| |
vasárnap, augusztus 31, 2003
|
Html kódokat vizslattam - nagyon nem értettem én a tr és td dolgot - amikor csöngött a telefonom. Sz hívott, hogy mit vacsorázunk. Végül én rizst fõztem, õ pedig valamilyen csirkét, amiben volt mogyoró is. Miután degeszre zabáltuk magunkat, elõkerült egy társasjáték. Carcassonne. Elõször csupán az érdekelt, hogy hogyan lehet az elemekbõl térképet varázsolni, mert a stratégiai felhang elrettentett, de végül nagyon élveztem a játékot. A játékért szeretek játszani, igaz az sem utolsó érzés, hogy sokszor nyerek.
"Nagymamánál" nutellás palancsinátt ettünk meggyel, majd az esõben autókáztunk. Szeretek autókázni és szeretem az esõt is. Azt mondtam, hogy teljesen rábízom, hogy merre megyünk.
Majdnem megállt a szívem, amikor rájöttem, hogy Ferihegyre... Nincsenek véletlenek, néha viszont még megrémülök és elmenekülök az ilyen helyzetekbõl. Vagyis próbálok menekülni, mert úgy érzem, hogy nincs erõm maradni. De újra megtalál. Kedvesen és gyengéden. |
#
11:45 DU -
Myreille
|
Csak képek... voltak augusztusban
Barátaimnak szeretettel.
Mosolyogni tessék! |
#
3:05 DU -
Myreille
|
szombat, augusztus 30, 2003
|
Nagy küzdés - technikai probléma- volt mire sikerült megnézenem az Original Sin [Eredendõ bûn]-t, de a kitartás megérte, mert ez a film úgy mesél a nõkrõl [és a szerelemrõl], hogy folyton folyvást magamra ismerek. A vágyaimra és a félelmeimre. A kegyetlenségeimre és a sebezhetõségemre. Az erõsségemre és a lágyságomra.
YOU CANNOT WALK AWAY FROM LOVE
"- Más ember vagyok veled! Valaki... ki jobban hasonlít magamra!
És ott a karjai között a lány is mássá lett! Valaki, ki jobban hasonlított önmagára!
A szerelem elõl nem tudsz elszaladni!" |
#
7:39 DU -
Myreille
|
| Nem gondoltam volna, hogy egyszer szilvát és szõlõt fogok venni. Ezek a gyümölcsök mindig voltak otthon dögivel. Biztos most is érnek. A Fény utcai piacon járkáltam - nem bírok megülni a seggemen és muszáj volt kimenni, ajándék miatt -, az Otello tábla mellett nem bírtam úgy elmenni, hogy ne vegyek pár fürtöt az egyik kedvenc szõlõmbõl. Másik kedvencem az Attila, de emlékeim szerint, majd két-három hét múlva lesznek nagyon ízletesek a hatalmas sárgás-zöldes szemek. |
#
11:34 DE -
Myreille
|
péntek, augusztus 29, 2003
|
Ma többször azon kaptam magam, hogy a szél korbácsolata fehér kis tarajokat bámulom a Dunán és gyönyörködöm a folyó haragos színében.
Munka után találkoztam Druszával, megnéztem a lakásukat, padlizsánkrémes kenyeret és csokit ettünk, valamint nagyon jót beszélgettünk. Gyönyörû az esküvõi meghívójuk.
"Ha valakit szeret egy virágot,
amely csak egyetlen példányban
látezik a csillagmilliókon: ez épp
elég neki, hogy boldog legyen..."
/Saitn-Exupéry/
Jó, hogy nincs már bennem a kételkedés és a tagadás a házasság miatt. Egyszerûen örülök annak, hogy összeházasodnak és hiszem, hogy boldogok lesznek. Egyébként pedig teljes lelkesedéssel készülök a leánybúcsúra és az esküvõre. Jó buli lesz mindkettõ.
HF mondta, még megismerkedésünk legelején - amikor éppen arról beszéltem, hogy nem megyek ismét férjhez, mert én nagyon komolyan gondoltam a házasságot és a második csak bohóckodás lenne -, hogy az elsõ volt bohóckodás.
Egyre biztosabban érzem, hogy a két kilengésem - elvakult hit, házasság, valamint a szerelem tagadása - között lassan megtalálom az egyensúlyomat. Egy társsal szeretném leélni az életemet és vele szeretnék gyereket nevelni, kirándulni, utazni, esténként ülni a teraszon, szeretkezni és ilyenek. De nincs bennem görcsös akarás.
Hiába vagyok eltiltva a sétától bejártam az IKEA-t és megnéztem az ÁRKÁD-ot is. Ingereket és ötleteket gyûjtöttem. Legjobban a tangóharmónikás tetszett az aluljáróban...
Utálom, ha nem tartanak be egy ígéretet, mert az mindig csalódás, viszont az egész nap bennem lakó boldogságot nem bánotta. |
#
8:13 DU -
Myreille
|
csütörtök, augusztus 28, 2003
|
Flashmob még egyszer, azaz flashmob az indexen. Vicces, ha az ember saját magát látja a kép közepén, ráadásul úgy, ahogy nagyon ritkán... Rögtön tanulmányozni kezdtem - kritikus nõi szememmel -, vajon milyen lábam van.
***A szavazódoboz mindent elrontott - techinkailag nem boldogultam vele - , így kivettem. A kérdés annyi volt, hogy Myreille-nek jó lába van? A véleményezõk 60 %-a azt mondta, hogy nem, így a maradék 40 %-nak mutogatom... :D
Persze a kép aprócska hibája, hogy nem jó helyrõl fényképeztek, vagy nekem kellett volna tennem egy 180 fokos fordulatot. :) De valahol el kell kezdeni a népszerûséget. :))
Nagyon megkönnyebbültem és ez még mindig a láb-téma. Voltam a sportkórházban. A terhelés miatt meglágyult a porcom és azért fáj és azért dagadt be a térdem. Most kaptam rá gyógyszert, ami jó drága és én "jól" örültem neki, sõt a patikus még ki is jelentette, hogy hónapokig szokták ezt szedni, ha így lesz, akkor bankot kell rabolnom...("A Condrosulf az ízületek arthrosisos elváltozása esetén alkalmazható. Hatóanyaga, a kondroitin szulfát a porc egyik fõ alkotóeleme. Hátására az ízületi fájdalmak csökkennek és javul az ízületek mozgathatósága.") Ami biztos, hogy két hét múlva vissza kell mennem. Addig nem ugrálhatok, nem futhatok, nem lépcsõzhetek és nem sétálhatok. Kicsit úgy érzem, hogy a fél életemtõl tiltottak el. A legrosszabb, hogy ha most megjavul, akkor sem javasolt a futás, mert újra elõ fog jönni a probléma, ugyanúgy, ahogy most is... Ezt a dokibácsi magyarázta el, kicsit szigorú tekintettel, miközben a vizsgálat után sántikáltam és az iránt érdeklõdtem, hogy mikor futhatok ismét. Inkább az úszást javasolja...
A jó hír viszont, hogy az összes szalagom rendben van. |
#
4:50 DU -
Myreille
|
Amikor hallottam a flashmob-ról csak átsiklottam felette. De tegnap, amikor hazaértem a munkából, végtelen kiváncsiságot találtam magamban, hogy megnézzem. Elõször csak a passzív nézelõdõ szerepét szántam magamnak, de a biztonság kedvéért vittem magammal esernyõt.
"Megvan az elsõ magyar flashmob, a teendõk:
- menj aug. 27-én, szerdán a Deák térre, a templom elé
- este 7-kor, a harangszó kezdetekor nyiss ki egy esernyõt
- ha vége a harangozásnak, menj szépen haza. "
Amikor 19-kor a tér fele mentünk, már kisebb tömeg volt és a legtöbb embernél ott figyelt az esernyõ. Mi pont a harangszóra érkeztünk. Kinyitottuk az esernyõnket és én érdeklõdve kutattam, hogy kik állnak a többi esernyõ alatt. Volt néhány ember, aki esernyõ helyett vizipisztollyal érkezett és lövöldözött. Jó érzés volt arra a (talán) egy percre annak a közösségnek a tagja lenni. Tudtam, hogy lesznek ismerõsök is. A harangszó után rövid köszönés és mentünk sörözni. Azt hiszem, hogy a gyorsaság - mint egy vákum embereket szippant egy helyre, nagyon rövid ideig együtt vannak, egyforma dolgot mûvelnek, majd gyorsan szétszélednek - hiányzott, de kit érdekel? Én örömmel tapasztaltam, hogy embereket lehet megmozdítani, nem mindenki közönyös és lusta, valamint vannak emberek, akik - a szó jó értelmében - bolondok.
Sörözésrõl jöttünk, majd sörözni mentünk. (Persze, ez vicces, mert én még mindig nem szeretem a sört.)
Gyakran ismerõsök nem értik, hogy miért vagyok néha csak megfigyelõ egy-egy társaságban, ismeretlenek pedig arra gyanakodnak, hogy õ egy ilyen csendes lány. Pedig csak arról van szó, hogy nem érzem úgy, hogy feltétlenül alá kell támasztani az igazamat és tudom, hogy szabadságomban áll hallgatni, ha olyan téma kerül elõ, ami számomra érdektelen. Ha vicces akarok lenni, akkor pedig inkább cinikus vagyok és az sem mindig nyerõ.
Vacsira túrógombócot csináltam és ahogy HF-fel beszélgettünk, egymás közelében voltunk, megint minden kisimult, nyugodt és egyszerû lett.
Varázslat, vagy valóság? Pillanat-vadászok.
Eh, záródom. A legfontosabb, legbelsõbb dolgaimról csak szavakat írok - kódolt hívószavakat - és nagyon kedveset beszélek. Minek túlragozni azt, hogy jó? Illetve néha nincsenek megfelelõ szavak, de ugye ez nem jelenti azt, hogy amire nincs szavunk, az nem létezik... |
#
7:26 DE -
Myreille
|
szerda, augusztus 27, 2003
|
| Egy este, két fontos beszélgetés. Teljesen feltöltõdtem és az egyik gondolat szüli a másikat. Rendezõdés. |
#
1:51 DE -
Myreille
|
hétfő, augusztus 25, 2003
|
etanh
Zsebnaptári ponyva
És újra forog a föld zsibbadt talpaim alatt.
Táncolok öreg barátommal, a cirkuszi csillagsátorban.
Tántorgok pedig csak részeg vagyok.
Mámoros duhajként így a csendben,
néha egy illat is támogat épp amikor eltévednék.
Kigyúrt mosoly az arcomon.
Hídverés fontossága lebeg a két pont között.
Sosem tudom meg átmentem-e vagy fogok-e átmenni.
Gyûlölet és szeretet unalmas, de sosem tudom megunni.
A recept pedig veszélyeset robanna,
mint mindig aztán szakadna a karja,
de csak ha akarja.
Olcsó rímet cseréltem megint a piacon.
Pénzem nincs és nem is kapok.
De adnék két qrva nagy pofont,
hogy bújj hozzám, hogy simogassam
éktelenkedõ sebedet,
pedig te szerezted..(dehüjevagyok)
Minõ öröm lenne karmesterbe bújni,
onnan a pálca mögé pislogni
és sírni, hogy de szép
és nevetni, hogy de fals
és enni valamit, hogy a pia ne marja a belsõt
oly áldozatkészen de fõleg tettrekészen.
Tetteket mûvelni és Igét olvasni
és aztán írni, írni, írni
és persze pisilni is még a másik Wcben
és lesni csapódik-e az ajtó
és ha nem, az se baj, mert már semmi sem baj.
Csak ha mozdulatlanságot látok a mozgó közepén
és oda fejest ugrani és nagyot csobbanni
és lebegni fent és lent
és a labdát visszaadni, mert az úgy dukál
és nem nekem jár, csak ha a kezdetektõl beszálltam volna.
De elfogadom a piros cérnát a nyirkos földön a labirintusban
és kirándulok egy részem ki-ki rándul gyógymódot hoz vissza.
Mikor bekopog fáradt és leül
mert elvégezte dolgát és elégedetten piheg
és a pipájából bodorog a füst és ajándékot kap:
azzá válik az illékony anyag, amivé az illékony képzelet csak akarja,
és lefekszik és félálomban boldog és meleg és jóillat van,
és ennél több már nem is kell,
és kel holnap hajnalban és a rigókkal találkozik és varjakkal és galambokkal
és megannyi dologgal, amivel csak kedve szottyan
és tejeskávé csurog le az állán és a torkán
és a szikkadt föld és gyomor köszöni szépen az áldozatot
és az ajtót kitárja:
Jó Napot!
versek.my-age.net |
#
9:56 DU -
Myreille
|
Még csak egy nap, de úgy érzem, hogy egy hét van mögöttem. Elõször dolgoztam az egyik cégnél, majd átmentem a másikhoz, ahol megismerkedtem francia fõnökömmel, aki boldog, meleg, barna mosollyal vette tudomásul, hogy je parle un peu francais és magyarul beszélgettünk. Miközben listákat tanulmányozott, azon gondolkoztam, hogy vajon tisztában van-e vele, mennyire vonzó a mosolya. Egyébként kölyökgólya, vagy csak én vagyok egyre vénebb. Utána sétáltam a Duna-parton és a napsütésben túrógombócot támadt kedvem enni, de egyedül fõzni-enni nem volt kedvem, társaságom pedig nem akadt. Azt hiszem, hogy miniszoknyámnak és enyhe sántításomnak köszönhetõen a buszveztõ megvárt. Láttam egy nõt, akiben saját 5 évvel öregebb önmagamat ismertem fel. Ugyanolyan vörös körmök, mint az enyém, a szeme körül kicsit több ránc, mint nekem és a miniszoknyából elõvillanó térdén két apró, halvány mûtéti heg. Amikor ránéztem, azt éreztem, hogy ilyen leszek én is. Végül egy fél pizza mosolygott rám és töltötte meg a hasamat, majd a Fülke címû filmet néztem meg. A képi megoldások nagyon tetszettek, de egyébként felejthetõ. Ezután, amikor hazaértem, halálosan fáradtnak éreztem magam, de újból telefonáltam - nem mintha egész nap nem ezt csináltam volna - és leánybúcsút kezdtem szervezni, illetve vírust írtunk V-vel. Az internet segítségével közeledünk egymáshoz emberekkel, de még végig kell nézni az álláshirdetéseket is...
