volt az egész part. Ággal mindenfélét rajzoltam a homokba, dacoltam a hullámokkal, sétáltam a parton és a hullámok nyaldosták a lábamat. Eddig azt hittem, hogy vissza fogok oda menni, de most már nem vagyok benne ilyen biztos.

# 3:51 DU - Myreille

Kinti ragyogó nap lassan felszárítja a ködöt a fejemben is. Kezd élesedni minden. És jönnek, rohannak a gondolatok. Mintha kinyitották volna a zsilipet, szinte ömlenek.

Rajongás
Érzem a feszültségét, érzem a vágyát. Egy nõ, aki megérezte a bódító bor ízét és csak erre az ízre vágyik. Valahol a végzetébe rohan, de nem akarom megkötni, nem akarom lefogni. Rajongás tölti meg a szívét. Rajongás, ami lelket és testet, valamint egy ábrándot egyesít. Az övé. Kell a boldog mámoros pillanat és kell minden, ami utána jön.
Magamat látom benne és tudom, hogy mit érez, érzem, hogy mi történik benne. Én is rajongtam már, nagyon és ennyire, aztán elmúlt.
Amíg friss az élmény, nehéz elengedi a tökéletes pillanatot. Az ember szeretne újra és újra megfürödni benne. Szeretne teljesen elégni benne. Megsemmisülni és újászületni.
Szép rajongásának kínja. A vágyakozás arra a megismételhetetlen dologra, ami egyszer mégiscsak megtörtént. Én már tudom, hogy ez az utolsó állomás a végtelen fájdalom, a végtelen kín elõtt, ami után egy újabb tökéletes pillanat következik.
Majd minden kezdõdik elõrõl, mintha egy karikán sétálnánk körbe-körbe.

Mozdulunk
Mozdulunk egyszerre és egymás felé. Ellépünk egymás mellett és egy irányba fordítjuk tekintetünk. Ugyanarra figyelünk és ugyanúgy reagálunk. Ugyanúgy és mégis kicsit másként. Az Önzésünk vezet, de egyszerre és egymás felé mozdulunk.

Nem
Elhinni még nem merem, majd ha ott leszek, majd ha tényleg megtörtént. Addig pedig félek, hogy elhangzik az a rövid és teljes visszautasítást jelentõ rövid szó, hogy nem. Egy nem rám. Egy nem a gondolataimra. Egy nem a lelkemre. Egy nem a szexre. 1 db nem.

# 12:22 DU - Myreille

Teljesen másnap van. Fáj a fejem és hányingerem van. Már a kaja gndolatától rosszul vagyok. Este forgott velem az ágy. A nap rendes része is izgalmas volt, mert megismerkedtem új emberekkel, egy igazi Sárkánnyal és végre igazán hallottuk egymást egy baráttal. Már ágyban voltam és éppen a kockára alszom a fejemet programot indítottam volna, amikor csipogott a telefonom, hogy menjek bulizni. Elmentem. A társaság összetéttele: két nõ + 1 fiú röplabda csapat. Nagyon sokat ittunk és igazán kedves show-mûsort nyomattunk, a fiúk nem panaszkodtak, de néha elakadt tõlünk a szavuk. Volt csõ is egy ruhafogas személyében. (Mostanában sokat mocorgok csövek tájékán...) Viszont nagyon kegyetlenek is voltunk. Szivattuk a kölyökgólyákat. Annyira élveztem, hogy nem tudnak hova tenni, mit kezdeni velem. Provokáltunk ezerrel és mindegyik megfutamodott. Viszont magamat is megleptem, amikor kedves kisvárosom egyik nagyon forgalmas utcáján, igaz hajnali kettõkor, egy nõ és egy férfi levetkõztetett annyira, jobban mondva kicsomagolta a mellemet annyira, hogy a hideg ellenére egész testem izzott a kutató, simogató kezektõl. Eddig nem tudtam elképzelni, hogy egy nõ érintése is ilyen hatással lehet rám. Viszont elpasszoltam a két lány, egy fiú felállást, mert van egy ember, aki fontos, még a kufircolásnál is fontosabb. Így viszont: "Játszom két szines szememmel, a két kedves, pici kézzel, játszom játszó önmagammal..." Nem tudom, hogy Kosztolányi mire gondolt, amikor ezeket írta, de pontosan meghatározza a tegnap estémet.
Tegnap az egyik icq-s beszélgetésnél merült fel a szerelmeskedni szó. Istenem, milyen régen használtam...

# 8:44 DE - Myreille

csütörtök, január 16, 2003

A SZÉL ÉS A NAP

Vitatkozott egy idõben a Szél a Nappal. Azon folyt a disputa, hogy melyikük erõsebb.

Egyszer azután azt mondta a Nap a Szélnek:

- Tegyünk próbát, amott megy egy köpenyeges ember, próbálkozzunk meg rajta, melyikünk az erõsebb, melyikünk veszi le a válláról a köpenyeget.

Hozzáfogott elõször a Szél, megragadta az ember gallérját, tépte, cibálta elõre-hátra a köpenyeget, de mentül erõsebben rángatta, a szegény ember annál erõsebben burkolta bele magát, s nem engedte elvetetni a köpenyeget.

Mikor aztán a Szél hasztalan kifárasztotta magát, akkor hozzáfogott a Nap: elkezdett mosolyogni az utasra melegen, mindig melegebben. A jámbor lassanként kiburkolta magát a köpenybõl, azután levetette egészen, késõbb levetette a kabátját és a mellényét is.

- Látod - mondotta a Nap a Szélnek -, hogy én erõsebb vagyok, mint te?

# 10:19 DE - Myreille

Tamkó Sirató Károly

Mamouna és Mamadou

- Mamouna, mondd, milyen színû a háztetõ, amikor a hó esik?
- Mikor a hó esik, Mamadou, a háztetõ fehér.
- És mikor nap süt, Mamouna, milyen színû a háztetõ?
- Mikor a nap süt a háztetõ piros.
- És ha esõ esik?
- Szürke.
- Mamouna! És ha hó sem esik, nap nem süt, esõ nem esik, sem nem-esõ nem eskik... - akkor milyen színû!
- Szegény Mamadou! Értsd meg és tanuld meg: ha van valami, az mindig "haszínû"!

# 9:26 DE - Myreille

szerda, január 15, 2003

Eddig csak nyomkodtam a "delete" gombot, de az egész olyannak tûnt, mintha csak elpakolnék minden emléket egy fiókba, amit bármikor kihúzhatok rosszérzés nélkül. Most viszont volt egy "Lomtár ürítése" és egy határozott "Igen" arra a kérdésre, hogy "Biztos, hogy törölni kívánja ezt a(z) rengteg db elemet?". Persze azt is mondhatnám, hogy elvarrtam a még lebegõ szálakat, vagy végleg kenyértörésre került a sor, de nekem sokkal jobban tetszik az a kép, hogy elvagdostam minden szálat... Fene, azért maradt egy kis rossz érzés. Nem így akartam és nem ezt, de most ez a legjobb megoldás, tudom.

# 2:56 DU - Myreille

Pikáns munkahelyi feladat kurvaanyázás nélkül:
Fogj egy embert, aki horvátul beszél (magyarul egyáltalán nem) és a tömegével egyenértekû fukszot aggatja magára, és akinek ráadásul akkora az arca, hogy az ajtón csak lapjával fér be, aki egyébként számítástechnikai guru, mert a fia felvilágosította a lényegi kérdésekrõl. Bolondítsd meg a dolgot egy tolmáccsal, aki "csak" a kulcsszavakat nem tudja lefordítani és ezt fél bevallani, ezért úgy csinál, mintha mindenhez értene. Tolmács elengedhetetlen feltétele a kis köves pecsétgyûrû, ínyencek fokozhatják kopott zakóval is. Te beszélj magyarul (horvátul egyáltalán ne)! Ezek után töltsd ki a kommunikációs ûrt mosolyoddal, ismételj el mindent minimum hatféle módon, ne káromkodj (még magadban sem) és próbálj meg velük érdemben tárgyalni két órán keresztül, aminek a végén vásárolnak egy olyan programot, amire szükségük van.
Egészségedre!

# 11:56 DE - Myreille

Olyan törékeny, vigyázni kell rá, pedig megfoghatatlan, mint a palackba zárt napsütés. Magamba rejtem, mert mutatni most félek.

# 8:52 DE - Myreille

Reggel nagyon lassan jöttem dolgozni és közben élveztem, hogy szinte meleg van és a nap simogatja az arcomat. Apró élvezetek, miközben próbáltam kisimítani a lelkemet és a testemet.

Tegnap V-vel elõször terítõ anyagot vettünk. Nekem legjobban a damaszt tetszett és már alig várom, hogy megnézzem az asztalukon. Utána elindultunk K-nak cipõt venni, de megláttunk egy tök jó gatyát. V. fel is próbálta és meg is vette két felsõvel együtt. Engem pedig evett a sárga irigység. Egyrészt nagyon dögös volt az új cucc, másrészt pedig olyan vékony volt benne... Az irigységemmel (talán nem is ez a legjobb szó, de jobbat nem tudok) nem õt bántottam, hanem magamat gyilkoltam. (Talán ilyen az irigység természete.)

Angol után találkoztam az Ex-szel. Hozta a porszívót és utána elvitt V-hez. Alig beszéltünk pár szót és én nagyon tartottam a távolságot, amit õ megint visszautasításnak élt meg. Megkérdeztem tõle, hogy zavarja-e, ha a jegygyûrûmbõl csináltatok másik gyûrût. Azt mondta, hogy nem. Egyre magányosabbnak érzem és egyre több fájdalma van, de segíteni neki már nem tudok, vagy legalábbis nem akarok. Az az õ élete, ez pedig az enyém. V-vel viszont nagyon jó volt beszélgetni, de barátságunk is átalakulóban van. Nem vagyunk képesek (a távolság miatt) a mindennapokban együtt lenni, hanem csak ritkán beszélgetünk egy nagyot.

Félelmetes, ahogy a rendezetlen múlt néha megkísérti az embert. Hiába, minden számlát benyújtanak egyszer, talán éppen akkor, amikor az ember nem is számít rá...

# 8:43 DE - Myreille

kedd, január 14, 2003

www.orchideengalerie.com

# 2:32 DU - Myreille

Tegnap Kicsitigris meghirdette a "Tégy Jót Magaddal Minden Nap mozgalmat. Nem kötelezõ benne részt venni, de megéri. (Hívhatnám Napi Önzésnek is, csak nálam ez a kifejezés már lelkiismeretfurdalással terheli az örömöt, de biztos van, aki ettõl még jobban élvezi) Tökmindegy hogy mozi, szex, sonkás chips, könyv, hópihe a nyelven, naplemente vagy bármi más, az a lényeg, hogy az okozott jóérzés kitartson a másnapi önjótéteményig. Szerintem ennyit mindenki megérdemel."
Elméletben rögtön csatlakoztam is ehhez a mozgalomhoz, és azon agyaltam, hogy vajon mi legyen az a dolog, ami a napi jóérzést mindenképpen garantálja. Nem igazán tudok mit kezdeni a jelenlegi állapotommal és nem is nagyon akarok. Úgy érzem, hogy valami megváltozott, de még nem indult be. Olyan ez, mint amikor a vasgolyó áll a hegy tetején és még inog, hogy visszaguruljon, vagy a hegy másik oldalán rohanjon végig. Belül most ez a feszült várakozás van. Valószínûleg még történnie kell valaminek, ami megadja a lendületet, vagy csak szembe kellene néznem a dolgokkal és után rendben leszek, de addig itt a feszültség. Mindezek ellenére nem vagyok rosszul, nem vagyok rossz kedvû, pörgök ezerrel és mindenféle jó dolgot csinálok, így szinte nehéz kiválasztani azt az egyetlen egy jó dolot, ami a jóérzést biztosítja. Legyen mondjuk a tegnapi nap jó dolga a mandarin befõtt. Fincsi volt. De jó volt M-mel beszélgetni is és túrógombócot enni. De volt még tegnap telefonbeszélgetés, forró fürdõ és hangos zene, csak szex nem volt, pedig ez az a szó, ami megragadta a figyelmemet, mintha pirossal villódzna a szövegben. Igen, a napi (legalább) egyszeri szex megalapozná a napi jóérzésemet.
Reggel az Ex hívására ébredtem fel végleg. Igaz, hogy már a lépcsõházban jártam, amikor csipogott (valami undorítóan hangos módon) a telefonom. Megint porszívó-project van szervezõdõben. Napok óta próbálunk két értelmes szót váltani emberi módon, de nem sikerül és mindig úgy érnek véget a beszélgetések, hogy az Ex megsértõdik. Nem tudom, hogy mit kellene csinálnom. Elveszteni sem akarom, mert bármi történt is közöttünk, még mindig számíthatok rá és jó ez az érzés nekem, viszont ezek az örlõdések, ezek a gyilkolások elveszik a kedvemet és a türelmemet. Azt hiszem, hogy vennem kellene egy proszívót és végleg eltûnni az életébõl, nem mûködik ez a maradjunk barátok dolog.

# 9:24 DE - Myreille

Paul Éluard

A peine défigurée

Adieu tristesse.
Bonjour tristesse.
Tu es inscrite dans les lignes du plafond.
Tu es inscrite dans les yeux que j'aime.
Tu n'es pas tout a fait la misere,
Car les levres les plus pauvres te dénoncent
Par un sourire.
Bonjour, tristesse.
Amour des corps aimables.
Puissance de l'amour
Dont l'amabilité surgit
Comme un monstre sans corps.
Tete désappointée.
Tristesse, beau visage.

# 8:44 DE - Myreille

hétfő, január 13, 2003

A Magyar Narancs-os cikk a bloggercsajokról itt.

A kérdések és a válaszaim pedig itt:

Mi a blog? (nem egy hivatalos definícióra vagyok kíváncsi, hanem arra, hogy _neked_ mit jelent)

A naplóm, ahol néha dühöngök, néha örülök. Ahol naplózom az életemet, leírom a gondolataimat, de egyben olvasónapló is. Tehát a Végtelen sikítás én vagyok.

Létezik-e a csajblogger, mint kategória?

Ha úgy nézzük, hogy van egy lány, aki blogot ír és õ a csajblogger, akkor mindenképpen. Egyébként nem bírom a kategóriákat és szerintem hülyeség is kategóriákat felállítani.

Miben különbözik a pasibloggertõl?

A lányoknak nincs kukija és ülve pisilnek.

Érdekel-e, hogy olvasnak-e, és hogy hányan?

Önzõ vagyok és fõleg magamnak írom, de minden visszajelzés, minden hozzászólás nagyon jó. Valószínûleg akkor is írnám, ha senki nem olvasna, de azért jó, hogy vannak emberek, akik képesek eljönni és olvasni.

Használsz-e olyan eszközöket, amikkel látogatottabbá teheted a blogodat?

Nem. Azt hiszem. Nem tudom, hogy mire gondolsz. Ja, a cikkbe mindenképpen írd bele: http://myreille.blogspot.com. Ilyen eszközökre gondoltál? ;)

Te hány más blogot olvasol? (Rendszeresen, vagy alkalomszerûen, külföldieket is, vagy csak magyarokat? Kik a kedvenceid?)

A Kedvenc blog-olvasmányaimat olvasom: vadalma, neurologia, haver blog edition, de'billog, a.n.t.h., miles, combfiksz, days of my life, wotan, trendivazze, a tout le monde, moon, revenimus, psyclone jack, tilt reel és ott a barakk és a képes blogok: bp.underground.hu, contrablog.