Sok-sok ember vesz körül, de mégis magányosnak érzem magam. Olyan, mintha a számtalan kéz közül kiesnék. Persze befoghatom a számat, mert Krisztina is hívott, hogy találkozzunk este, de akkor éppen filmet néztem és anyának is hiányoztam.
Fene tudja, hogy mi van velem. Nem vagyok rosszul és nem vagyok jól. Megnevettetek mindenkit, akit szeretek, de én nem nevetek... |
#
9:24 DU -
Myreille
|
| Meg kellene mozdulni és folytatni ezt a szörnyû hétfõt, de csak görnyedten ülök és magam elé bámulok. Még egy picit. Azután összeszedem magam és megint erõs és vidám leszek. Új, megerõsített páncélom van. Hatékony, de nagyon nehéz... Elvesztettem az egyensúlyom. Felborult minden. Káosz van. |
#
8:46 DE -
Myreille
|
vasárnap, augusztus 24, 2003
|
Próbálok nem vágyni olyan dolgok után, amik elérhetetlenek a közeljövõben. Most mégis egyre élesebb bennem a vágy, hogy egy üres lakásban lakjam. Kongó lakást akarok egy matraccal, néhány könyvvel, zenével. Rideg legyen és nagyon-nagyon üres. Levegõt akarok. Teret akarok. Rendet akarok. A semmit akarom.
Legszívesebben kidobálnám az összes használati tárgyamat, minden ruhámat, mindent ami csak tárgy, egyedül a könyveimet, a hintaágyamat, a fokhagymanyomómat, az evõeszköz készletemet, a kovácsolt vas gyertyatartót, a lámpámat és néhány bögrét, tálat, lábast tartanék meg. Amikor meguntam a semmit a nulláról ismét elkezdeném berendezni az életemet.
|
#
7:18 DU -
Myreille
|
| Jó tett helyében jót várj, de legalábbis fagyit. Délután csöngött a telefonom, maz volt az, hogy a közelben van és akkor most aktuális az a fagyi, amire azt mondtam, hogy bármikor. Neki sikerült feltérképeznie, nekem pedig sikerült bemutatnom az összes rossz tulajdonságomat. Figyelmes volt velem, tudta, hogy rossz a térdem. Pár perc után megállapította, hogy azt hiszem, hogy neked a pasikkal vannak gondjaid - olvassa a blogot, így nem kunszt megállapítani -, majd valamikor a beszélgetnés végén pedig, hogy kegyetlen vagy. Bohóckodtam. Jó móka volt, bár egy lépést nem közeledtünk egymáshoz. Csinált rólam képeket. Ugyanakkora volt a távolság amikor elváltunk, mint amikor találkoztunk. |
#
7:13 DU -
Myreille
|
Magányos vasárnapnak indult néhány könyvvel, egy kis tanulással, de reggel hirtelen fordulatot vett, amikor V-vel találkát egyeztettünk. Nagyon szeretek vele lenni. Nem tudok ráunni a társaságára. Ma is annyi bolondságot csináltunk: sütit ebédeltünk, csacsogtunk, frissen csavart grapefruit levet ittunk, nézelõdtünk és eltévedtünk a Mammutban, miközben a parkolót kerestük.
Ma én próbáltam ruhát. Egy farmer tetszett meg, de a hátsó zsebek nem jó helyen voltak, mert nem tetszett benne a popsim. Szerintem a zseb túl nagy volt és lapos segget csinált. V ezzel nem értett egyet. Miután alaposan szemügyre vette a kérdéses testrészt, azt mondta, hogy neki tetszik. A nacit végül nem vettem meg, mert egy feszülõ farmer legyen tökéletes.
Az eltévedés viszont nagyon muris volt. Már amikor mentünk be annyira jól memorizáltuk a helyet, hogy amikor ismét kerestük a káoszban nem találtuk meg. A káoszt tovább fokozták a táblák és a zsákutcák. Majd szõke nõsen - pedig csak én vagyok szõke - belefutottunk egy pasiba, aki elõször próbált átküldeni minket a másik parkolóba, majd elmagyarázta, hogy ahol most vagyunk az a -1 szint, de menjünk két szintet feljebb és akkor megint a -1-en leszünk, ahol parkoltunk. Nagyon hülyén nézhettünk rá, mert elmagyarázta, hogy "ott a lift és a P1-es gombot nyomják meg!" A lényeg, hogy kikeveredtünk a Mammut labirintusából.
Ezer apróság történt, amitõl még mindig jókedvem van, de annyira egyszerûek, hogy leírni sem tudom, csak nevetni rajtuk. |
#
2:40 DU -
Myreille
|
"Szerintem minden fájdalomnak van értelme, s addig fog fájni, amíg az ember meg nem tudja, hogy mi az az értelem, s nem tesz valamit az életével a probléma megoldása érdekében. Hiszen a fájdalom attól van, mert valamit csinálunk, amit jobb lenne nem megtenni, vagy valamit nem teszünk, amit jobb lenne megtenni. Szerintem akkor nagyon hülyék vagyunk, ha inkább fájunk, mintsem hogy megtegyük azt, amit kell, vagy ne tegyük azt, amit nem kell.
Az elsõ pszichoszomatikai szabály, ami eszembe jut, az az, hogy ha valaki nem akarja érezni az érzéseit, akkor a testét fogja érezni. Ha nem akarom érezni azt, hogy mérges vagyok, akkor valamim fájni fog. Ha nem akarom érezni, hogy szomorú vagyok, ha nem akarok sírni, akkor valamim fájni fog vagy beteg leszek. Tehát rengeteg betegség s fájdalom azért keletkezik, mert nem akarjuk érezni az érzéseinket."
/Feldmár András/
Fáj a térdem.
"Egyszer elképzeltem, hogy ha például így vagy úgy élem az életemet, akkor az életem bevisz egyfajta betegségfelhõbe, körülbelül úgy, mintha egy pilóta a gépével együtt egy viharfelhõbe kerülne. Ilyenkor csak egy hülye pilóta menne tovább ugyanabba az irányba, hiszen akkor egyre rosszabb helyzetbe jutna. Szerintem, amikor az ember észreveszi, hogy valami nagy baj van a legjobb döntés az, hogy megváltoztatja az élete irányát, s akkor valószínû, hogy kikerül abból a viharfelhõbõl, amibe belement. Aztán repülhet tovább, egészen addig, amíg egy másikba nem kerül. Szerintem minden betegség, minden fájdalom arra kér minket, hogy változtassuk meg az életünket. A kérdés az, hogy hogyan. Néha akkor is változtatni kell, ha nem is tudjuk, hogy hogyan, mert elég volt úgy ahogy van."
/Feldmár András/ |
#
10:02 DE -
Myreille
|
szombat, augusztus 23, 2003
|
| Fontos kérdés: Mellette - lehet akárki: szeretõ, szülõ, férj, barát, ismerõs - távolodom-e önmagamtól, vagy közeledek önmagamhoz? |
#
9:59 DU -
Myreille
|
Judittal pillanatok alatt meg tudjuk gyõzni egymást, hogy cukrászdába - még mindig az a régimódi, olcsó, ahol nagyon finom az összes süti - menjünk és utána tanácstalanul állunk a hûtõ elõtt, hogy mit is együnk. Persze a végén somlói lesz, rengeteg tejszínhabbal és keserû csokiöntettel. Ez ott így normális.
Én utána elmentem megnézni a parádét. [Megint egy életemben elsõ.] Kicsit sajnáltam, hogy egyedül voltam, mert táncikálni és bolondozni egyedül vagy idegenekhez csapódva nem a legjobb mulatság. Annyira tetszett, hogy az emberek mosolyognak és vidámak. Máskor, ha az ember az Andrássyn végigsétál alig lát egy-két mosolyt. Ma viszont mindenki mosolyogott és boldog, talán kicsit bolond is volt. Áltathattam magam azzal, hogy én teljesen normális vagyok. ;)
Annyira szeretnék, többek között, egy digitális fényképezõgépet, akkor én is képes blogot csinálnék és nem írnék. Van amit sokkal jobban meg tudok õrizni képekben, mint szavakban. Ahogy járkáltam egy csomó képet csináltam, amiket a fejemben õrzök, de az idõ múlásával sajnos elhalványulnak: utcaseprõk a táncolók között, ablakban tomboló tizenévesek, a dübörgõ zene ellenére az apja karjaiban békésen alvó kisgyerek arca és regeteg mosoly. [Szép - nekem szép - férfitestet sajnos nem láttam, gondolom akik ilyennel rendelkeznek magukon tartották a pólójukat.] Azt hiszem, hogy a legkedvesebb az a kép, amin egy öreg bácsika ül egy kempingszéken, ölében egy papírdoboz, sötétbarna, széles ragasztóval áttekerve és a doboz teteje a melléhez van hatjva. A dobozt belül négy részre osztották és piros mézeskalácsszívek voltak benne tükörrel. Olyan szépek voltak azok a szívek, tökéletesek, a bácsika ráncos arca pedig olyan kedves volt, ahogy rám nézett. Valahonnan ismerõs volt õ is és a szívek is a dobozban. |
#
7:55 DU -
Myreille
|
A gyermekvárás idõszakában izgalmas feladat a gyermeknek nevet találni. A szülõk lázasan keresgélnek figyelembe véve divatot, vezetéknevet, jelentéseket, felmenõket és régi szerelmeket... Néha viszont magunk választunk nevet magunknak és csak azután tudjuk meg, hogy...
"The name Myreille creates a dual nature in that you can be very generous and understanding, but you can also be so candid in your expression that you create misunderstanding. You struggle with the requirement to soften your expression with tact and diplomacy and to consider the feelings of others. Difficulty in accepting advice or admitting that you may have made a mistake causes you to appear to be stubborn and set in your ways. Thus, you have too often created the wrong impression, and friendships have suffered. This name does offer creative talent where there is the opportunity for ingenuity and originality. You have a tendency, at times, to have too many ideas on the go, and thus your efforts are scattered and many things do not reach completion. You are inclined to do to excess the things you like to do. You have very intense feelings and find it difficult to maintain stability and happiness. If you allowed it, temper and self-pity could be problems. Tension could cause nervous disorders, or centre in the head bringing weaknesses in the eyes, ears, sinuses, or teeth." |
#
11:13 DE -
Myreille
|
| Arcomon még ott van a kispárnám minden gyûrõdése... |
#
9:28 DE -
Myreille
|
péntek, augusztus 22, 2003
|
Elmentem táppénzen lévõ barát látogatására, majd két filmet is sikeresen végignéztem. Az elsõ a Terminátor3 volt. Háááááááááááááát... a terminátornõci nagyon vadállat [legalábbis nekem bejövõs], de volt egy pont, amikor azt hittem, hogy ha még egy autó felrobban, vagy még egy ház összedõl, akkor röhögõgörcsöt kapok. Egyébként volt olyan érzésem, hogy most akkor vége a filmnek és mintha a stáb is így gondolta volna, mert õk is majdnem befejezték, de valószínûleg jött a pénzügyes és szólt: "Hé, fiúk! Van még zsé, robbantsatok fel és lõjjetek még szét valamit!"
Persze, amit a jövõrõl és a jövõ befolyásolásolásáról mondd, az igaz, igaznak érzem. Valahogy ezt érzem, hogy minden egy irányba visz, bármennyire is tudom befolyásolni az utam. Az utamat választhatom meg, de bármerre megyek, menekülök, futok [bárhová vagy sehová] ugyanoda fogok jutni.
Utána viszont valami könnyed kellett There's Something About Mary, azaz Keresd a nõt! Aki nem más, mint Cameron Diaz. A film legütõsebb mondata: "A fenébe Brettel, hisz van egy vibrátorom." Errõl pedig az jutott eszembe, hogy ha a mindent nem kapom meg egy férfitól, akkor egyet-egyet elveszek más-más férfitól. Ebbõl egyetlen következtetés lehet levonni: Bolond vagy, kicsi Myreille.
A hûtõben kis cetlik vártak. Szerencsére nem olyan, hogy "nincs itthon paradicsom" vagy "üres a margarin doboza", hanem túrórudi és joghut Myreillejéééé felírattal. Jó így hazajönni.
Szilva és alma fahéjas cukorral: Élni tudni kell! :) |
#
10:17 DU -
Myreille
|
| Vannak emberek, akiket sohasem láttam, mégis, ha rájuk gondolok, akkor egy-egy kép tapad hozzájuk. Az egyik: egy fiú ül a lépcsõn kezében fél liter zacskós kakaó és kifli. Párás reggelen a felkelõ napot nézi. Nem látom az arcát, de érzem, hogy szíve nehéz. [Ez kb. egy évvel ezelõtti kép, a fiú mesélte el akkor, aki azóta megnõsült és boldog családjával. Nem tudom, hogy miért jutott ez eszembe.] |
#
3:19 DU -
Myreille
|
A tegnap estérõl még mára is maradt és egész nap elkísér valami boldog üresség. Amikor ilyen vagyok, akkor a férfiak valahogy másként néznek rám, többet mosolyognak és hiába bújok a könyvem mögé, akkor is megszólítanak. Én viszont illékony vagyok és megfoghatatlan. Nekik csupán egy tovatûnõ mosoly...
Néha van az úgy, hogy az ember nagyon szeretne egy dobozt és mindent megtesz érte. Azután, amikor végre megszerzi rájön, hogy a doboz üres és valaki kizabálta belõle a csokoládét, néha saját maga. Ilyenkor olyan könnyû eldobni az üres dobozt. Ma a munkahelyemen a konyhában találtam egy dobozt és benne egy csomó mentolos étcsokit. Rávetõdtem, de persze elõtte illedelmesen megkérdeztem, hogy vehetek-e belõle.
Az egyik ház bejáratánál egy idõs bácsi éppen üveget cserélt egy ablakban, a járdán kisebb, nagyobb üvegdarabok hevertek. Az egyik nagyon megtetszett. Régen elképzeltem egy lámpát, aminek festett üveg lenne minden oldala, de még sohasem csináltam meg. A járdán fekvõ üvegdarab pont olyan volt, mint amilyet elképzelt lámpámba tennék. A bácsika örömmel adta nekem, sõt még kicsit igazított is rajta, nehogy elvágja a kezem. Egyre jobban szeretem ezt a várost.