Miért kezdtél el blogot írni?

Életemnek egy nagyon bonyolult szakaszához értem. Elköltöztem a férjemtõl és nagyon egyedül találtam magam. Nem volt kihez beszélni, nem volt kivel megosztani a gondolatokat. Akkor találkoztam a webloggal és tudtam, hogy nekem jó lesz és jó is lett.

Mióta írod?

2002. július 25-én tettem az elsõ bejegyzésemet.

Naponta hányan nézik az oldaladat?

Nem tudom pontosan, mert nincs komoly statisztikám. Pont egy hete van kinn egy számláló csak a kiváncsiság miatt, mert röpködtek a találgatások. Hétköznapokon 60-65 között van napi rákattintások száma, de gyakoriak az ip ismétlõdések, mert van, aki többször is jön egy nap.

Hányan tudják, hogy ki vagy valójában? (Hányan ismernek személyesen is?)

Ha ezalatt azt érted, hogy ki tudja az anyakönyvezett nevemet, akkor arra azt kell mondjam, hogy jónéhány ember tudja. Fõleg a barátok, akik barátok lettek. A neveknek egyébként nincs sok jelentõsége. Nem hiszem, hogy más lennék az életben, mint a blogban. A blog az a hely, ahol a egyetlen kikötésem van: mivel nekem fontos, ezért hazudni nincs értelme, mert magamnak nincs értelme hazudni. Így ha valaki odafigyel, akkor nagyon jól ismerhet. Idegen is, aki sohasem látott, vagy nem tudja az anyakönyvezett
nevemet.

Te hány bloggerrõl tudod, hogy kicsoda? (Érdekes ez egyáltalán?)

Mivel a bemutatkozások kölcsönösek, ezért elég sokról. De nem mennyiségre megy.

Mi történne, ha eltûnne a blogod a semmibe?

Valószínûleg semmi. Néhány napig, esetleg hétig hiányérzete lenne néhány embernek, majd az idõvel együtt elfelejtenék. Magamnak learchiválom a cuccost, mert szoktam régi naplóimat visszaolvasni, érdekes magamat visszanézni. Én továbbra is írnám a saját naplómat, csak máshol. De nem a blog a fontos önmagában, hanem a kapcsolatok, a barátságok, amik átszövik ezt a kicsiny (we)blog-világot.

# 5:00 DU - Myreille

Most volt itt V, már nagyon hiányzott. Kabátzsebébõl elõvarázsolt egy doboz Tandoori chicken masala-t és beszélgettünk néhány pillanatig. Nem tudom, hogy mi van velem. Egyszerre vagyon jól és mégse. Kicsit magával ragadott a lendülete, de most, hogy elment ismét magamra zártam az ajtót. Nincs kedvem semmihez és senkihez, jobban mondva ahhoz nincs kedvem, hogy én csináljak valamit. Tipikus, jöjjön hozzám a hegy...

# 10:50 DE - Myreille

Nagy László

Ki viszi át a szerelmet

Létem ha végleg lemerûlt
ki imád tücsök-hegedût?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezõvé a szikla-
csípõket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verõereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerûlt,
ki rettenti a keselyût!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

# 8:38 DE - Myreille

Radnóti Miklós

Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

# 8:36 DE - Myreille

Vasárnap kétszer ebédeltem. Elõször J-vel ettünk paradicsomlevest, utána pedig füstölt sajtos, tejfölös tésztát. 3 óra múlva D-vel és A-val rántott csirkét, sült krumplit és befõttet ettem. Hiába élni tudni kell. Druszával mindig jó beszélgetni, most sem volt másként.

Valahonnan az agyam rejtett zugaiból felvillant a figyelmeztetés, hogy nem illik egy másik embert bámulni, mégse tudtam levenni a szemem arról a lányról és fiúról, akik jelbeszéddel kommunikáltak. Pont elõtte meséltem Druszának, hogy milyen furcsa dolog, hogy leírok valamit és teljesen szélsõséges reakciókat vált ki. Pl. ott a "baszatlan picsa vagyok" bejegyzés, amire kaptam egy olyan levelet, amiben negatív jelzõk széles tárházát találtam meg, de azt is megtudtam, hogy azon bejegyzésben idézett dalszöveget elég sokan dúdolták aznap este. Vagy ott vagy az a mondat, hogy "Minden város egy nõ". Szerintem ez egy nagyon kedves mondat, mert én is úgy emlékszem városokra, helyekre, hogy emberekhez kapcsolom, eszembe se jutott az a hasonlat, hogy ez olyan tengerészes, azaz minden kikötõben másik nõ vár.
A lány a buszon ült, a fiú a pályaudvaron állt és nekem hevesnek tûnõ kézmozdulatokkal beszélgettek. Elõször csak az ütött szöget a fejembe, hogy mi halló-beszélõ emberek mennyire tehetetlenek vagyunk és milyen ügyetlenül próbáljuk mutogatással, gesztikulációval és fõként bolondozással elütni ezeket a helyzeteket. Õk pedig ugyanúgy tudnak beszélgetni, mintha nem lenne közöttük az az üveg, ami megszûri a hangot.
Párnak látszottak és én nem bírtam levenni róluk a szememet. Próbáltam megérezni õket, de nem sikerült. Mozdulataik üteme és lendülete bennem inkább a veszekedést idézte, mint egy szerelmes beszélgetést. De tudom, hogy nem veszekedtek és szerelmesen búcsúztak, mert a végén számomra is ismerõs jelekkel, csókot nyomtak a kezükre és így érintették meg az üveg két oldalát ugyanazon ponton.
Kicsit elkenõdtem, hogy mennyire korlátoznak ismereteim. Azt hiszem, hogy a szavak sem könnyítik meg a helyzetet, mert ugyanolyanok, mint ezek a mozdulatok számomra, van akinek ismeretlenek. Oh, és megint a "Meg nem értett szavak"-hoz és Kunderrához lyukadtam ki.
Szeretetem nézni azokat az embereket, akik lenyûgöznek, akik felkeltik az érdeklõdésemet. Szeretem tanulni a mozdulataikat, az arcuk játékát. Egyre jobban szeretek figyelni.
Elképzeltem azt a világot, ahol nincsenek hangok számomra. Elképzelhetetlenül csendes volt. Szinte gyilkolt a csend. Gyilkolta a lelkemet már képzeletben. Nekem kell a zene a boldogsághoz és elmondhatatlanul jó hallani a barátok hangját, a madarak csicsergését, a tenger morajlását. Vannak hangok, amire különösen érzékeny vagyok. Van egy ember, akinek a nevetését kifejezetten szeretem, sokat nevettetem õt, csak azért, hogy halljam, ahogy valahonnan mélyrõl elõgördül a nevetése és végighömpölyög a levegõben. Nem tudom leírni, hallani kell.

Van néhány lezáratlan ügyem, néhány félbehagyott mondatom és ezek Gyõrbe kötnek, abba a városba, ahol nagyon boldog voltam és aminek említése is kudarcaimat idézi. Legyõzöm ezeket a démonokat, amik mérgeznek engem. Már fel is hívtam J-t és J-t. (Oh, mennyi J betû.). El fogok menni meglátogatni õket, még akkor is, ha tudom, hogy hihetetlenkedve rázzák a fejüket a nyelvvizsga miatt és még a válást sem tudják. Szeretném megnézni, hogy a Bécsiben még ott dolgozik-e a suhogó pincérlány és a Rákóczi túrós még mindig olyan-e, mint az emlékeimben. Sétálni akarok a töltésen és beszélgetni akarok olyan emberekkel, akikkel évek óta nem beszéltem, a kínos kérdés miatt, hogy lediplomáztam-e már.