A piacon apró almát vettünk. Én elõször azt hittem, hogy savanyú nyári alma, de mézédes [és olcsó]. Az hiszem, hogy megint jönnek az alma- és csalántea-napok. Jót fog tenni a testemnek. [Most nagyon sokat adnék azért, ha el tudnék menni futni.] |
#
2:26 DU -
Myreille
|
csütörtök, augusztus 21, 2003
|
etanh
Mese..., Legenda...
Új alapokat rakna, minden új napból,
de remeg a keze és az út mindig ahhoz
a barlanghoz vezet,
ahol csak úgy lát ha maga elé néz,
és csak úgy halad elõre, ha lépéseit elõre gyártja
így közeledve a sötétség mélyén pislákoló világossághoz.
Egyre gyorsabban fut versenyt magával,
de a gyõztes a fény elõtt mindig megtorpan,
mert a váratlan' jött csoda a nyakába szakad,
hatalmas vihart kavar, és a porral együtt
tudás megy a szemébe, és mire végre kipislogja,
a könnyek a porban új alapokat raknak.
Így hát körbenéz és fáradtan az elõbbi versenyfutástól
térképet tüsszent a sivatagi porba,
és magához veszi az egyetlen utat,
és egy barlang szájához érve receptet cseppent,
ezzel is támogatva ingatag óvatosságát,
és persze gyakran pislogva színezi meséjét,
és már majdnem megnyugodna, amikor észreveszi,
hogy a sötét falon csak a fény hiánya imbolyog,
ahova ijedtében egy fortyogó kaput pislogott.
És ekkor hirtelen hátat fordít,
kimegy a szabadba
és a napsütés sátra alá bújva,
ezeket a dolgokat írja... |
#
9:01 DU -
Myreille
|
Éhes lettem. Persze ez nem meglepõ, mert régen volt, amikor Ytse-ve burgonyafõzeléket ebédeltünk, sõt még fagyit is kaptam. De most már nem eszek semmit, jó ez fogyókúrának, ami amúgy is nagy sláger a "munkahelyemen", ahova én nem tudok és nem is akarok rendesen beilleszkedni. Tudom, hogy csak egy, vagy két hónapról van szó és utána valószínûleg vége. A csajok viszont lenyûgözõen kedvesek velem és minden merevségemet feltörik a végén. (Az egyik még munkakeresésben is segítséget ajánlott.) Azt tervezgetik, hogy mehetnénk együtt futni a Margitszigetre - Reggel annyira sikeresen befenyítettem a térdemet az orvossal, hogy azonnal bírta a lépcsõket és nem hisztizett mindenféle visszacsuklással. Oks, nem poénkodom el. - és tisztára olyanok velem, mintha három éve és nem három napja dolgoznánk egy helyen. Bár lehet, hogy három év után gyilkolnánk egymást.
Legalább ezer gondolat jár a fejemben: angol nyelvtanfolyam, leánybúcsú, esküvõ, parádé, Mars, esõ, Mennyei Próféciák, munka, somlói, Új Zéland, anya...
Próbáltam félszívvel szeretni, de nem megy, abba belerokkanok. Próbáltam félszívvel tenni dolgokat, de nem megy, abba is belerokkanok. Csak teljesen és egészen megy. Szeretni is, élni is és meghalni is. |
#
8:58 DU -
Myreille
|
Kék üveggömb
Gyönyörû napra ébredtünk. A mandulafa fehér menyasszonyként pompázott a piros tulipántengeren, amelyet egy-egy nárcisz-sziget tarkított. A hegyeken a fû friss zöld volt. Minden sarjad. Tudtam, hogy különleges nap ez a mai, mert ma Dávid nekem varázsol. Megígérte. Mindig elzavart a mûhelybõl, hiszen õ már nagyfiú, én pedig kislány vagyok. Kislány, akinek a konyhában a helye. Reggel gyorsan megetettem a csirkéket és behoztam a tojásokat, majd megmostam az arcom és újrafontam a hajam. Mindig kicsinosítom magam, ha a mûhelybe megyek, mert ha egyszer nagy leszek, akkor majd én is menyasszony leszek, Dávid menyasszonya.
A mûhelyben már lobogott a tûz és én minden lendületemtõl megfosztva félve kukucskáltam be az ajtófélfa takarásából. És láttam a csodát. Az üveg izzott, folyt, szaladt. Amikor Dávid észrevett, rám mosolygott, nem zavart el, majd nagy levegõt és fújta, fújta az üveget. Én pedig bámultam õt. Õ volt az én varázslóm. Vele mindig csinosnak érzem magam, hiába csúfolnak az osztályban az orrom miatt, vagy azért, mert néha-néha elmerengek a pillangók táncán. Dávid mellett mindig ott volt az a biztonság, amit régen anya ölében éreztem.
Nem mertem beljebb osonkodni a mûhelybe. Örültem, hogy ott lehetek és láthatom az üveg varázslatát. A fúvóka végén egy kékes-sárgás gömb izzott, ragyogott és ahogy a vízbe merült fehér pára emelkedett a mûhely fekete plafonja felé. Kicsivel késõbb Dávid odalépett hozzám és a kezembe tette a kék üveggömböt. Alig mertem megfogni. Törékeny volt és gyönyörû. A szivárvány táncolt a falán.
Boldog óvatossággal rohantam vele. Istenem, csak óvatosan, olyan törékeny. Féltettem a kincsemet. Úgy éreztem, hogy egész életemben erre vágytam és most a kezemben van, az enyém. Nem szabad eltörnöm, nem szabad elengednem. Vigyáznom kell rá, szeretnem kell.
Hónapokig vigyáztam rá. Elmúlt a tavasz és beköszöntött a nyár. A forróság sárgára szárította a zöld fûszálakat. A nagy fûzfa árnyékában heverésztem és a gömböm meséjét figyeltem, álmodoztam. Amióta megvolt a kék gömböm azóta tudtam, hogy a jövõ szép lesz és a változás mindig jó, még akkor is, ha fájdalmas. Az üveg is a lángokban megolvad, alakul és soha nem marad állandó. Tudom, mert Dávid mesélte, hogy az üveg nem is szilárd, az csak káprázat. Az üveg folyik csak nagyon lassan. Nincs miért sietnie. Van ideje.
A kék üveggömbön keresztül néztem a felhõket, a fákat, a folyót, majd a gömbben megjelent Dávid kedves alakja. Nagyon meglepõdtem. Nem szólt semmit, csak leheveredett mellém és kedves mosolyával türelmesen nézett. Én pedig továbbra is szemem elõtt tartottam a gömböt. Dávid volt benne, a világ kacagva elferdült. Nekem szebbnek tûnt.
Mélyrõl és keservesen sírni kezdtem, amikor arra kért, hogy törjem össze. Hát hogyan törhetném én össze ezt a gyönyörû gömböt, ami annyi boldogságot hozott, annyi meleg percet. Én vigyázni akarok rá. Vigyázni, mert fontos. "Törd össze!" - ismételte határozottan. "Nem! Nem!" - sikítottam és rohanni kezdtem. Még gyalog is nehéz volt a nagy köves úton haladni és apró lábam, meg-megcsúszott a köveken, de én csak szaladtam. "Fuss!" - követett hangja és a mondatban rejtõzõ fájdalom csak a minap talált meg, amikor a Dávid sírja mellett álltam. Évtizedek percei szaladtak le a homokórákon és én is öreg vagyok már. Meglepett, amikor ismét Dávidról hallottam. A fia üzent - Istenem, az apját látom benne. -, hogy meghalt az apja és hagyott nekem valamit. A temetésen kaptam meg a fa dobozt, benne a sok-sok szalma között a kék üveggömböm. Sértetlenül, ám fényét elvesztetten.
Nagyok voltak a kövek és én megcsúsztam. Esés közben csak arra bírtam gondolni, ha a nagy kövekre esik, akkor összetörik. Összetörik az én gömböm. Az én kék üveggömböm. Az én varázslatom. Testemmel védtem. Az éles kövek felsértették hátamat és a térdemet, de a gömbömet megmentettem. A szivárvány még mindig ugyanúgy táncolt rajta, de valami megváltozott. Nem a gömb veszített szépségébõl, nem a vérem csúfította el, hanem én változtam.
Lementem a folyópartra és szívem minden szeretetével és lágyságával a vízre tettem. Legyen vele, aminek lennie kell. Dávid össze akarja törni, én meg akarom védeni. Összeszoruló szívvel néztem, ahogy egy-egy vadabb hullám feldobja az én kék üveggömbömet és féltem, hogy egy kõnek ejti. Amíg láttam a kék üveggömbömet, addig úszott, dacolt a veszéllyel és csillogott rajta a napfény. Egyszerre voltam boldog és egyszerre fájt valami, ott legbelül. Édes volt a remény, hogy Dávid egyszer újra a kezembe teszi azt a kék üveggömböt. Úgy engedtem el, hogy közben kinyújtottam felé a kezem és elkezdtem hinni az örök dolgokban. |
#
7:43 DU -
Myreille
|
szerda, augusztus 20, 2003
|
"Egyedül vagyok teljesen egyedül, senki sem támad, senki sem menekül..." /PUF/ Megint egy kihagyott PUF koncert. Õszintén szólva elrettentett a tömeg, ami a lépcsõn próbált feljutni és fájt a lábam és nyügös voltam és otthon akartam lenni. Megint egy visszafelé mesélt nap. Ültünk a rakpart lépcsõin és bámultuk az égbõl ránk hulló színes csillagokat. Kicsit távoli volt. Nem estek rám a csillagok, pedig én olyan szívesen elkaptam volna egyet. Szomjazom a jót és a kedveset.
Volt igazi tûz is. Éppen elõttünk, ahonnan fellõtték a petárdákat, begyulladt valami és csak égett, égett. Nem az égben, hanem még lenn durrogtak és szikráztak. Az oltást egészen lassan kezdték meg szerintem, bár biztos kevés aggódásra adott okot, hogy a tûz a Duna közepén, egy vas uszályon ütött ki.
A Duna-parton sétáltunk, amikor észrevettem N-t. Tudtam, hogy két napot Bp-en tölt, de mégse hívtam találkozóra, magam sem tudom, hogy miért. Amikor megláttam, akkor elbizonytalanodtam, hogy valóban õt látom-e, ezért felhívtam. Végül remek poén kerekedett, ahogy a háta mögött állok és telefonálunk. Amikor felfigyelt a turpisságomra, akkor felugrott, szinte a nyakamba, majd ölelt végtelen szeretettel. Én pedig csak álltam ott kissé lemerevedve, mert ritkán örülnek nekem ennyire és mi csak eddig - ha jól emlékszem - háromszor találkoztunk. Közös bennünk, hogy ugyanahhoz az emberhez köt mindkettõnket végtelen barátság. Azt hiszem, hogy az idõnek egy-egy ilyen lélekbarátságban nincs szerepe. Mindig volt és mindig lesz.
Megint megerõsödött bennem, hogy aminek meg kell történnie, az megtörténik. Pl. ez a találkozás. És ami nem megy, azt nem szabad erõltetni. Az élet egyszerû. Tudom. Csak néha nagyon fáj. Mint most.
Ha nem ígér semmit, akkor nem várok, üres vagyok. Ha csak lerázás szinten is ígér, akkor én számítok rá, még akkor is, ha kézzel-lábbal tiltakozom az ígéret ellen. Olyan jó lenne, amikor az ész belátta, hogy nincs már mit remélni, akkor a szív ürülni tudna. Úgy, mint ahogy a homokot kirázom a cipõmbõl... Néha sokkal jobban fáj egy másik arcon végigfutó könnycsepp, mint a sajátom. |
#
11:14 DU -
Myreille
|
| Mikor lesz vége? |
#
5:32 DU -
Myreille
|
| Nem bírom én a tömeget és nem is akarom bírni. Nem lehet normálisan közlekedni. Már a Duna-partot is elözönlötték, ahol eddig napoztam, olvastam, felhõket bámultam és hülye gondolatokat engedtem szabadon, de mindegyik visszatalált a fejembe és ott viháncol tovább. |
#
3:19 DU -
Myreille
|
Terry Pratchett-et olvasni számomra egyet jelent a vidámsággal, az persze külön bónusz, hogy éppen nõi táska méretû. Most fejeztem be az Erik-et és nagyon sajnálom, hogy még nem tart legalább 500 oldalon keresztül.
"Mint minden méhész, a Halál is védõmaszkot viselt. Nem mintha lett volna bármije, amit meg lehet csípni, de estetleg egy méh beröppen a koponyájába és körbe-körbe döngicsél és attól megfájdul a feje."
"Hogyhíjják, hogyhíjják, hogyhíjják! - visította a papagáj."
"Az a néhány fölfedezõ, aki visszatért onnan, számos praktikus tippet adott azoknak, akik majdan nyomukba lépnek, mint péládul: 1) ha lehet, kerülj el minden lelógó kúszónövényt, aminek mélyen ülõ apró szeme és egyik végén villás nyelve van; 2) ne vegyél föl egyetlen narancssárga-fekete csíkos kúszónövényt sem, ami látszólag keresztben fekszik az ösvényen és rángatózik, mert gyakran van a másik végén tigris; és 3) ne menj oda."
"Lenézett az éppen megmászott széles lépcsõfokokra. Többé-kevésbé újdonságoknak tûntek; mindegyiket hatalmas sziklabetûkbõl építették. Például az, amire épp most lépett rá, így szólt: Jót Akartam.
A következõ ez volt: Azt Hittem, Tetszeni Fog Neked.
Erik ezen állt: A Gyerekek Érdekében.
- Furcsa, nem? - mondta. - Miért csinálták ilyenre?
- Szerintem ezek jó szándékok akarnak lenni - válaszolta Széltoló. Ez a Pokolba vezetõ út, és a démonok, végre is, ragaszkodnak a hagyományokhoz."
/Terry Pratchett: Erik/ |
#
11:47 DE -
Myreille
|
kedd, augusztus 19, 2003
|
Varázsgömbben Ezeket mondta az emberiség erre a blogra elérte a 100 mondást, igaz vannak ismétlések is. Íme:
- meg lesz a száz! =)
- mondtam én, hogy
- olyan, mint egy feneketlen edény. bármit dobsz bele, azt látod. bármit olvas, elhiszi. nem lehet egy túl okos valaki.