Félek annyira akarni valamit, mint azt az állást, aminek az elsõ interjúján voltam csütörtökön és mégsem tudok nem gondolni arra, hogy mennyire jó lenne és mennyire szeretném.

# 8:27 DE - Myreille

vasárnap, január 12, 2003

Most olvasom Katherine Mansfield: Egy csésze tea címû könyvét, ami novellákat tartalmaz. Sokáig kerestem, hogy hogyan lehetne megfogalmazni, hogy milyenek is ezek a novellák. Puhák, léleksimogatóak, lágyak és nagyon ütõsek. Szerb Antal írta, hogy Mansfield az "életbevágóan fontos semmiségek írója". Ez egy nagyon pontos definició. ÉLETBEVÁGÓAN FONTOS SEMMISÉGEK.

Tegnap még szilárdul hittem, hogy le fogom vágatni a hajam, ma már a frissen mosott haj suhogása bûvöl el, mégse vágatom le.

Szeretnék a megálmodott télikertemben ücsörögni a könyvvel egy rökamién, mondjuk azon, amit péntek este néztem ki magamnak és valami halk, melankólikus dal lebegne a növények között. Most kicsit szeretnék otthon lenni. Este azt álmodtam, hogy az albiban vagyok és amikor kinyitottam a szemem, hirtelen nagyon csalódott voltam, hogy nem ott vagyok. Otthon szeretnék lenni, de nincs is igazán otthonom. Mindenhol otthon érzem magam és sehol sem érzem otthon magam. Bársonyos, puha kuckóra vágyom. Nem akarok erõs lenni, nem akarok magamra vigyázni, jó lenne, ha valaki vigyázna rám, csak addig, amíg ismét erõt gyûjtök. Belül most béke van, de minden jó ellenére kicsit fázom és fáradt vagyok.

# 1:40 DU - Myreille

szombat, január 11, 2003

Pénteken, miközben Pestre buszoztam, gyorstalpaló kurzuson átvettem A Gyûrûk Ura elsõ részét, illetve nagyvonalakban a történetet. Valamint ismét bizonyítást nyert, hogy semmilyen információ nem felesleges, hanem egy döntéshez, egy probléma megoldásához igenis segítséget fog nyújtani. Jó érzés, amikor ismeretlen szituációban találom magam és olyan megoldással állok elõ, ami tökéletes és késõbb sem változtatnék rajta semmit. A második rész, azaz A két torony, tetszett, bár a csatajelenetet egy idõ után eluntam és megfejthetetlen talány, hogy hogyan kerültek a lovak az ellenséggel körülvett terembe a kilovagoláshoz. De én már csak egy ilyen DeGetz vagyok, aki azt is észreveszi, hogy Jones kisasszony szeptember 6-án már 16005124 perce nem szexelt, majd szeptember 8-án 15033600 perce nem szexelt, úgy hogy közben nem volt szex...
Végre megint megtaláltam azt az egyensúlyt, ami a múlt héten teljesen felborult. Élvezem a jelent és nem kínoznak kétségek, nem fájnak a hülye gondolatok és nincs nyünyörgésem.
Péntek este nem jutottunk el Old Man's-be, hanem helyette a hóesésben sétáltunk és az élet dolgairól beszélgettünk J-vel. Már hazafele tartottunk, amikor találkoztunk P-vel, aki meghívott minket a Stex-be egy kávéra. Egy teljesen ismeretlen világ tárult fel elõttem és végre megkérdezhettem dolgokat, amiket mindig is tudni szerettem volna a televíziózásról. Ha minden igaz, akkor még igazi stúdiót is látni fogok és kamerát...
Ma a szinte szokásosnak mondható módon kezdõdött a nap. Ágyban pizsamás dumaparty. Kiderült, hogy a szõke és a barna mellett a vörös is Ikrek.
Úgy volt, hogy a hóember-építõ brigád 16.00-kor találkozik a Mûcsarnok elõtt. 16.10-kor már kezdtem kétségbe esni, hogy csak hárman leszünk, pedig számítottam a többiekre is. Aztán mindenki befutott, de a hó hagyományos, azaz görgetem a gombócot és egyre nõ, hóember gyártásra nem volt alkalmas. Így fekvõ hó-ember és hó-asszonyt formáztunk, kiemelve a nemiségüket. A hó-ember "ékességén" minden lány dolgozott egy kicsit, így igazán meredekezõre sikerült. A jólvégzett munka elégedett tudatával ültünk be a Vagonba és ettük a zsíroskenyeret hagymával és ittuk a forraltbort, közben nevettünk, vicceltünk. A legjobb az egészben, hogy elmondhatom, hogy mint mindig, ha együtt vagyunk. Az érzés, ami bennem kavarog, hogy imádok élni és nagyon szeretem ezeket az embereket.
A téma gyakran a szex volt, így nem volt meglepõ, hogy hazafele a trolira szállva a szabad csövön (kapaszkodó oszlopon) pörögni kezdtem.
Most pedig beizzítjuk a "házimozi-rendszert", azaz az íróasztalt befordítjuk az ágy elé, J-vel keresztbe fekszünk az ágyon, lóbáljuk a lábunkat és megnézzük a Shreket.

# 11:04 DU - Myreille

péntek, január 10, 2003

Mint ûzött vad, aki az út végéhez ér, amikor kirohan a világból, megtorpan, nem mozdul és valami végtelen békességgel telik meg a szíve. Az a szív, ami számtalanszor kicsorbult, tele van forradásokkal és hegekkel, de szív még és dobog. Ez a szív figyelemre vágyik, gyengédségre és békére.

Hiába rohanok a szív belül lüktet és lehagyni, elhagyni nem tudom. Jegelni most nem akarom. Leülük erre a kõre, ami közted és köztem van félúton és kicsit várok. Nézem a felhõket, a virágokat (jaj, reggel milyen jóillatúak voltak a jácintok) és kicsit reménykedem. Felkészültem arra, hogy mi lesz, ha itt leszel és felkészültem arra, mit csinálok, ha nem jösz. Addig várlak, míg a nap végigfut az égen és a szamuráj hétszer levegõt vesz.

Hosszú volt ez a mai nap. Leribancoztak és volt valaki, aki belém látott, úgy ahogy én magamba nézni nem mertem. Testemet még mindig feszíti a vágy, de "csak" a kielégülés most kevés. Most szeretném a figyelmet, a gyengédséget és a békét is. Tombolásnak pedig marad a táncolás és azt hiszem iszom valami erõset.

# 3:47 DU - Myreille

Egy Gondolat megkocogtatta a vállamat: "Kislány, elfelejtettél valamit. Figyelj!" És elkezdte énekelni:

Hiába montam neki mennyen el a picsábaaaa, Hiába mondtam neki mennyen el a picsábaaaa. Ha nem megy el, akkor bújjon velem az ágybaaaaaaaaa.