- en viszont nem akarok
- Válasz: Rendben, nálam találkozunk :-)
- uramisten... ezoterika. agykontroll. ezek lesznek a következõk, fogadjunk. ébredj fel, te lány!
- a cuccos az _en_ szovegem
- hmmm.... sztem nincs itt semmi gond. de héló, a "cuccos", az az en szovegem! :)
- szerintem is alapvetõen idegesítõ. olyan "megmondomatutit" cuccos. gáz.
- salllalala
- jajj mar, hgayjatko abba itta lul
- en ugy gondolom nem hazug szoviragok, pusztan tul dagalyos, tul gondosan megszerkesztett entry-k. azt nem tudom, az oszinteseg milyen csorbat szenved emiatt.
- buta és nagyképû nyilatkozatok hazug szóvirágokkal. hol az õszinteség?
- buta és nagyképû nyilatkozatok hazug szóvirágokkal. hol az õszinteség?
- buta és nagyképû nyilatkozatok hazug szóvirágokkal. hol az õszinteség?
- buta és nagyképû nyilatkozatok szófosott szóvirágokkal.
- a kerdes helyesen: mikorra lesz meg a szaz? :)
- lesz 100?
- ja, es okitani is lehet nev nelkul ;-)
- szvsz dicserni inkabb nev nelkul, am fikazni nevvel (a neten vagy, barmilyen nevet adhatsz magadnak) ildomos.
- Azért mert nem egy manökken alakja van hanem zsíros itt is ott is attól még lehet aranyos.
- Aranyos kis picsa, most miért bántjátok. Ha buta hát buta, Istenem.
- Repkedni látszik a gát.
- fasza
- miert, benny hill tud?
- jojo, de rossz a hasonlat. egy ananasz nem tud blogolni... ;)
- blogger külsejét kritizálni?? Hülyeségnek tartom. Itt az írás ami számít, és nekem bejön. Szerintem az ananász is hülyén néz ki...
- miert? benny hill is jo musorokat csinalt. a sajat kategoriajaban...
- Myreille mondja: akinek nem teszik húzzon messzire, nem kötelezõ olvasni. Ennyi.
- jo tag, de nem jo arc!
- most mér? beni hill jo tag volt! :-)
- myreille ugy nez ki, mint benny hill
- szexgep legyek, vagy buzi? :-)
- Szexgep :-)))))
- akkor legyel
- Ijesztõ, milyen nõk vannak. Inkább buzi leszek.
- közönséges, ízléstelen picsa
- Ha ez nem a te blogod, hanem másé, és viszket, hogy naponta látod, akkor tüntesd el a blogringbõl.
- Myreille természetesen marad, alul ez a senki kopik. Mindent a maga értékén mérünk. Kérdés? Nincs. Köszönöm
- kopj le myreille
- jo, csak igy, ennyit. (cnd)
- mi úgy is szeretnénk
- mi igy szeretjuk
- mi igy szeretjuk
- tervezel felnõni kedves myreille?
- népszarú
- Népszerû vagy. Ne vedd zokon ! (Pierre)
- mémgyár, hehe [Torn]
- mémgyár, hehe [Torn]
- Két dimenzió közötti legrövidebb távolság az emberi lélek, heh [The Tornado/Cloneshit]
- A lélek nélküli megnyilvánulások mibenléte az okok miértjeiben keresendõk [The Tornado/cloneshit]
- Szvsz ne olvasd a beszóllásokat!! Nem azoknak irod akik fanyalognak!!!
- konyhafõnök: arctalanság nem egyenlõ arcátlanság
- Fene a cinikus, mindentudó blogíró-olvasó arctalan hétszentségeteket. A konyhafõnök ajánlata mára: egy tükör a kézbe.
- myreille, nem olyan nehéz ezeket az életbe átmenteni. Csak ne feledkezz meg róluk:)
- még szép hogy nem lehet a németeknél ismerõs terméket kapni. micsoda felfedezés!
- nekem te csak myrelit maradsz, a 'kis hus' kifejezestol a hideg raz
- szívesen olvasgatom a naplóját, csak az zavar benne, hogy folyamatosan és íznélkül eszik.
- Ne hagyd magad. Így jó ahogy van.
- dobj egy mailt a laynestaley@freemail.hu -ra, es kapsz egy bejaratott blogot. igaz, nemi dreamweaver-tudas elkell hozza ;)
- so let it be done :)
- Van javaslatom: 1. Aki blogot akar írni írjon és kész. Aki nem akarja olvasni, az ne olvassa. Ennyi. - mondta Myreille
az irjon az en blogomba titkokat, aki szarik a sajatjaba megirni azt.
- ki vagy, akinek irjam meg a blogját???
- van rá egy hímsoviniszta szakszó: dugatlan picsa
- akkor ird meg az en blogomon ;)
- sok ertelme van, ha ugyse olvasja senki... azt leirom papirnaploba. de blogon szeretnem, na.
- Sekély. Se kéj. S e kéj. Tán az irigység beszél? (as)
- Nem tudsz? h h nem? Pl ne regisztrald magad blogringbe.
- ahh, nem tudok olyat írni, amiben nem ismer rám az, aki akar. (mi is jó helyen beszélgetünk ám)
- Indíthasz másik blogot is, ami anonim (ha sok dolgot nem mersz a sajátodba leírni), kedves alattam hozzászóló.
- en meg szeretem. mert o leirhatja azt, amit en nem, mert. es rosszabbnak meg nem rosszabb a tobbi naplonal.
- ha nem tetszik minek olvasod. vagy csak fikazni jarsz ide?
- ... ez reszben igaz, de neha hirtelen megno a vizallas, es olyankor meg jo...
- azért ez a VelencIE-s beszólás rendben van - még ha nem is feltétlenül igaz!
- ohhh... mindjart 3 VelencIE(sic!) to?? :)
- Olyan mint a Velencie to: messzirol egy igazi tonak tunik, kozelrol mar latszik hogy sekelyes, belelepve meg kiderul, hogy tobb az iszap benne mint a viz...
- Olyan mint a Velencie to: messzirol egy igazi tonak tunik, kozelrol mar latszik hogy sekelyes, belelepve meg kiderul, hogy tobb az iszap benne mint a viz...
- Olyan mint a Velencie to: messzirol egy igazi tonak tunik, kozelrol mar latszik hogy sekelyes, belelepve meg kiderul, hogy tobb az iszap benne mint a viz...
- monomániás
- itt a pont alattam!
- õ tükörbe mer nezni? hahahahaha
- a legtöbb ember tükörbe sem mer nézni. bátor nõ. fullrespekt
- akárki akármit mond, ezt az egyet érdemes olvasni. Annyira emberi...Pusszantalak myreille
- olyan DRÁGA! :)
- olyan olcsó
- olyan olcsó
- szexszexszexszex
- szexistennõ
- viszket, hogy naponta látod, akkor tüntesd el a blogringbõl.
- ... mint a friss feste'k? ;))
- Megfogott...
- cica
- nem nagy durr
- legjobbabb
- az eddigi legjobb.
- ez jó.
- Fasza
- jó, hogy van...akár magázva is :o)
- jo'
És most mi legyen? Persze a dolog végtelenül egyszerû. Akit idegesítek, vagy dühítek, annak azt tudom javasolni, hogy ne olvasson. Kár naponta dühöngeni, mert ennél sokkal szebb az élet. Egy nagyon kedves ember azt mondta nekem, hogy rájött, "ugyanolyan erõbefektetés reggel vidáman ébredni, mint morcosan". Szerintem ez nem csak az ébredésre igaz. Persze, ha jó dühöngeni rajtam, akkor hajrá... Azoknak, akik örömüket lelik soraimban köszönöm a figyelmet és a kedves szavakat.
... és a világ forog tovább... |
#
8:15 DU -
Myreille
|
Egyik sem. Nem megyek az Örömkoncertre [tegnap beleszaladtunk a fõpróbába és ennyi pont elég volt számomra, hallottam, amit hallani akartam] és nem megyek a filmre sem. Nincs kedvem. Zizeg és készülõdik az egész város, én viszont lassulok és élvezem, hogy egyre nagyobb körülöttem az üresség, a csend. Elõször furcsa volt feszített és gomboccá gyûrte a gyomromat, de most bársonyos, simogató. Egyedül vagyok és néha megrémít, hogy mennyire szeretek egyedül lenni. Ákost hallgatok. Az Ikont most hallgattam elõször, de már van kedvencem, bár én csak azt tudom, hogy én merre járok...
"Sok ember közt vagy leginkább egyedül,
sírnak a gyászolók itt mindenki csak a szerepét játsza
egy réges régi vágyad ma teljesül
sírok én is és ezzel is csak a szerepem játszom.
Nem lehet halott, ami ennyire élõ
ezt el nem hinné más
én tudom, hogy merre jársz
egy árnyék az ágyon
egy félbemaradt álom
ezt el nem hinné más
én tudom, hogy merre jársz."
Vajon ebben hány hívószavam van? |
#
7:38 DU -
Myreille
|
| Fáj. Tompán és kitaróan, de már beszélni sincs róla kedvem. Próbálok róla nem tudomást venni. Könnyeden sétálni a napsütésben. Legszívesebben titkolnám, vagy otthagynám valahol ugyanúgy, ahogy az ember az esernyõt a buszon felejti. Ragaszkodik hozzám - tompán és kitartóan - én pedig szabadulnék tõle, de csak fekszem bénultan. Tudom, megígértem... sportkórház... már csak egy telefonszám, egy kis bátorság és sok-sok türelem kell. Utálok kórházba menni, várni, brrrrrrrr |
#
2:11 DU -
Myreille
|
"...próbáljunk meg olyan kapcsolatokat teremteni, ahol egymástól erõsen függünk, például úgy, hogy két emberi lény azt mondhatja egymásnak: nélküled nem is akarok, és lehet, hogy nem is tudnék élni. Ez nem egy gyengeség, ez lehet egy igazság. Fõleg akkor, ha a kapcsolat olyan, hogy mind a kettõ megtesz mindent a másik szabadságának megmaradásáért, sõt, növeléséért.
... onnan lehet tudni, hogy valaki szeret engem, hogy ennek az illetõnek a társaságában , és ezzel az emberrel kapcsolatban szabadabb vagyok, mint egyedül lennék."
/Feldmár András/ |
#
7:46 DE -
Myreille
|
hétfő, augusztus 18, 2003
|
 |
#
10:37 DU -
Myreille
|
"Nálam annyi (elég nagy) újság van, hogy fél év után elõkerült a pasim. A nagybetûs. Ma délelõtt jelentkezett. Az én saram volt a szakításunk, és az a vicc, hogy csak most tudatosult bennem, hogy tõled loptam azt a mondatot, amivel legutóbb elváltunk. Akkor azt írtam neki, hogy tudom, hogy minden az én hibám, és én most nem kérek tõle mást, csak hogy üljön le egy kõre ott, ahol van, és várjon meg, mert érte fogok menni. Nem kell elém jönnie félútig, csak üljön le ott, ahol most van és várjon. Csak azt kérem, hogy ne induljon el visszafelé.
Ma küldött egy sms-t azzal: "Elmegyek félútig." :-)"
Ilyenkor érzem azt, hogy érdemes. Érdemes megosztani a gondolataimat másokkal. Érdemes vegyülni. Napok óta a fejemben jár egy idézet:
"A kockacukor már eltûnt a csésze teában, de édes aromája még érezhetõ." /William Elliot/
Emlékszem, hogy mennyi rettegéssel töltött el ez a gondolat. [2002.12.11. Bármennyire is tetszik ez a kép, mégis rémülettel tölt el. Feloldódni valamiben vajon azt jelenti-e, hogy elvesztem önmagamat és más leszek? Vajon fel kell-e oldódni egy kapcsolatban? Kínzó kérdések, amikre nem tudom a választ.] Érzem, hogy feloldódás nélkül nem lehet igazán semmi sem az enyém. Nem válhatok a részévé és nem válhat a részemé. [Észre sem veszem, hogy feloldódom a zenében, a napsütésben, a folyó szépségében, egy versben. Ezek nem fájdalmasak.] Feloldódás nélkül nem lehet teljes az életem. Feloldódás nélkül nincs szerelem. Szeretnék feloldódni, elvegyülni és igazán szerelmes lenni. Szeretnék õszintén és tisztán hinni.
Azt hiszem, hogy a legnagyobb kincs a tiszta hit. Hogy az ember képes hinni a jóban, a szépben és az igaz dolgokban: házasság, hûség, szerelem. Azt hiszem, hogy a magam módján mindig védeni fogom azokat az embereket, akiknek tiszta a hitük, tiszta a szívük és közben remélem, hogy fényükben újra megtisztulok én is és a hitem is. |
#
7:41 DU -
Myreille
|
Csudajól ébredtem ma reggel. Pihentetõ és megnyugtató volt az alvás és finoman lágy volt az ébredés. Az újdonság izgalma pedig vákumot csinált, hogy magamhoz tudjam szippantani a jót. Akár a Fedezzük fel Budapestet! újabb kiruccanása is lehetett volna, ahogy ma munkába mentem. A 2-es villamoson utaztam - megint egy életemben elsõ -, végig a Duna-parton és nem bírtam eltelni a látvánnyal. Bámultam ki az ablakon és ujjongot a lelkem attól, amit a szemem látott. Jó hogy itt élhetek.
A munka pedig kicsit sem volt unalmas, sõt élveztem és úgy repült el 4 óra, hogy észre se vettem. Viszont meg kellene szólalnom angolul, csak az a fene gát ne lenne. Alkut kötöttem önmagammal - ebben nagy vagyok, hogyan kapcsoljunk össze hasznos és élvezetes dolgokat -, mindennap beszélek egy kicsit és minden nap meg is jutalmazom magam érte.
Nagyon jó hetek jönnek. Érzem.
A holnap esti programot még mindig [és egyre inkább] nem tudom eldönteni. Már-már eldöntöttem, hogy a Feldmárról szóló filmet nézem meg, de kaptam egy ilyen ajánlatot: "Az Örömkoncertre ezennel sok szeretettel meghívlak 4000/1 közremûködõként. A mûsor pedig tényleg jó lesz..." A bõség zavara. |
#
2:17 DU -
Myreille
|
Nem változott semmi és mégsem maradt ugyanolyan, de még mindig ugyanazon hullámmal emelkedünk és süllyedünk. Rémísztõen gyönyörû. Az IDÕ pedig jóbarát.
Voltunk Folkestra koncerten. Próbáltam tisztán és nyitottan menni, nem magammal cipelve az elõzõ nagyon jó élményeit. - Ma olvastam Feldmár András: A tudatállapotok szivárványában, hogy az ember negatív eseményekbõl sokkal mélyebben tanul, mint a pozitívakból. Magamon is tapasztalom, hogy egy árulás és egy törõdés nem egyenlíti ki egymást. Sok-sok törõdés kell, hogy az árulás sebei (még ha nem is ugyanaz az ember okozta) meggyógyuljanak és visszatérjen a hit, a tiszta jövõkép. Mindenkitõl árulásra számítok, bár pont ez az állapot teszi lehetõvé, hogy ne legyenek elvárásaim és örüljek mindennek, amit kapok, ha pedig kevés, akkor elbúcsúzzam... - A zene és a zenészek megint lenyûgöztek. Tisztán és õszintén kelt életre bennem a vágy, hogy ilyen örömmel akarok dolgokat tenni, mint ahogy róluk sugárzik. Így akarok sétálni az úton, dolgozni, szeretni, ülni egy padon, ilyen örömmel akarok élni.
Este a fûben feküdni és beszélgetni: jó. Éjszaka autózni, csak a zenére - ugyanaz, mint a koncert - figyelni és elmerülni a gondolatokban annyira jó, hogy a végén elfutni sem akarok. |
#
12:22 DE -
Myreille
|
vasárnap, augusztus 17, 2003
|
| S Z E R E L M E S K E D N I |
#
12:08 DE -
Myreille
|
szombat, augusztus 16, 2003
|
Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom, hogy mit csináljak. Minden higgadt, józan érv mellette szól, viszont lelkem minden rezdülésével tiltakozik ellene. A túlélést lenne hivatott biztosítani, de úgy érzem, hogy az életemet, a szabadságomat, a vágyamimat, az álmaimat, a jövõmet kéri. Csapdának tûnik. Szép fényes csapda, csalogatóan kipárnázva némi zsével.
Ha a most-ot nézem..... Mekkorahülyevagyok. Hogyan nézhetek mást, mint a most-ot? Megint az a fránya Biztonság, amit úgy szeretnék, ami olyan kecsegtetõ, hivogató. Csak a MOST a fontos és nincs biztonság ilyen módon. Az egy hónap múlva felmerülõ problémát nem most kell megoldanom, hanem majd akkor, ha felmerül. Addig még annyi minden történhet, annyi mindent tehetek. Fõleg rajtam múlik. Mekkorahülyevagyok. Itt agyalok valamin, amire a válasz egyértelmû: Nem.
Ha toporgok a szikla peremén, akkor sohasem fogok repülni. Ugorjunk! [Valamit még nem csinálok jól, mert az ugrásaim elõtt mindig van egy kis toporgás...] |
#
10:19 DU -
Myreille
|
Szeretlek - írja nekem természetes egyszerûséggel. Veled lenni - mondja, amikor azt kérdezem, hogy mit akar tõlem. Nem sejtek hazugságot egyetlen szava mögött sem, mégse hiszek igazából neki. Ez a két mondata üres számomra, míg a többi, mint a tóba dobott kõ, hullámokat kelt bennem. Én leginkább a felkavarodást és a rendezõdést érzem. Helyükre kerülnek a dolgok. [Lélek nekem Õ.]
Szeretsz? - kérdezem. Igen, szeretem a lelkedet, de nem vagyok szerelmes beléd. - mondja. Érzéseimet önti szavakba, mondja ki. Megint ugyanazt érezzük. Ugyanaz rajzol felhõket homlokunkra, ugyanaz a vágy születik bennünk, ugyanolyan hangzavar van bennünk. [Férfi és Lélek nekem Õ.]
LEHETÕSÉG
Hogyan mondhatnám el, honnan tudhatnám biztosan, hogy mit tart a kezében, hogy mit tart a szívében? Honnan tudhatnám, hogy a földbe rejtett magból mi fejlõdik? Honnan tudhatnám, hogy képes egyáltalán kihajtani, növekedni. Honnan tudhatnám, hogy a parázs képes-e lángra gyújtani a mindenséget, õt, engem.
Tudom, hogy mi van a kezemben. Tudom, hogy mi van a szívemben.
Mint a jó kertész napfényre teszem a cserepet, vigyázok rá, öntözöm.
Mint a téli hidegben vacogó, vigyázom és táplálom a parazsat.
Egyedül kevés vagyok. Nem csak az én virágom. Nem csak az én lángom.
AKARAT
Bármi van a szívében, a kezében. Csukott szemmel soha nem fogja észrevenni. Ha arra "hipnotizálja magát", hogy nincs ott semmi, akkor nem is lesz ott semmi. Hiába kémleli a messzeséget, a szíve testén belül lüktet. Lehet, hogy nincs is ott semmi és ha ott van, akkor könnyû megölni. Könnyebb, mint felnevelni.
Bármit képes vagyok nem észrevenni, megölni. Tudom. Csináltam. Néha csinálom. Ha nagyon vágyom valamire, akkor képes vagyok odaképzelni, ahol nincs is.
ALÁZAT
Nem képzelhetek magot, parazsat oda, ahol nincs. Nem húzhatom a növény, mert gyorsabban nem fog nõni, mint ahogy képes. Hiába locsolom benzinnel a képzeletbeli parazsat, nem lesz lángolás.
Lélegeztetõ géppel, gyógyszerekkel életben lehet tartani a halni vágyó testet, de szerintem ez az élõk önzése.
Görcsösen markolhatnám a kezét, még itt maradna egy ideig, de ez nem kötés. Odanyújtom neki a kezem, kitárom a szívem és elindulok felé. Csak jó történhet velem, mert veszteni nincs mit. Remélem, hogy találkozunk.
SZABADSÁG
Ha utunk nem egymás felé, hanem egymás mellett vezet, ha elpusztul a virág, ha elhamvad a parázs, tiszta szívvel lapozok egyet LÉT-em könyvében.
IDÕ
Mindegy, hogy ez az egy életem van, vagy számtalan élet vár még rám.
BOLDOGSÁG
Igazi kötéseket és igazi szabadságot akarok.
A kettõt
EGYÜTT |
#
1:47 DU -
Myreille
|
M. volt az elsõ vendégem Budapesten. Kimentünk a plázsra. Én jól éreztem magam. Rögtön lerúgtuk a papucsunkat és mezítláb gyalogoltunk a homokban. Szereztünk két mûanyag széket és én "jó példát" mutattam a homokozó gyerekeknek: túrtam, pergettem a homokot. Családi történet szokott lenni, hogy egyszer a Balatonon, amikor szüleim dolgoztak, én leültem egy homokozó szélére és egy szatyorba pergettem a homokot szinte egész délután. Azóta is szeretem nézni, ahogy a homok pereg - egyszer a sivatagot is meg akarom nézni - és imádom, ahogy betemetem a lábam, majd óvatosan kimozgatom és a homokszemek táncolnak a bõrömön. Igen, kicsit mocskos lettem, de kit érdekel.
Jó sok kiskölyök volt kinn, akik szintén túrták a homokot, vagy csak túrni szerették volna, de szüleik nem engedték, mert "piszkos leszel, kisfiam". Azt hiszem, hogy sohasem mondanám ezt a gyerekemnek. A piszkos ruhát ki lehet mosni, a piszkos testet meg lehet mosni, de a játék önfeledt boldogságát nem szabad, nem lenne szabad elvenni egyetlen gyermektõl és egyetlen felnõttõl sem.
További "gerekeskedésként" málnás vattacukrot ettünk és néztünk és tágra nyílt szemmel néztük, ahogy a nap eltûnik a budai helyek mögött. Akkor és ott boldog voltam.
Lehet, hogy a plázs nem egy nagy szám, de nekem ezekkel az élményekkel a világ egyik legjobb helye lett. Számomra sohasem attól függ, a hely varázsa, hogy milyen italokat lehet ott inni, hogy mennyire rongyrázós. Este Rió-ban kötöttünk ki. Öt nõ. Öt teljesen más nõ. Nem voltunk ott M-mel sokat - elõször nagyon jól érzetem magam, majd unni kezdtem a helyet és elálmosodtam -, hanem inkább az éjszaka hûvösében sétáltunk. |
#
12:19 DU -
Myreille
|
péntek, augusztus 15, 2003
|
| A csattanásba beleremegett az egész lakás, az egész ház, az egész város, az egész ország, az egész világ, az egész univerzum, ami bennem van. Hivogatóan nyitva volt az ajtó, de most megint bezártam. Haragosan, dühösen. Jó volt hallanai a csattanást, érezni a remegést, de most már csak a hidegség van itt velem. Muris. Nyári kánikulában egy kis belsõ hidegség. Bár lehet, hogy csak megbuggyant az agyam... |
#
2:49 DU -
Myreille
|
| A vágy(akozás) napok óta nõ bennem, mint egy zivatarfelhõ. Minden sejtem enyhülésért, kielégülésért kiált. Húst akarok a húsban. ... Nem! ... Húsát akarom a húsomban. Kitölt és körbeölelem, egész testemmel. Együtt mozdulni, együtt dobbanni. Mindig, újra és újra! Bõrömön akarom érezni a bõrét és forró leheletét. El akarok veszni az ölelésében, elmerülni az érintéseiben, majd mint aki a haláltól menekült meg, pihegni a karjaiban. Hallani akarom rekedt hangját. Nyelvemen akarom érezni az ízét. Érezni akarom, ahogy megfeszül, ahogy lüktet. Miattam. Nekem. |
#
9:42 DE -
Myreille
|
csütörtök, augusztus 14, 2003
|
bárki: meg mindig kinevetsz? :)
Myreille: dehogy
bárki: helyes. nehez ugy erezni, hogy komolyan veszel, ha egyfolytaban csak kacaraszol rajtam
Myreille: nem veszlek komolyan
Myreille: senkit sem veszek komolyan
bárki: akkor ez lehet a hatterben
Myreille: vagy ha elkezdek valakit komolyan venni, akkor megijedek és elkezdem nem komolyan venni
bárki: panikszeruen?
Myreille: igen, bár magamat néha túl komolyan veszem... |
#
10:43 DU -
Myreille
|
 A mozizás reklámokkal és elõzetesekkel kezdõdik. Megszoktuk, ugyanúgy, mint a tévében a filmeket, mûsorokat megszakító reklámokat. Viszont régen figyeltem ilyen tátott szájjal a három filmelõzetest. A Blue Crush lenyûgözött a hatalmas hullámokkal, a Bad Boys II megnevettetet Martin Lawrence és Will Smith hülyeségeivel, A Túl mindenen [A man apart] pedig azért érdekes, mert Vin Diesel mosolyog benne... A képeket tanulmányozva megállapítottam, hogy a szakállas Vin Diesel nekem nem bejövõs, ezért lehet, hogy meg se fogom nézni. A filmbemutatók után végre elkezdõdött a film is. Azonosság [Identity]. Azt hiszem, hogy túlságosan nyitott állapotomban néztem meg a filmet, bár kételkedem benne, hogy mostanság lesz becsukódás. Voltak pillanatok, amikor komolyan megijedtem és összerezzentem. Volt egy olyan pillanat is, amikor az jutott az eszembe, hogy nincs nekem szükségem ilyen erõszakos filmre. De végül amikor a vért felváltotta a fifika és a mozaikok a helyükre kerültek, akkor élveztem. Mindent összevetve érzelmileg jól mozgatta az embert ez a film és képes volt nem várt fordulatokat hozni.
Óvatosság költözött belém. Mostanság túl sok minden szól körülöttem az õrültségrõl és érzem magam is, hogy néha vérlázítóan kontrollálom a tudatomat. Tudatosságomnak alázatot kell[ene] tanulni. A merevségben nincs haladás, csak toporgás. Meg kellene tanulnom szabadjára engedni a tudatomat... Már elkezdõdött. Tudom. Érzem. |
#
9:39 DU -
Myreille
|
Moloko: Over and over. Legalább másfél órája csak ez az egy szám van a winamp playlist-ben. Kilenc perc ötvenhárom másodperc. Over and over/It's over all over/And over and over and over/ And over...
Ezer és ezer erõvonal halad át a szívemen. Egyre nehezebb. Magamnak kerestem. |
#
4:02 DU -
Myreille
|
Két jó közül választani kicsit sem könnyû. Most [is] abban bízom, hogy nem kell választanom, hanem mindkettõ "az enyém lehet". Augusztus 19-re (keddre) két esti programot is találtam. Az elsõ az Örömkoncert [Hõsök tere, 19.30], ahol a 250 tagú Szent István Király Szimfonikus Zenekar és a 4000 tagú egyesített kórus jobbnál jobb darabokat ad elõ. A másik a Van élet a halál elõtt? címû dokumentumfilm [Tabán, 20.45], ami portréfilm Feldmár Andrásról és éppen a tegnapi beszélgetés során került ismét a látóterembe. Annyira, hogy újraolvasom tõle A tudatállapotok szivárványa címû könyvet és mint elõször, most is megérint, megerõsít, felkavar, elgondolkoztat... Még nem láttam ezt a filmet és érzem, tudom, hogy fontos lenne.
A keddi mozizás ellen szól, hogy a filmet állítólag havonta játszák a Tabánban, viszont Örömkoncert nincs havonat.
"A virágot is hiába húzod nem nõ gyorsabban, csak esetleg tönkremegy." |
#
3:06 DU -
Myreille
|
Furcsán ébredtem ma reggel. Olyan volt, mintha egy burok venne körül, ami lefogja a fényeket, a zajokat, az illatokat. Minden tompa volt, csak a torkomban éreztem erõs fájdalmat.