# 12:17 DU - Myreille

Mostanság folyamatosan jó kérdéseket kapok. Hogyan viselem a stresszt? Mitõl leszek ideges? stb. Hihetetlen, de kielégülten, egy átszeretkezett éjszaka után szinte birkatürelmem van, viszont pl. most, hogy már egy hete csak ácsingózok utána, így minden idegesít, mindenre hisztisen reagálok, semmihez és senkihez nincs türelmem. Vezérhangyám puccsot csinált, átvette az irányítást és kishúst követel. Kicsit megijedek ilyenkor magamtól, hogy vajon ez beteges, vagy ezek az õrültség elsõ jelei, vagy ez egy nagyon természetes reakció. Fogalmam sincs. De a helyzetet, mint egy magába forduló spirált rontja, hogy ettõl a hisztis picsa viselkedéstõl a saját idegeimre mászom és ez még jobban idegesít, közben mindenféle erotikus képzelgések kavarognak a fejemben, amitõl fizikai reakcióim vannak és mivel kiélni a képzelgéseimet nem tudom, ezért ettõl jobban hisztis picsa leszek, ezzel a viselkedéssel saját idegeimre mászom amitõl még hisztisebb leszek.... És bassza meg még futni se tudok elmenni ebben a hóban. Tombolok. Az viszont sérti a büszkeségemet, hogy egy férfinek könyörögjek, hogy ugyanmárkedveskeféljmegmertmegõrülök. Bár adok magamnak két napot és akár könyörögni is fogok... ahogy ismerem magam...(baszatlan picsa vagyok)

"Pocsolyába léptem sáros lett az új cipõm. Pocsolyába lépetem sáros lett az új cipõm. Hiába keféltem elhagyott a nõm...Hiába mondtam neki fényesebbre kefééééélje. Hiába mondtam neki fényesebbre kefééééélje. Fényesvolt a cipõõõõje, ezért voltam a nõõõõje..." Igen, ez Takács Tamás Dirty Blues Band.

Várj meg szatír, várj meg! ;)

# 10:33 DE - Myreille

Három nõ. Egy barna, egy vörös, egy szõke. Egy hajadon, egy férjes, egy elvált. Teaházban. Nem értjük mi a pasikat típusú beszélgetés, eredmény nélkül, mert továbbra sem értjük. Miért nem telefonál, miért ezt mondja, akkor miért mondta típusú megfejthetetlen kérdések. Akár egy tipikus szinglik-vagyunk-éljen-de-pasira-vágyunk film alapszituációja is lehetne, de ez Magyarország, most, az egyik szereplõ én vagyok és baromira elegem van abból, hogy nincs egy férfi, aki néha rendbetartaná a testem és a lelkem. Ha véletlenül akadna egy, akivel jó az ágyban, megfog a lelke, akkor pedig szarik a fejemre, én pedig egy idõ, elég rövid idõ múlva más farok után nézek, mert ugye a rendszeres szex nem azt jelenti, hogy havonta egyszer. De legalább nevettünk, teáztunk és valami intim légkör vett minket körbe. Jó volt. A végén pedig katasztrófálisan elszabadult a hülyeség, a Népligetben várakozó utasok jól szórakoztak, de fõként mi.

... a film folytatódik. Ma este. Talán lehetne az a címe, hogy Egy barna, egy vörös és egy szõke nõ az Old Man's-ben.

# 8:36 DE - Myreille

csütörtök, január 09, 2003

Gyönyörûen hullik a hó, úgy mint amikor valaki porcukrot hint a süteményre.

# 10:57 DE - Myreille

Mentem volna varázsgömbön jelezni, hogy frissítettem és észrevettem, hogy két új megjegyzést kaptam. Az egyik: nem nagy durr. Ezzel végre egyet tudok érteni. A többi dicséret viszont léleksimogatás volt. Tehát a mérleg megint egyensúlyban van. Bár elképzelem, hogy valakinek annyira basztatta a csõrét, hogy annyi "jót" kapok és nem bírta ki beszólás nélkül. Mosolygok. Ez a világ már csak ilyen. Kölcsönhatásokban vagyunk.

# 8:54 DE - Myreille

MAGYAR NARANCS, XV. évfolyam, 1-2. szám, 2003. január 9. (Ára: 278 Ft)
Melléklet: Tûsarok, Nõnaplók a neten: "Tele van szerelmi történetekkel" VIII-IX

Furcsa érzések keveregnek bennem. Egyrész tök jó nyomtatott sajtóban látni az url-em, a blogom, egy gondolatom. Örülök, hogy megismerhettem a cikk kapcsán zsaklin triste-t, másrészt sajnálom, hogy néhány nagyon kedves blogbarátnõm kimaradt a felsorolásból. Mivel az egész cikket nem tudom belinkelni, ezért csak azt a részt ragasztom be ide, ami rólam szól és nem kell begépelnem...

"Razzia úgy látja, a blogszövegek ma már nem annyira érdekesek, de mindenképpen érdemes olvasni a nõket, mert bármikor elõugorhat egy érdekes adat, amit "a pasinak fel kell jegyeznie a szexuális taktikai adatbázisba". Ilyen kapaszkodó lehet a férfiak számára a Myreille által írt Végtelen sikítás is. "Életemnek egy nagyon bonyolult szakaszához értem. Elköltöztem a férjemtõl és nagyon egyedül találtam magam. Nem volt kihez beszélni, nem volt kivel megosztani a gondolatokat. Akkor találkoztam a webloggal és azonnal tudtam, hogy ez nekem jó lesz. És jó is lett." - mondja Myreille, aki ma már úgy látja, nem is a blogírás a fontos, hanem a kapcsolatok, a barátságok, amik átszövik a blogírók mikrokozmoszát."

# 8:18 DE - Myreille

szerda, január 08, 2003

Állítólag a pénz nem boldogít. Én vagyok a kivétel, mert nekem mindig jókedvem lesz, ha pénz áll a házhoz. Amióta megkaptam a fizetésemet mosolygok. Körvonalazódik Párizs júniusra, már nagyon várom. Bár néhány órával ezelõtt még lemondtam a kozmetikust, mert az én költségvetésem nem lehet deficites...

# 4:07 DU - Myreille

Fázom. Nagyon. Kívül. Belül.

**********************************

Apa borotválkozni fog. Fülledt nyári nap van, a fürdõszoba ablaka sarkig nyitva van és én próbálok úgy elhelyezkedni, hogy ne legyek útban, de lássam aput. Szeretem a borotválkozás szertartásait, de nagyon ritkán láthatom. Elõször ellenõrzi a pengét. Rejtélyes mozdulataival kinyílnak a borotva pofái, kicseréli a pengét, majd a pofák visszacsukódnak. Varázslat. Bevizezi a pamacsot, kinyom egy kis borotvakrémet, felhabosítja és az arcára keni. Kicsit várni kell, mondja nekem. Nem tudok rendesen felülni a kád szélére, mert ha felülök nem érem le a lábam. Apa hatalmas, én pici vagyok. Apa ilyenkor olyan mókás és olyan jóillatú. Végighúzza arcán a borotvát, amihez én nem nyúlhatok, mert elvágom magam. A fehér habos krém felgyûrõdik a borotvára és helyén sima fényes bõr ragyog. Úgy szeretem nézni ezeket a mozdulatokat. Ez a férfiak, ez apa kiváltsága. Elbûvöl.
- Ne zavard apádat, gyere ki a fürdõbõl! - hangzik anya könyörtelennek tûnõ hangja.
- Még egy picit maradni szeretnék. - mondom teljes révületben, miközben apa újabb csíkban, párhúzamosan az elõzõvel, végighúzza arcán a borotvát.
- Nem! - parancsolja anya és már visz kifele.
Apa nem tiltakozik. Árulásnak érzem apa hallgatását. Soha többet nem ültem be hozzá, miközben borotválkozott. Soha többet nem éreztem magamhoz olyan közel az apámat, mint akkor.
Még mindig szeretem nézni, ha egy férfi borotválkozik. Szeretem a mozdulatokat, az illatokat, a hangulatot.

**********************************

Találtam egy linket az oldalamra. Nem tudom, hogy miért kaptam, egyszerre örülök neki és egyszerre szorítja görcsbe a gyomromat. Amikor megláttam elkezdtek potyogni a könnyeim. Annyiszor okozott fájdalmat és mindig tudta, hogy fájdalmat okoz. Néha hivogatott, néha eltaszított, sõt egyszer le is kurvázott, most kaptam tõle egy linket...

# 8:53 DE - Myreille

kedd, január 07, 2003

Akit szeretek, annak meg akarom mutatni kedvenc könyveimet, úgy érzem, hogy ezzel beengedem a világomba. Olyan ez, mint amikor elõkerül egy doboz és a benne rejtett kincsek mesélni kezdenek, az emberrõl, akinek fontosak.