Este nagyon fáradtan értem haza és zuhantam az ágyba, de nem sajnáltam magam miatta, mert egy nagyon fontos és jókedélyû beszélgetés részese voltam. [Ezotéria. Lexikális tudás. A tudomány határai. Boldogság. Meg-õrül-és. Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa.] Úgy éreztem, hogy ezer és ezer újabb ajtó nyilt ki elõttem és magabiztosan tudom, hogy mindegyiket végig fogom nézni, akkor amikor kell. Akkor, amikor eljön az ideje. Apró atrocitás volt a margitszigeti vadasparkban, hogy a póniknak nagyon bejött a zöld ruhám és mivel nem vittem semmi csemegét, ezért majdnem leették rólam. A színes kacsák, a teknõsök, gólyák és a szõrös tyúkokat bámulni jó dolog. Most még beszélgettünk...
Annyi erõ hat rám, hogy semmit sem kell kínlódva tennem, minden ösztönösen jön és egyszerûen megyek felfele és elõrébb jutok. Életem majdnem minden területén ezt érzem és látom is, hogy hol a következõ lépcsõ, kivéve a munkánál, de ott sem vagyok elkeserdett. Amint ezeket leírtam, megcsörrent a telefonom és a tegnapi megbeszélés utóhatásaként hívtak szerzõdést kötni. Hétfõtõl dolgozom. Alkalmi, de legalább nem állok és toporgok, hanem megteszem az elsõ lépést.
Annyi ember van benne ebben az elsõ lépésben, annyi felém áramoltatott szeretet. Most, hogy az elsõ lelkesedésen túl vagyok, nem is a munkának örülök, hanem annak, hogy barátok vesznek körül. Barátok, akik nem csak szavakkal szeretnek, hanem tettekkel. Megsokszorozták az erõmet. Remélem, méltó vagyok a szeretetükre. |
#
10:24 DE -
Myreille
|
szerda, augusztus 13, 2003
|
Nehezen lehet nyitni a bérház ajtaját. Nehéz fa ajtó, ami néha megakad, viszont a ház gyönyörû. Az ajtón kilépve megcsapott a zaj és a nyüzsgés, amit bent nem érzékeltem. Bent jól éreztem magam és a kényelmes karoszékben ülve, repültem elõre, igaz még nem tudom, hogy eltalálom-e a céltábla közepét. Alkalmi, bár a csillagok kedvezõ állása és a puding próbája után, akármi lehet, mondták. Az ajtón kilépve megcsapott a zaj, a nyüzsgés és a napfény. Legszívesebben elmeséltem volna valakinek, hogy jól érzem magam és jöjjön repüljön velem, de mégse tettem, mert eszembe jutott, hogy annyiszor voltam már lelkes és annyiszor estem pofára. Inkább befogom a szám és figyelek, keresek tovább. Ez ellenkezik az elveimmel, mert szerintem örökre boldogtalan az, aki nem tud megállni örülni.
Felszálltam az elsõ villamosra ami jött és csak utaztam a napfényes Budapesten. Élveztem a napsütést, néztem a hatalmas várat, a tûzijáték elõkészületeit, a csillogó Dunát, az embereket és mosolyogtam. A csarnokban vettem sárga bélû õszibarackot, félkeményet, amit nagyon szeretek és jóízûen befaltam. A barackkal együtt kicsit a világot is... |
#
2:11 DU -
Myreille
|
"Mióta vagy te fekete - bordóban konzervatív mértéktartó nõ? Ha emlékeim nem csalnak - ez inkbb a veszélyes hangulatot árasztó filinged volt "akkoriban"?!" Annyira nevettem ezen a levélen, hogy a könnyem potyogott, valamint ezer és ezer emlék rohant meg: kávézás kedvenc tanárommal, ellibegés fiúk mellett, lépcsõházi beszélgetések, séták a töltésen, zsúfolt kolesz szobák, fedõs bableves és pizzatáska, bulik, piros garbó... Volt amikor azt hittem, hogy azok voltak életem legjobb évei, de tévedtem. Most - minden gond ellenére - sokkal boldogabb vagyok, sokkal jobban élvezem az életet [és rózsaszínben is veszélyes vagyok :)].
|
#
1:36 DU -
Myreille
|
| Tegnap meztelen vállakkal kihívó nõ. Ma délelõtt bordó-fekete, konzervatív, mértéktartó nõ. Délutánra vagy laza, sportos, vagy miniszoknyás fiatal nõ. Estére esetleg gondoskodó, odaadó nõ. Én. Mindegyik én vagyok. |
#
10:28 DE -
Myreille
|
kedd, augusztus 12, 2003
|
Szergej Jeszenyin
Kacsalov kutyájához
Gyere, Dzsim, add a mancsodat!
Még ilyen mancsot sose láttam.
Üvöltsük fel a hold alatt
a nesztelen, nagy éjszakába.
Gyere, Dzsim, add a mancsodat!
Ne hízelegj, ne törleszked, komám!
Figyelj a legegyszerûbb tudományra.
Nem ismered az életet, nem ám!
És nem tudod, e földön mi az ára.
Gazdád híres-neves, téged szeret,
szíves házában mindig sok a vendég,
akik bársonyos, sûrû szõrödet
mosolyogva cirógatni szeretnék.
Ördög-szép, kedves kutyapofád
milyen megható bizalmat sugárzik!
Olyan vagy, mint beszeszelt jóbarát,
ki csókolózni a képünkre mászik.
Hozzátok, Dzsim, annyi ember sereglett,
sok rendû-rangú vendég idegyûlt.
A legbúsabbat, a legcsöndesebbet
nem láttad-e közöttük véletlenül?
Majd eljön, nélkülem, belép a házba.
Te kesesd meg fáradt tekintetét,
nyald meg kezét gyöngéden és vigyázva
minden igaz s nem igaz vétkemért.
/Rab Zsuzsa fordítása/ |
#
9:02 DU -
Myreille
|
Látni akarom a Marsot! "Az idei földközelség, -- szaknyelven szólva oppozíció -- igazi kuriózum. Mintegy 5000 éve nem fordult elõ ekkora földközelsége a bolygónak, mint amire idén augusztus 27-én kerül sor. A Mars ezen a napon 55,7 millió km távolságban lesz majd Földünktõl. Látszó átmérõje eléri a 25,1"-t, ami azt jelenti, hogy 70x-es nagyítással látjuk majd akkorának a korongját, mint Holdunkat puszta szemmel."
Szívesen kifeküdnék egy rétre, hogy a kék égen úszó felhõket nézzem, majd amikor éjszaka borul a rétre és rám, a csillagos takarót bámuljam, reménykedve, hogy egy hullócsillag éppen nekem hoz szerencsét. Viszont egyedül nincs kedvem az eget bámulni.
Ma este a hold teljes kövérségében mutatkozik és "megérkezett" a perseidák meteorraj. Messze a város fényeitõl, felkiáltott egy kislány: "Nézd anya, hullócsillag!" De ahova mutat már csak az éjszaka sötétsége tátong. Remélem, azért nem felejtett el valami szépet kívánni... |
#
6:44 DU -
Myreille
|
| Csudajó élni, nevettem együtt a napsugarakkal. Csudajó. Ma egész nap Yann Tiersen zenéje szól, az ami az Amelie csodálatos élete címû film zenéje volt. Csudajó. Ma vonzom a jót és lepereg a rossz. |
#
2:47 DU -
Myreille
|
hétfő, augusztus 11, 2003
|
Álmodj kicsi Myreille! - kúszik hozzám hangtalan, arctalan és mégis kedvesen. Elsõ pillanatban ismerõsnek tûnt és mint régi barátot üdvözöltem, majd ismeretlen lett lélekalakja, bizonytalansággal töltött el. Régen az egybeesések elkápráztattak, lenyûgöztek, de most gyanakvással töltenek el. Olyan könnyû párhuzamot, együtt hallgatást, egyfele nézést képzelni, érezni vélni két madzaggal összekötött gép elõtt. Olyan könnyû és olyan értelmetlen.
Álmodj kicsi Myreille! - kúszik hozzám hangtalan, arctalan és mégis kedvesen. Valamiért hiszek neki, érdekel, hogy mit akar mondani, mit akar mutatni. Érdekel, hogy miért került az életembe. Kérdésekre keresem a választ. Utazok önmagamban, az idõben, a térben. Nem válaszokat remélek tõle, csak irányokat, mert most állok a semmi közepén és annyit tudok még csak, hogy igazán nem tudok semmit. Nem tudok hinni. Nem tudok igazán képzelni. Nem tudok álmodni. |
#
10:55 DU -
Myreille
|
| Ha Betti nem szól, akkor elfelejtem megnézni a lottószámokat. Alig hittem a szememnek, de kettesem van és a tiszta hasznom 600 Ft. Ezen a héten is feladok egy szelvényt. ;) Apró kicsi lépésekkel, de felfalom a világot és nekem fog lobogni a zászló. :) |
#
11:42 DE -
Myreille
|
| Már régen elmúlt az éjszaka és benne vagyunk a nappalban. A sötét, holdfényes égbolton már a nap ragyog és a kellemesen hûvös éjszakai levegõt a perzselõ forróság váltotta fel, de testem még érzi, ahogy testével beburkolt, ahogy karja átölelt. Védõn. Bíztatóan. Szeretettel. Vágytól hevülten. Mohón. Testemet testével, lelkemet lelkével ölelte körbe. Mint egy méretre szabott ruha, pont jó. Nem lötyög és nem is akar megfojtani, csak kedvesen velem lebeg egész nap. |
#
10:17 DE -
Myreille
|
Elizabeth Barrett-Browing, a legnagyobbnak tartott angol költõnõ 1806-ban született. Apja dúsgazdag ember volt, jamaicai ültetvények birtokosa. Elzabeth már tizenhárom éves korában már latinul és görögül olvasott, két év múlva pedig kiadta elsõ költõi mûvét. Ezután nem sokkal megbetegedett s a bonyolult kortól, amely megtámadta tüdejét, szívét, érrendszerét, haláláig sem szabadult meg teljesen. Szobában, ágyhoz kötve sínylõdött, olykor már az éltetérõl is lemondtak. 1845-ben, harminckilenc éves korában, levelezni kezdett nagy kortársával, Robert Browinggal. Megismerkedtek, 1846-ban titokban összeházasodtak és Itáliába szöktek, mert Elizabeth zsarnoki apja sohasem adta volna beleegyezését a házassághoz. A boldog költõ-pár (a férj hat évvel volt fiatalabb feleségénél) Pisában, Firenzében és Rómában élt. A költõnõ 1861-ben halt meg.
A Portugál szonettek-et, negyvennégy szonettet, szerelmének-házasságának elsõ idõszakában írta. Eleinte portugálból való fordításnak tüntette fel szeméremérzete viszolygott a nyílt kiállástól. 1850-tõl azonban már saját nevével adta közre. A szonettek mind Robert Browingot ünneplik, s azt a szerelmet, amelyet a költõ gyújtott fel a beteg, zárkózott, reménytelen nõben.
Elizabeth Barrett-Browning
43 [Hogy hogyan szeretlek?]
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig lelkem ér, oly messze forr
Szerelmem, s mélybe és magasba, hol
A Lét s a Menny határaira lel.
Szeretlek, mint ha hétköznap lehel
Békét - ha nap süt, gyertya haldokol.
Ahogy a Jogért harcol-robotol
A hõs, akinek dicséret se kell.
Oly lángolón szeretlek, oly vadul,
Mint búm tüzelt, mint hisz-vall kicsi lány,
S ahogy szerettem vesztett, szomorú
Szentjeimet - szeretlek én vidám
Vagy könnyes arccal, mindig! - s ha az Úr
Hagyja, még jobban halálom után.
Robert Browning
Az elvesztett kedves
Nos, vége! s bármily fájó íz is,
úgy fáj-e, mint hivém?
Ejh! jóéjszakát cseveg a csíz is
már a tornác ivén!
A szõlõk ifjú rügye pelyhes,
így láttam én ma még,
de holnap mind pattanva kelyhes,
- s lásd, minden szín kiég...
Drágám, hát ránk is ily sors vár! - ó,
nyúljak kezed után?
S barát legyek? csak barát már? - jó!
De annak is jut ám
egy nézés, ében fénnyel villanó! -
Szivem hadd õrzi görcsösen, -
s hangod, mely ujjong: hulljon még a hó! -
lelkembõl nem múl sohasem!
De szóm nem lesz hõbb, mint illik s szokás,
csak tán csöppnyit puhább,
s csak úgy fogom kezed, mint bárki más,
csak tán picinyt tovább...
|
#
9:44 DE -
Myreille
|
vasárnap, augusztus 10, 2003
|
"... és akkor, akkor végre elõbújt a kis zõd gyík, próbáltam óvatosan megfogni, és akkor, akkor aztán elõbújt még egy, mög még egy, mög még egy, Jesszusom, melyik az én Lizykém? - nem tudtam, oly egyforma vót mind, oly egyformán másztak fölfelé, rám se hederítve. Talán nincs is köztük... talán már nem is él, jó ideje nem láttam, lehet hogy ezek a gyerekei... vagy az unokái... vagy a testvérei... vagy semmi kapcsolat, csak olyasfélék, mint õ, amilyen õ vót. Mert kicsik és gyíkok. És félnek és zõdek. És sehogy sem akarnak megszeretni. "
"Talán nem csak teveled történik. Lehetséges, hogy éppen az a sors méretik a nõkre, hogy fokozatosan elveszítsék az ÉN-t, avagy inkább föladják, mert kell bennük a hely az Õ-nek. Féjnek, gyereknek, egérnek, kutyának, hangyának... szeretõnek. Visszatekintve megállapíthatod, minden adandó alkalommal háttérbe szorítottad tenmagad, szabad utat adván valaki másnak."
/Vámos Miklós: Sánta kutya/
Be kell vallanom, hogy elõször nagyon nehéz volt olvasni ezt a könyvet, majd egyre inkább élveztem. Amikor egyre több párhuzamot találtam köztem és a fõszereplõ között, akkor értettem meg Vámos Miklós ajánlásást: "kiváncsan, hogy megtud-e valamit önmagáról, amit eddig nem..." És igen megtudtam, vagyis van még számtalan dolog, amit még nem éltem át. Talán majd átélem. Szép könyv.