Richard Bach: Jonathan Livingston, a sirály

"Hanem a diadal rövid életû volt. Abban a pillanatban amint ki akart jönni a zuhanásból, ahogy megváltoztatta szárnya állásszögét, bekövetkezett a rémes irányíthatatlanság: a száznegyven kilométeres sebesség úgy érte, mint a dinamit. Jonathan a levegõben felrobbant, és becsapódott a kõkemény tengerbe.
Amikor magához tért, már régen besötétedett. Holdfényben lebegett az óceánon. Szárnyai egy-egy törött ólomdarab, de még súlyosabban nehezedett rá a kudarc tudata. A legjobb lenne, gondolta, ha lehúzná ez a súly a tenger fenekére, és vége lenne az egésznek.
Ahogyan egyre jobban ellepte a víz, különös, kongó belsõ hangot hallott. Nincs kiút. Sirály vagyok. Gúzsba köt a természetem. Ha arra szántak volna, hogy ennyi mindent megtudjak a repülésrõl, több eszem lenne. Ha arra szántak volna, hogy gyorsan repüljek, rövid szárnyam volna, mint a sólyomnak, és hal helyett egéren élnék. Apámnak igaza volt. El kell felejtenem ezt az egész õrültséget. Haza kell repülnöm a Rajhoz, és meg kell elégednem azzal, hogy vagyok, ami vagyok: egy szegény, korlátolt sirály.
A hang elnémult. Jonathan belátta, hogy igaza volt. A sirálynak éjjel a parton a helye. Márpedig ettõl a pillanattól kezdve õ is rendes sirály. Mindenkinek jobb lesz így.
Fáradt szárnycsapásokkal kiemelkedett a sötét vízbõl, és a part felé repült. Most hasznára vált, amit az erõkímélõ mélyrepülésrõl megtanult.
Azért sem, gondolta. Szakítottam az eddigi életmódommal, semmi se kell, amit megtanultam. Sirály vagyok, olyan, mint a többi, úgy is fogok repülni, ahogyan a többi. Nagy nehezen felemelkedett vagy harminc méterre, és erõsebben csapkodott a szárnyával, igyekezett a part felé.
Most, hogy úgy döntött, hogy pontosan olyan lesz, mint a Raj bármelyik tagja, jobban érezte magát. Ezentúl semmi köze ahhoz a kényszerhez, amely egyre tanulásra ösztönzi, nem lesz több vakmerõ próbálkozás, és nem lesznek kudarcok. Egészen kellemes dolog abbahagyni a gondolkodást, és csak repülni a sötétben, a part fényei felé.
Sötét van! - kondult intõen a hang. - A sirályok sohasem repülnek sötétben!
De ezúttal Jonathan nem figyelt rá. Milyen kellemes is ez, gondolta. A holdvilág és a parti fények villódznak a vízen, megannyi kis irányfény az éjszakában, minden olyan békés és csendes...
Le a légbõl! Sötétben sose repül sirály! Ha arra szántak volna, hogy sötétben repülj, olyan szemed lenne, mint a bagolynak! Az agyad térképszerûen rögzítene! Kurta szárnyad lenne, mint a sólyomnak!
És akkor, ott, az éjszakában, harminc méter magasan a levegõben, Jonathan Livingston sirály szeme megrebbent. Izmainak fájdalma, elhatározásai egy csapásra semmivé foszlottak.
Kurta szárnyak! A sólyom kurta szárnyai!
Ez a megoldás! Milyen ostoba voltam! Icipici szárnyacska - az kell nekem. Behúzom a szárnyamat, és csak a hegyével repülök! Kurta szárnyakkal!
Felemelkedett a sötét tenger fölött hatszáz méterre. Egyetlen percet sem vesztegetett többé töprengésre kudarcon, halálon. Szárnyát törzséhez szorította, csupán keskeny, hátranyilazott szárnyvégeit feszítette a levegõnek, s így ment át zuhanásba.
A süvöltés fülsiketítõvé erõsödött. Száztíz kilométer, száznegyven, százkilencven - és még egyre gyorsult. A szárnyát tépõ erõ most kétszázhúsz kilométeres sebességnél sem volt olyan kemény, mint elõzõleg száztíz kilométernél. Szárnyvégei alig észrevehetõ elcsavarásával könnyedén jött ki a zuhanásból, és máris a hullámok fölött száguldott, mint holdfényben szürkéllõ ágyúgolyó.
Szemét az éles széltõl védve résnyire zárta, és határtalan boldogság töltötte el. Kétszázhúsz kilométer óránként! És irányítani képes magát! Kíváncsi vagyok, ha hatszáz méter helyett ezerötszázról kezdem, vajon akkor a sebesség...
Iménti fogadkozása feledésbe merült, elsöpörte a süvítõ széláram. És egy csepp bûntudatot sem érzett, hogy a magának tett fogadalmát megszegte. Az ilyen fogadalom csak azokat a sirályokat köti, akik beérik a megszokottal. Annak, aki tanulván, ízelítõt kapott abból, mit jelent kiválónak lenni, semmi szüksége az effajta fogadkozásra.
Napkeltekor Jonathan sirály már újra gyakorolt. Ezerötszáz méterrõl a halászcsónakok apró pettyeknek látszottak a sima kék víztükrön, a Reggelizõ Raj pedig örvénylõ porszemek halvány felhõcskéjének.
Minden porcikájában érezte, hogy él. Reszketett a gyönyörûségtõl, büszke volt, hogy sikerült úrrá lennie a félelmén."

# 2:03 DU - Myreille

Vajon mikor lesz jó a hó, hogy hóembert tudjak építeni? Egy városban hol lehet hóembert építeni? És különben egyedül nem nagy mulatság... Megvan. Szombati-baráti-hóember-építés-Budapesten...

# 10:28 DE - Myreille

"Ma úgy vagyok, hogy jól vagyok..." bár lehet, hogy csak megbuggyantam. Kaptam mindenféle dicséretet a stílusomra és a mondanivalómra (tudatos témaválasztás), így szinte a szégyen pírja önt el, ha arra gondolok, hogy tegnap J-vel milyen telefonbeszélgetést folytattunk az élet nagy dolgairól, majd szemöldökcsipesszel igazítottam fazont (közben fejleszettem a türelmemet), kipróbáltam a rúzsomat és elégedetten szemléltem magam a tükörben, képes voltam felhívni egy pasit és majdnem egy órán át dumálni vele mindenféle hülyeségrõl, bár itt nem a pasiság volt a mérvadó, hanem az hogy barát. Legalábbis én annak tekintem. Ilyenkor viszont mint egy piros villogó ugrik be, hogy mi történt Z-vel. A kérdés, hogy zárkózzam be egy szobába, ahol semmi bajom ne eshet, vagy menjek ki az utcára, érjen mindenféle hatás, ahol akár meg is halhatok. Hát egyszer úgyis meghalok, tehát megteszem, amit akarok. (És eddig minden rossz hozott nekem valami ajándékot.) Bátor csajszi vagyok, mondogatom magamnak. Vajon ez itt csak szokásos nyünyörgés és probléma-gyártás? Mert ugye az egyértelmû, hogy élni akarok, ezerrel és teljesen.
Bárdos András nyilatkozta egyszer, hogy õ kudarckerülõ. (Valamelyik Nõk Lapja cikkben.) Azóta is itt van a fejemben, mert mennyire más, ha valaki úgy dolgozik, hogy sikeres legyen, míg más egyszerûen a kudarcot akarja elkerülni. Az eredmény szemponjából, szerintem, nincs különbség, csak az hogy hogyan éli meg az ember a mindennapokat, a küzdelmeket, a nehézségeket. Fogalmam sincs, hogy én melyik vagyok. Ha eszembe jut, hogy kudarccal végzõdhet amit csinálok, akkor mindig kudarccal végzõdik, ha viszont eszembe se jut, akkor mindig sikeres. Vajon nagyképûség azt állítani, hogy hozzáállás kérdése?
Azt hiszem, hogy nekem a legnagyobb csatáim magammal vannak. A saját hülyeségeimet kell kikapcsolni, a saját félelmeimet kell legyõznöm, hogy élni tudjak. Viszont nem vagyok valami eredményes, mert ezek visszatérõ küzdelmek. Sohasem sikerült teljes, áttöréses gyõzelmet aratnom, a kétséget altatni tudom, de eltûntetni nem. Bár lehet, hogy úgy kellene szemlélni az egészet, mint a boldogságot, ami tulajdonképpen boldog pillanatok halmaza.
Most akkor is jól vagyok. (Mondogatom magamnak is.) Rádadásul esik a hó. Reggel amikor jöttem ropogott a friss hó a talpam alatt és nem bírtam nem mosolyogni.
Vajon hogyan kell tésztasalátát csinálni?

# 9:00 DE - Myreille

hétfő, január 06, 2003

Szinte éget a düh és mint ólomsúly nehezedik a mellkasomra. Nehéz levegõt venni, úgy érzem megfulladok. A nehezéknél rosszabb az égetés. Ez nem az a kellemes égetés, amikor a pálesz végigsúrolja a nyelõcsövemet és bizsergetõ égetést hagy maga után. Ez egy olyan égetés, ami szúr, ami fáj, ami kínt okoz.

Magamra vagyok dühös. A görcseim, a bénaságom miatt. Altatom azokat a dolgokat, amik félelemmel töltenek el, vagy éppen bénaságomat bizonyítják, majd ha elõkerülnek, nem játszi könnyedséggel és akarattal állok a probléma megoldásához, hanem urrá lesz rajtam a pánik. Begörcsölök. Hihetetlenül nevetséges, hogy az eszemmel tudom, hogy képes lennék megoldani, de valami ott legbelül, ami összeszorítja a gyomromat, megakadályoz benne.

Miért van az, hogy ezernyi jó történik velem és egyetlen egy picike, apró rossz képes mindezt a földbe döngölni. Próbálom mérlegre tenni a mai jó dolgokat: kaptam kedves leveleket, bátor voltam és haladtam A_terv-vel, beadtam újabb pályázatokat és az egyiktõl vissza is hívtak, sikeresen tarom az alma napot, megtettem mindent, amihez kedvem volt. Boldog voltam és olyan fincsi lebegés vett körü. Egy pillanat alatt történt, mint egy sötét és hideg karom megragadott ez az érzés és most nem tudom magamról lerázni.

# 4:34 DU - Myreille

Rakott krumpli, kolbásszal, sok-sok tejföllel. Embertelenül isteni illattal. Én is ilyet akarok enni. Helyette almát eszem almával, mert ma alma-nap van. Alma, alma, alma... eddig jól bírtam, de most kiborultam, a fenséges illatorgiától. Összefutott a nyál a szában és hiába ettem egy almát, úgy érezem, kilyukad a gyomrom. De erõs vagyok! - mondogatom magamnak, bár magam sem hiszem igazán. Csak hisztis leszek/vagyok, ennem kellene valamit, ami nem_alma. Azt hiszem, gyenge jellem vagyok. Éhes vagyok.

# 1:16 DU - Myreille

Szombaton megint cirógató napsütésre ébredtem. (Nem csoda, hogy azóta is cicás vagyok, bár már péntek este is az voltam. Evés közben jön meg az étvágy(am).) Szombaton ragyogó idõ volt, ezzel ellentétben vasárnap esett elõször az esõ, majd a hó, ma reggel pedig k*va hideg van és fúj az a k*csg szél, de nagyon. Tulajdonképpen, ha leszámítjuk a szombati futást (iszonyatosan megszenvedtem, de jót tett) az egész hétvégét a lakásban töltöttem és olvastam. Elõször Helen Fielding: Bridget Jones naplóját, majd Helen Fileding: Mindjárt megõrülök! Bridet Jones naplója 2.-t. Néha az idegeimre ment a nõ, néha viszont szívbõl nevettem. Nem tudom, hogy a könyvek hatása alá kerültem és azért vannak hülye gondolataim, vagy alapban hülye gondolataim vannak. (Sajnos, ezen utóbbi valószínûbbnek tûnik.)
Egész hétvégén visszatérõ kép, hogy a szõnyegen fekszem, a meleg gyertyafény villódzik a falon és Õ a mellemet csókolja, harapja, de olyan finoman és olyan odaadással, mintha ez lenne a világ legfontosabb dolga. Nem csak a kép van itt velem, hanem az érzés is. (Csoda ha belehülyülök?)
Továbbá megválaszolhatatlannak tûnõ kérdések is zargatnak. 1. Mit vársz egy férfitól? 2. Melyik könyvet vinnéd magaddal egy lakatlan szigetre? Úgy érezem fontos lenne válaszolni ezekre a kérdésekre, de bármilyen válaszba is kezdek, sohasem pontos. Szükségem van a figyelemre, szeretetre, kielégülésre, de ez így túl hiányos. Egyformán figyeljen a lelkemre és a testemre és elvezze, hogy figyelek a lelkére és a testére.... Izébigyó, mondom, hogy nem tudom megfogalmazni. Inkább csinálni kellene, ha megy és jó, akkor jó, ha nem, akkor tovább kell állni... Bár lehet, hogy az is elég lenne, ha azt mondanám, hogy hívjon fel, amikor a hívását várom.
A könyvvel komoly bajban vagyok. Egyet választani nagyon nehéz. Vagy egy nagy kedvencet vinnék (Kundera: A lét elviselhetetlen könnyûsége, Richard Bach: Illúziók, A sirály), de ugye ez itt kapásból három és nehéz a választás, vagy egy nagyon hosszú, nagyon vastag könyvet, amit még nem olvastam (Dumas: Monte Cristo grófja, vagy Tolkien: A gyûrûk ura). Mostanában úgy érzem, hogy folyamatossan azzal égek, hogy mennyi mindent nem olvastam. Egyébként pedig nem akarok úgy lakatlan szigetre menni, hogy kizárjanak a világból. Nem, én úgy mennék el, hogy lenne egy csónakom és én dönthetném el, hogy mikor vagyok a szigeten és mikor emberek között. Így persze bármikor beszerezhetek egy kis olvasnivalót. Úgy mint most az albiban. Most volt egy lakatlan-szigetes-hétvégém és bármikor lehet, ha akarom, de közben van egy csomó nyüzsis, barátokkal teli hétvégém is. Ez így jó.

Szerintem a szeretet egyik nagyon mély formája, ha elolvassuk azt a könyvet, ami a másiknak nagyon kedves (és fontos) könyve. Még akkor is, ha vallom, hogy minden könyv mindenkinek mást ad. Vajon ki olvasta, vagy ki fogja olvasni Kundera: A lét elviselhetetlen könnyûségét, csak azért, mert én azt mondtam, hogy szeretem azt a könyvet?

Levelezés. Nem, nem e-mail, hanem papír, boríték és bélyeg, kacifántos (saját írásomat mégse rondázhatom le) betûk és leglább egy hét, mire megkapja a levelet. Utálom a távolságot. Hiányzik V. Hiányzik, hogy délután elmenjek hozzá és kávézzunk, vagy dumáljunk, vagy csak együtt vásároljunk. Aki számít mindenki messze van, tehát egyedül vagyok...

# 8:32 DE - Myreille

péntek, január 03, 2003

Ez nem más, mint Mirejje, amikor meg fiatal volt, ártatlan, es bohó. -mondta Mr. A a képrõl.