Sokkal közelebb van hozzám, mint Morante Történelme, pedig az is egy asszony életét és közben a történelmet mutatja be. De az a nõ végig idegen volt, míg Vámos Évája folyamatosan közel volt, van... Néha én voltam, néha az anyám, néha a nagyanyám, néha pedig aki talán én leszek... |
#
10:07 DU -
Myreille
|
Péntek estére nagyon jó kedvem lett és ezt a barátaimnak köszönhetem, a törõdésüknek. Most vasárnap este kétségbeesetten nyúlok vissza ezekhez a simogatásokhoz, mert folyamatosan bõgök. Már nem azért vagyok kétségbeesve, hogy mi lesz, mibõl fogok megélni, hanem a lelkembe szúrkált töviseket próbálom kiszedni. A két nap alatt apa egyetlen cinikus és lenézõ mondata: Lányom, igazi úrinõ vagy! felkoncolt és alig bírom összeszedni magamat. Gyõzködöm magamat, hogy nem vagyok annyira rossz és semmirekellõ, mint ahogy éreztetik velem. Gyõzködöm magamat, hogy nem bûn, hogy a saját életemet akarom élni. Gyõzködöm magamat és közben potyognak a könnyeim...
Hétvégén olvastam újra Richard Bach Illúziók címû könyvét, azt hiszem, hogy a legjobb pillanatban. "Minden, ami e könyvben áll, lehet tévedés is." De én pontosan érzem, hogy nincs benne semmi tévedés. Vagy így érdemes élni, vagy sehogy.
Péntek este élvezettel szívtam magamba a székesfehérvári levegõt és végül M-mel megint Doge-ban kötöttünk ki. Ritka szar buli volt [kevés ember, nem elég táncos zene] és megint annyi alkoholt sikerült meginnom, hogy elálmosodtam. A levegõzés nagyméretû kártyázásba csapott át. Zsíroztunk. Kellemesen friss volt a levegõ és a végén az ismeretlen fiúk Agárdra invitáltak minket másnapra, vagy a jövõ hétre. Úgy álltam fel az asztaltól, hogy soha nem fogom õket újra látni. Ez az ismeretség csak ott élt, azalatt a két óra alatt.
Hazafele [mindenhova haza megyek és sehol sincs igazi otthon] a székesfehérvári albi illata jutott eszembe. Az üressége, a fényei és a lepedõ illata. Szerettem ott egyedül lenni.
Reggel a nyitott ablakon beköszönõ napsugár ébresztett. Keveset aludtam, de mégis jó volt felkelni. Elmentem piacra is, hogy hatlapost vegyek, de mire odaértem [reggeli nyolc óra], már elfogott.
Egy buszon utaztam J-vel. Évekkel ezelõtt együtt jártunk kocsmázni, nyaralni és majdnem volt közöttünk valami, de nekem sohasem volt férfi. Inkább bátyámnak tekintettem, bár a csendes elismerés a szemében és mondataiban vidámsággal töltött el. Tipikusan megalkuvó ember. Felállítja a korlátait és nem hajlandó ledönteni azokat. Régebben piszkáltam a korlátait, de nem sok eredménnyel. Most már olyan ritkán találkozunk, hogy egy-egy beszélgetés általában az elmúlt év eseményeinek felidézésével telik és még a felszínt is alig karcoljuk. Most is így volt.
Csend. Alvás. Tûske-szavak. Könnyek. Léleksajogás.
Én is másként emlékszem a múltra és õk is. Amit elvárnának tõlem, az maga lenne az élve eltemetkezés. Hûtlenség, hogy nem a rám kiszabott szerepet akarom játszani. Nem veszik észre, hogy ezzel nem kevésbé szeretem õket. Ahogy élek, számukra merõ könnyelmûség és fafejûség. Szerintük semmit nem tudok az életrõl, a valóságról, a munkáról, a szeretetrõl... Szerintük. Õk szeretnek. Szerintük.
Néha azt érzem, hogy a teljes szakítás lenne az egyetlen mód, amivel védeni tudom magamat, de él bennem egy reménysugár, ami most is világít, hogy egyszer... egyszer... minden rendben lesz és beszélgetünk, odafigyelünk a másikra, nem lesz konspiráció, nem lesz látszathatalom és mártírkodás. Egyszerûen csak szeretet lesz és a másik elfogadása. Egyszer... talán... Egyszer talán lesz IGAZI családom. |
#
9:00 DU -
Myreille
|
péntek, augusztus 08, 2003
|
Amikor kajálni mentünk láttam a zöldcég autóját, gondotam égi jel. Már kicsit le is tettem arról, hogy hívni fognak - gondoltam további idõhúzás -, de megszólalt a telefonom és a számból felismertem a zöldcéget. Zavart nõi hang és én már tudtam, hogy mit fog mondani. Jeges és nyugodt hangon köszöntem meg, hogy felhívott, majd kinyomtam a telefont és most fogalmam sincs, hogy hogyan tovább.
Tudom, hogy nem lenne szabad összetörni, feladni. Tudom, hogy ez csak azért van, mert lesz sokkal jobb, csak azt tudnám, hogy MIKOR? és addig mi lesz velem... |
#
3:17 DU -
Myreille
|
"A szabadság nem helyzet, nem állapot, hanem lelki alkat kérdése. Van, aki a börtönben is szabad, más egy lakatlan szigeten is rab, lehet egy koldus szabadabb, mint egy milliomos. Attól függ, hogy tudjuk-e, merjük-e vállalni önmagunkat, megalkuvás nélkül élni az életünket."
/Volcsánszky Kati/
- Akkor szabadok vagyunk? Te is, én is?
- Szerinted?
- Nem tudom, én kérdeztem.
- Igen, szabadok vagyunk. A korlátot nem te jelented nekem, hanem én saját magam, és a korlát neked soha sem én vagyok, hanem te magad, de ezzel együtt vállalom és örülök a közelségnek is. Szeretném azt hinni, hogy a közelség sem csorbítja a szabadságot. Úgy akarok élni, hogy a közelség se csorbítsa a szabadságot. És akkor beszélni kell a szabadságról is. Szóval mi is a szabadság? Szerintem, annyi, hogy önmagad lehetsz megalkuvás nélkül.
- Öööööööööööööö, az amikor annyi sajtosszendvicset eszek meg amennyit akarok és anya nem csap rá a kezemre?
- Igen és ha rosszul vagy tõle, akkor sem gáz, mert vágytál rá, kipróbáltad, megtetted. |
#
9:55 DE -
Myreille
|
A Besh o droM-nak köszönöm, hogy tegnap megvártak zp-ben a kezdéssel. Most hallottam õket elõször és tetszik a zene, amit játszanak, de be kell vallanom, hogy egy idõ után olyan volt, mintha mindig ugyanazt a motívumot hallgatnám. Általában képes vagyok napokig egyetlen CD-t hallgatni, de ez így mégsem volt egészen rendben.
Az est legkimondhatatlanabb szava a grillkrumpli volt, pedig nem is ittam.
Az élet nagy kérdései:
- "Myreille, szerinted milyen színû a csütörtök?"
- "Az emberek imádnak arról hablatyolni :), hogy a kitaposott útnak meg a sablonnak a qrva anyját, ám ha a kitaposott út eltûnik a lábuk alól, ha a sablon-korlátba kapaszkodó kezek egyszercsak a levegõbe markolnak: nos, rögtön pánikba esnek; összeesnek; arccal a porba... és a továbblépés: "térképet tüsszent a sivatagi porba" de a java még csak ekkor jön..." |
#
9:19 DE -
Myreille
|
csütörtök, augusztus 07, 2003
|
Elhatároztam, hogy hazamegyek. Mármint megnézem kicsiny falumat és kicsiny családomat. Mint rendesen, tiszta idegbeteg is lettem. Õszintén szólva nem sok kedvem van menni, de jobb a békesség alapon mennem kell. Próbálkoztam program szervezéssel is, aminek a vége csak az lett, hogy saját hülyeségem okán jól felidegesítettem magam. Mentõövként derengett fel elõttem a somlói-ebéd, de a cukrászda zárva volt és engem végtelen vidámság és nyugodtság szállt meg. Jó, hogy saját magam gerjesztett hülyeségbõl ki tudok szállni... Kicsiny koncentráció - mert úgyis az lesz, amit én akarok - és már mûködnek is a dolgok. Pénteken megyek Székesfehérvárra és M-mel bulizunk egyet, állítólag a hûtõ tele van piával, majd szombaton család és vasárnap vissza Bp-re. Már csak azon izgulok, hogy ne fájjon a térdem, mert akkor elmegyek úszom egyet a tóban, bár az az igazság, hogy attól félek, hogy ha azok az emberek, akik szeretnek és aggódnak értem, megtudják, hogy fájós, éppen meggyógyuló térdemmel bringáztam - elég nagy emelkedõk vannak - talán meg is vernek. Néha egy ökör vagyok. Majd még meglátom...
Ez a hét egy elcseszett hét. Csak várok. Várok. Olyan, mintha minden beleragadt volna a hõségben megolvad aszfaltba és nem enged semmit és senkit. Engem sem. Közben felajzott íj vagyok, ami alig várja, hogy messzire repítse nyílát, ami szintén én vagyok. Csak az "elengedéshez" az kell, hogy a mukaszerzõdésem aláírjam valahol, vagy megnyerjem a lottó ötöst. [Venni kellene egy szelvényt...]
Ma az álláshirdetések olvasgatása és pályázatok generálása során odáig jutottam, hogy erõteljes önbizalmam, kívülálló szemével, enyhe nagyképûségbe csapott át. Egyszerûen mindent tudok és amit nem, azt gyorsan megtanulom. Na jó, génsebész nem leszek egy hét alatt... Legyen, legyen már valami!!!
És ma este is elmegyünk bulizni és holnap legalább 10-ig fogok aludni. Ha már munkanélküli vagyok, akkor legalább élvezzem... Legyen, legyen már valami, hogy futhassak, hogy szélsebesen repülhessek, nem nekem való a toporgás.
Vajon miért toporgok? Hol rontom el? Mit csináljak még? |
#
3:46 DU -
Myreille
|
"Nem az a kedves, aki szép, hanem az a szép, aki kedves." /Lev Nyikolajevics Tolsztoj/
"A kutató tudja, mi a csalódás, tudja, hány hónapon keresztül dolgozott rossz irányban, és ismeri a kudarcokat. De a kudarcok hasznosak is, mert ha helyesen elemzi õket az ember, sikerre vezethetnek." /Sir Alexander Fleming/
"Az egyetlen dolog, amit az emberi természetrõl biztosan tudunk, az hogy változik." /Oscar Wilde/
|
#
12:52 DE -
Myreille
|
 |
#
12:17 DE -
Myreille
|
szerda, augusztus 06, 2003
|
A másik nõ. A múlt hirtelen egybefolyt a jelennel. A fájdalom erõsebb volt, mint a régen. Nem sikítottam. Nem sikítok. Beszélgettem. Megvan a log file. Ennyi pont elég...
"Vie qui veut me tuer" /Pink Martini - Sympathique/ Nem vagyok rosszkedvû, mert ez nagyon-nagyon jó zene: jókedvre derít. Voulez-vous danser? |
#
10:31 DU -
Myreille
|
kedd, augusztus 05, 2003
|
| A napsütésben álmosan nyújtózkodó macska bajsza végén még ringatózik egy csepp tej. Hátát domborítja, majd kényelembe helyezi magát és nem vesz tudomást a rohanó világról. Jóllakott. Elégedett. Álmos. Boldog. |
#
7:02 DU -
Myreille
|
hétfő, augusztus 04, 2003
|
Ha valaki megmutatná, hogy kit kell pofán verni, kit kell legyõzni, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek, akkor én pofán verném és lenyõzném, még akkor is, ha beledöglenék. Úgyis beledöglök. Azután, amikor csillapodom és az eszemet használom, tudom, hogy más helyett nem dögölhetek bele, vagy ha mégis, akkor semmivel sem lesz jobb neki. Bukdácsolnak. Látom a sebeiket és minden horzsolás, horzsolás a lelkemen. Nálam pedig van ragtapasz és egy bártorító mosoly. Néha semmit sem ér.
Félelmetes [a beszarás jobb szó lenne, de nem eléggé szofisztikált ;)] a blog. Kaptam egy levelet, amiben százszázalékosan meggyõztek, hogy miért menjek orvoshoz. Már eddig is eldöntöttem, hogy egyszer el fogok menni [most már nem is fáj annyira...], így viszont minél gyorsabban. Csak rendezõdöm egy kicsit.
Utálok várni, de most mindenem ettõl a rendezõdéstõl függ. Pár óra múlva már többet fogok tudni. Fej vagy írás. Munka, vagy további keresés. Ma reggel lefosztottam, szinte nulláig a bankszámlámat. Nem akartam idáig eljutni és nem örülök, hogy itt tartok. Gondterhelt vagyok.
A közelben járt Krisztina és fejött. Olyan ritkán fordul velem elõ ilyen, pedig annyira szeretem ezt az érzést. Csak úgy betoppan valaki, mert erre járt és fontos vagyok neki ennyire. Évekig vártam erre, hogy ilyen emberek vegyenek körül és ilyen közel legyenek. Szeretem a betoppanó látogatókat. Szeretem, ha bekopogtatnak az ajtómon.
"Constant craving/Has always been." /K. D. Lang: Constant craving/ |
#
11:43 DU -
Myreille
|
Fáj a térdem. Most a bal. Arra gondoltam, hogy ezt nem írom le, mert már többen orvoshoz akartak vinni/küldeni/zavarni miatta. Tudom, hogy igazuk van, bár azt is tudom, hogy a doki valószínûleg széttárná a kezét és írna valami kencét, de igazán a problémán nem tudna segíteni. Persze lehet, hogy tévedek és minden bajom elszállna. Hinni kellene a mesékben, de egy ideje nem megy. Persze fontos, hogy itt legyen, hiszen a napló egyik lényege, hogy az eseményeket vissza tudjam keresni, mert a múlt homályában könnyen összefolynak a napok.
Meglepetés hegyek. Telefonom csöng. Ismert szám, bõ fél éve átbeszélgettünk egy napot, azóta semmi. Meglepetésemben nem is tudok igazán mit mondani, majd fecsegek... Néha olyan emberek simogatják meg a lelkem, akikrõl azt gondoltam, hogy már nem is emlékeznek rám. Persze, ahogy a mesékben sem, így a véletlenekben sem hiszek. |
#
7:00 DU -
Myreille
|
vasárnap, augusztus 03, 2003
|
"Azt hiszem gyõzni, csak így, elegánsan érdemes. Élni is.