# 11:49 DE - Myreille

"Minden nõ egy város."- idézte Psyclone Jack.

Az én városom Székesfehérvár.

Ma ismét ragyog a nap és úgy érzem, hogy én is ragyogok. Békében önmagammal, a lelkemmel, a testemmel. Csak a ragyogást érzékelem és a zsibbadást. Megint jól vagyok, egyre többször vagyok jól. Ugyanolyan jó volt beszélgetni, mint szeretkezni. Egy férfi karjában aludtam el és ébredtem fel. Nem bírom és nem is akarom letörölni a mosolyt az arcomról.

# 11:00 DE - Myreille

csütörtök, január 02, 2003

Nõ: Hány nõvel szeretkeztél 2002-ben?
Férfi: Jééézus, micsoda kérdések... õszintén? Várj csak...
Nõ: A kérdéseimmel mindig hódítok. Persze, hogy õszintén, Vagy szeretsz nagyzolni és osszam kettõvel a válaszodat? :)
Férfi: Azt hiszem, nem lenne jó, mert így összeszámolva.... talán három. Max. négy.
Nõ: Alkohol-ködös emlékek? ;)
Férfi: Az egy volt, és benn a háromban. :-))))
Nõ: Most miért vigyorogsz?
Férfi: Felidézõdnek a szép emlékek.
Nõ: Szerited létezik, illetve ha létezik akkor szerinted mennyi, az a határ, ami normálisnak mondható egy éven belül egy egyedülálló embernél a "Hány emberrel szeretkeztél?" kérdésre adott válasznál? Egyszerûbben nem sikerült megfogalmaznom. De remélem érted.
Férfi: Az "év kefélése". :-))) Nem tudom. Személytõl függ. Ha elég annyi, amennyivel voltál, akkor elég, ha nem, nem. Nekem plö ennyi nem elég. A legsûrûbb idõszakokban nekem átlag heti volt, az jó volt, de lehetett volna sûríteni. Most meg hónapok óta semmi - ez, tudod, szar. :-)))
Nõ: Két vonalra kell osztani a beszélgetést, mert két érdekes téma akadt. :) A kérdésem: heti egy nõrõl beszélsz, vagy heti egy szeretkezésrõl?
Férfi: vegyes. Ha állandó, komoly a partner, van rá lehetõség, akkor persze heti egynél több lehet, sõt... :-) Ha meg vegyes, akkor lehet ritkábban is; az inkább csak fizikai szükséglet kielégítése. Szerintem. Ehhez sem értek... :-))))
Nõ: Aha, én pedig szûz vagyok.
Férfi: Azt hittem Ikrek. :)))
Nõ: A kérdés úgy merült fel bennem, hogy az egyik barátnõm azt mondta, hogy egy évben 10-nél több férfival szeretkezni kurvaság....
Férfi: Egy évben tíznél több nõvel szeretkezni - vidám szexuális élet...
Nõ: Akkor a másik vonal: mesélj az "év kefélés"-érõl :) Kivel, hogyan, hányszor, milyen pózban?
Férfi: Oké, de csak ha te is utána.
Nõ: Persze, hogy mesélek, bármilyen kérdésre válaszolok :)
Férfi: NÉGY VOLT!!!!
Nõ: Gratula, nekem kicsit több ;)
Férfi: Májusban volt, egy buli után, kísértem haza a csajt, aki inkább partner, mint barátnõ volt. Megálltunk a kerítésnél, perceken belül a játszótéren voltunk, és a mászókának támaszkodva, aztán a földön, többféle pózban, többféle irányban. Ból. :-)
Nõ: Percek óta azon gondolkozom, hogy melyik volt az év kefélése....
Férfi: irigyellek, amiért eddig tart... :-))
Nõ: Errõl írtam a blogban is. Sztriptízbárban voltunk négyesben és bármilyen hihetetlen tök jót dumáltam vele, majd ez a tipikus, van kedved feljönni hozzám? És a kérdést én tettem fel. Szopás-nyalással indult a dolog és amikor belém csúszott lélegtetelállítóan töltött ki. De komolyan, kicsit sajnálom, hogy nincs szabványmintám a farkáról, mert az megérne néhány misét...sõt... Örülsz, hogy ha megjegyzem, hogy rosszul vagyok?
Férfi: Miért vagy rosszul?
Nõ: Szétázott bugyi, merev és feszülõ mell... szerinted mitõl vagyok rosszul?
Férfi: Te szívatsz. :-) Szerinted én erre hogy reagálok ??
Nõ: Egyébként elárulom, hogy tök szeretem ezt az érzést, mármint ilyenkor, amikor feszül a testem és reagál. Teljesen másként érzem a melleimet az alhasamat, úgy mindent.... viszont dolgozni egy ideje nem tudok... ez nem panasz volt. ;)
Férfi: :-) Pillanatnyilag hevülök, szaggatottabb a légzésem és mindenféle ábrándkép kergetõzik idebenn. ;-) Feszültség, az is van.
Nõ: Mesélj! Milyen ábrándkép(ek)?
Férfi: Szexuális jellegûek.
Nõ: Bõvebben?
Férfi: Erõsen szexuális jellegûek.
Nõ: Meséld el õket! :)
Férfi: "Nem. - mondja kéjelegve a Férfi". Tudod, a szokásos; férfi, nõ, meztelenek, félig meddig, több helyen... :-)))
Nõ: Nem értem, hogy ez miért okoz kéjérzetet a Férfinak, mert nekem sokkal nagyobb kéjérzetet okoz, hogy mondjuk elképzelem és szinte érzem is, ahogy egy férfi kitölt és már szinte a gondolattól libabõrös vagyok, ahogy felidézem az élményt, ahogy belémcsúszik, nem mozdul és én majd megörülök az érzéstõl.... és végre megmozdul....
Férfi: Most elszorult a torkom. és összefutott a nyál a számban.
Nõ: Alakul. Most már te is kezdesz rosszul lenni, helyes, ne csak én legyek rosszul ;)
Férfi: Kegyetlen vagy. :-))))
Nõ: Tudtad :) De inkább kielégítetlen.
Férfi: Hûvös van itt. borzongok...
Nõ: Na, most már mesélsz az ábrándjaidról?
Férfi: Most nagy szükségem lenne egy hideg ülõfürdõre és pár perc intenzív helybenfutásra...Mesélek.
Nõ: Figyelek. Szerinem hülyeség a hideg fürdõ és a helybenfutás... én ezeket a dolgokat más módon szoktam orvosolni... ;)
Férfi: A kitöltés biztos jó, de én inkább arra vágyom, hogy elõször csak érintkezés legyen, kezek, szájak, körülkerülgetve az érzékeny pontokat, izgatva és feszítve a húrt tovább, és tovább.... kevés nyál, harapások és simogatások - és amikor már majdnem áttör az állat, jutva be a kapun. lassú és ritmikus mozgás, gyorsulva, majd lassulva. szájak és kezek... le petit mort... :-)))
Nõ: már szinte fáj....
Férfi: nekem is.
Nõ: remegek és fizikailag rosszul vagyok....Nincs kedved úgy csinálni, hogy ma eljösz hozzá , holnap, pedig reggel tovább ... holnap dolgozom... de jót tenne, ha valaki nyomorogna velem az ágyban, úgy érzem, hogy beleörülök, ha ma egyedül kell aludnom... ha van kedved...esetleg kapsz kajcit is, de régen voltam otthon és kupi van...
Férfi: Igen, van kedvem.
Nõ: Hú, izgultam, hogy nemet mondasz. ;)

# 3:39 DU - Myreille

Elôzô napok...
július 2002
augusztus 2002
szeptember 2002
október 2002
november 2002
december 2002
január 2003
február 2003
március 2003
április 2003
május 2003
június 2003
július 2003
augusztus 2003
szeptember 2003
október 2003