Ki-ki olyan dolgokkal foglalkozzon, amihez tehetsége van. Ahol nem kényszerül görcsösen a maximumra törekedni, ahol nem kell állandóan az optimumot hajszolnia, hanem ahol odafigyelve, de emberi tempóban, önmagát meg nem erõszakolva tud méltó eredményt felmutatni." /Éjfél Kapitány/ |
#
11:59 DU -
Myreille
|
Ma folyamatosan anyának szólít, amitõl engem a hideg kiráz és mindig finoman megkérem [szigorú tekintet default], hogy ne anyázz, de ebbõl röhögés támad. Az elõbb kifejtette, hogy megalomániás [lesz www.myreille.hu, csak legyen munkám, ha lenyúlod, megütlek] és monomániás vagyok [egy nap 156-szor meghallgatni a Moloko: Familiar Feelings-t szerintem normális].
Kis családi életünk beszámolója volt. - mondom én. Ez jobb, mint a Szomszédok. - mondta Õ és nem vett tudomást a gépírás tudásomról. - Már nem mondhat semmit az ember. - kiált fel kétségbeesetten. - És leírja... - már rimánkodó a hangja, majd feladja a labdát: Ha azt mondom, hogy magamhoz nyúlok, akkor azt is leírod? Persze én ezeken csak mosolygok és a szemem azt kérdezi, hogy szerinted? De a választ õ is tudja. Együtt nevetünk.
- Olvasd el, ha nem tetszik, kitörlöm! - mondom neki.
- Jó. Mehet. - mondja - majd hozzáteszi, hogy - Anya! - Erre én elindítom a Familiar Feelings-t. ;) |
#
11:38 DU -
Myreille
|
| A Duna-parton üldögéltem, néztem a fekete-kék-sárga-piros hullámokban játszó folyót és azon járt az eszem, ha még csak most lenne reggel, akkor másként élném ezt a mai napot, mint ahogy éltem. Nem szeretem ezeket a gondolatokat, érzéseket. Azóta csak azzal foglalkozom, hogy mindent megtegyek, amit nem tettem meg, de szívesen megtettem volna a mai nap. Végülis van még szûk két és fél órám... |
#
9:39 DU -
Myreille
|
Részlet egy Szigeti beszámolómból: Képzeld voltunk a Szigeten és Moloko koncert volt a legjobb, egyébként pedig olyan dzsuvás, hogy az embernek elmegy mindentõl a kedve. Legalábbis nekem. Van egy komfortfokoztat, ami alá nem akarok menni, ha nem muszáj és egy ilyen buli még nem a muszáj. A feláldozott hasznon nagyobb, mint a nyert haszon. Uh, megint kiszólt belõlem a közgazdász. :)))
Egyébként pedig: "Története során a legtöbb látogatót fogadta szombaton a Sziget Fesztivál: 62 ezren voltak a rendezvényen." |
#
7:39 DU -
Myreille
|
Néha úgy szeretném, ha az életem olyan lenne mint egy érett narancs. Gömbölyû, jó illatú, vidám színû és ízletes. De mindig van egy-egy pont, ahol az egyébként gömbölyû, jó illatú, vidám színû és ízletes narancs penészedni és rohadni kezd. Ilyenkor nincs más, mint éles késsel kivágni a rothadó részt. De van egy terület, ami már szinte nincs is, mert elrohadt az egész és azon veszem észre magam, hogy mivel "saját" területe elfogyott, most éppen újakat akar megmérgezni. Nem tudatosan, hanem csak szeretetbõl.
Ráadásul a nap legviccesebb híre, hogy a zöldcég, amikor behívott engem a harmadik körre, ismét meghirdette ugyanazt a munkakört. Az hiszem, hogy nincs humorérzékem, mert ezen valahogy nem tudok nevetni. |
#
7:31 DU -
Myreille
|
"Teliszemetelt vincseszter a lelke. Ráférne arra is egy format c:." /Jake Smiles: 1 link; www.1link.hu/
Hátborzongató érzés volt olvasni ezt a könyet. Tapasztaltam már, hogy a virtualitás hogyan tud összecsúszni a valósággal. Olyan könnyû elmenekülni a virtualitásba, egy képzeletbeli világba... Persze a kérdés szinte mindig és mindenhol ugyanaz: Ki vagyok én valójában? |
#
2:31 DU -
Myreille
|
A Duna-parton találkoztunk: zsaklin, she, kõ sára és a lánya, valamint Judit és én. A hõség ellenére nagyon élveztem a hajóutat, mert azt figyeltem, hogy a hajó keltette hullámokon hogyan táncol a napsugár. Myreille Szigetre lépését nem vették kamerák, egy csendes kis mozzanat volt a Sziget történelmében. A Jazz színpadon hangoltak, így a mellette lévõ italozó helyen ültünk le egy asztalnál és dumáltunk. Mivel a mikrofon színpadi dolog és színpad nem volt, így nem ragaszkodtunk hozzá. Itt ért az elsõ megelpetés, mert Daniellel találkoztam. Kifejezetten azért járt arra, mert tudta, hogy ott leszek én is. Kölcsönös "udvariassági" körök [én megjegyeztem, hogy megemberesedett; õ pedig leturcsizta az orrom], mint jelenleg két munkanélküli, fõként drága utazásról beszélgettünk. Azután pedig egérkével és tjpvel találkoztunk. Mindeközben kellemesen cseverésztünk.
Panjabi MC olyan volt, amilyenre számítottam. Egyetlen végtelenített számot játszott, persze az is lehet, hogy én nem vettem észre a számok közötti finom különbséget. Na jó, két számot hallgattunk megy Judittal, majd elindultunk körbejárni. Egy-egy koncertbe bele-belehallgattunk és mérhetetlen undorom a wc-k miatt elhatalmasodott. Járkálás közben Ákossal és Diával találkoztam, pár szót váltottunk és a Világzenei színpad nagy kedvencem lett.
Kispál és a Borz koncertre visszakeveredtünk a Nagyszínpad elé és ott találkoztunk Krisztiánnal és a haverjaival. Az hiszem, hogy néha nagy szerencsém, hogy lepereg rólam, amikor egy darab húsnak néznek. Sõt ilyenkor elég átlátszóvá, nem is létezõvé válnak férfiak. A koncert közepes lelkesedéssel hallgattam végig. A régi számok még szakközepes bulikat idéztek.
Molokora idõben ott voltunk és nekem egyre jobb kedvem lett. Tetszett a zene és tetszett, amit a színpadon láttam. Amikor már teljesen felszabadultan tomboltam karomat megégette egy parázsló cigaretta. A fájdalom élesen szaladt végig az idegközpontjaimon. Álltam a tömegben, szorítottam a karom, a fájdalomtól potyogtak a könnyeim és nagyon egyedül voltam. Legszívesebben elrohantam volna, hogy egyedül bírkózzam meg a fájdalmammal, hogy senki ne lássa a könnyeimet, hogy senki ne legyen a közelemben, de a tömeg miatt nem mozdultam, végül pár percig a tömeget zártam ki. Mindenkit. Majd amikor már eleget voltam egyedül "visszajöttem". Letöröltem arcomról a könnyutakat és táncoltam tovább. Moloko innentõl nagy kedvenc lett. Félelmetesen jó volt. Elindultunk, hogy akkor most Emil Rulez-re fogunk bemenni, de a bejárat elõtt 5 méterre az embermassza nem mozdult. Egy kis tombolás még jót tenne. Judit hõsiesen bírta velem a Pörgésarénában, én viszont nagyon jól éreztem magam. Laza fél óra alatt a napok óta bennem tomboló szotty elûzésre került. Ezután még Magic Mirrorban lézengtünk. Iszonyú kényelmes padok voltak, úgyhogy én kicsit elnyúltam. [Öregszem vazze... ;)]. Itt ismert fel Sz. Amikor a telefonjáért nyúlt, hogy biztos, ami biztos felhív, én éppen akkor néztem rá és ismertem fel. Csavarogtam vele is kicsit, de ekkor már súlyosan fél kettõ fele járt az idõ. Pici punnyadás és padon üldögélés után a HÉV fele vettük az irányt, majd a még - a tömeg miatt - sétáltunk egyet az alvó városban, ami meglehetõsen élénk volt.
A zuhany megváltóan finom, az ágy pedig megváltóan puha volt. Pár órát aludtam csupán, most mégis pihenten ébredtem.
Túl sok és mégis túl kevés majdnem két mérteres, barna hajú-szemû srác volt a Szigeten, viszont az félelmetes, hogy ennyi ismerõssel találkoztam. Nehezen lehetne rávenni, hogy egy hétre kiköltözzem a Szigetre, viszont a sok koncert és a nagy pörgés nagyon tetszik/tetszett. |
#
10:56 DE -
Myreille
|
szombat, augusztus 02, 2003
|
Hehehe. A törpe anyósnyelvem oldalhajtásokat hozott és a költözésnél kinyírbálódott apró levelû pletykám is pótlásra kerül. Az íróasztalon már egy üveg vízben három hajtás. Szárukon buborékok ülnek. Szeretem ezt a látványt. Szeretek növényeket nevelni.
Hirtelen jeges rémület járt át. Az összes hibiszkuszom az exférjemnél maradt és pár napja megbeszéltük, hogy minden kapcsolatot megszakítunk egymással, már semmiben sem számíthatunk a másikra. Ez jó így, még akkor is, ha a növényeket el akartam hozni. Mindegy. Majd kapok új ágakat és új növényeket nevelek.
Új barátság, új pletyka a lépcsõházból. Talán új szerelem, új hibiszkusz bokrok a lakásban... Ki tudja? Qui vivra verra. |
#
1:42 DU -
Myreille
|
péntek, augusztus 01, 2003
|
Semmi kedvem aludni és html-lel is szórakoznom kell, de ehhez sincs sok kedvem. Leginkább táncolnék és innék. Az elõbb vettem észre, hogy valószínûleg két bejegyzésem el fog szállni, holmi idõzavar miatt és meglepõdve tapasztaltam, hogy nem akarom megmenteni. Kaptam linket a www.kapu.hu-n, ami egy végtelenül kedves dolog és megkértek, hogy ha valamilyen okból kifolyólag megszüntetem a blogom, akkor jelezzem nekik. Érthetõ, egy halott link senkinek sem jó. Egyre erõsödik az érzés, hogy valamit át kellene szerveznem a bloggolás tekintetében. A blog befejezése még túl radikális dolog és nem is szeretném [ragaszkodom hozzá, na ... bár minden, amihez ember ragaszkodik, annak elveszétése fájdalommal jár és a blogom elvesztéséhez elég egy technikai hiba...], viszont egyre több élmény ragad bennem. Élmény, amit nem kell kisikítani magamból. Élmény, amirõl még beszélni sem akarok, mert egyszerûen jók. Élmények, amik vannak, amiket átéltem. Élmény, amit félek a feledés homályába engedni.
Szeretnék nagyon berúgni. Holnap iszonyatos mennyiségû alkoholt fogok meginni, remélem utána jön valami jó kis gondolat, vagy legalábbis tudni fogom, hogy mit csináljak, vagy egyszerûen csak másnapos leszek és nem kattog az agyam.
Ma viszont rengeteget kajáltam. [Egy hét koplalás, mondom ilyenkor.] Krisztinánál voltam és minenféle jóval elhalmozott, cserébe én pedig beavattam az üvegfestés rejtelmeibe. Én nem is festettem olyan sokat, valahogy nem volt igazán kedvem hozzá, de olyan jó volt nézni, ahogy lelkesedik, ahogy csinálja. Persze már az is szuper érzés volt, ahogy várt. Vett teát, ropogtatni valót és azt tervezgette, hogy mit fog festeni.
Még mindig halálra tudok rémülni, amikor azt érzem, hogy szeretnek, amikor várnak. Kérges lelkem ilyenkor mindig roppan egyet. Az eszemmel tudom, hogy rendben vannak ezek a dolgok, mégis a szeretetet sokkal nehezebben engedem magamba, mint amilyen könnyen a fájdalmakat lepergetem. Lubickolok abban, ahogy mások szeretnek, de nem engedem hogy ez az érzés minden sejtemet átjárja. |
#
11:59 DU -
Myreille
|
Csudajó élni!
Fõtt kukoricát enni,
aludni és mosolyogni. |
#
3:25 DU -
Myreille
|
Névnapi gyros-ozás után elmentünk, hogy megnézzük a Millenárison a Budapest egy napja szabadtéri fotókiállítást. A legjobb az volt, hogy a vizes fûben mezítláb sétáltunk. Imádom, ahogy a fûszálak csiklandozzák a talpamat.
Majd a napot folytattuk A Cukrászda felfedezésével. A somlói nagyon-nagyon finom, de nekem legjobban Feri bácsi tetszett. Kedves, nyílt és nagyon férfi, mert rögtön udvarol, incselkedik. Hiába legalább 70 éves, szemét csak úgy csillogtatta rám és felajálotta, hogy elhozza bárhova a fagyit. Szeretek ilyen emberekkel találkozni. A környékrõl mindenki odajár és ismerik egymást név szerint. Tetszik. Mintha megállt volna ott az idõ. Az emberek kedvesek, közvetlenek, nem rohannak, figyelmesek, mindenkinek jár egy mosoly és egy finom sütemény. Gyarkan leszek ott vendég, remélem. |
#
3:06 DU -
Myreille
|
Csak képek... voltak júliusban.
szeretem Jack Vettriano képeit |
#
12:17 DE -
Myreille
|
Azt hiszem, hogy trópusi országokban nem igazán szeretnék élni. Nem szeretem ezt a párás, meleg levegõt. Az esõt viszont szeretem. Szeretem, ahogy a cserepeken kopácsol és ahogy álmomból felébreszt. Szeretem, ahogy HF-fel egymást ölelve szendergünk. Igen, az ilyen napokat egymást ölelve, ágyban kell tölteni.
Kicsit mindig távolodom tõle. Fontos, hogy szabad legyen. Fontos, hogy szabad legyek. Fontos, de nem akarom megvédeni, nem akarom az eséstõl megkímélni és elkapni. Bár ismerem a repülés veszélyeit, nem akarom lebeszélni a repülésrõl. Viszont, ha elesik, akkor lemosom a sebeit és csókot adok a homlokára.
Aki még soha nem sétált magasban a kötélen számtalan dolgotól fél. Amikor rájön a technikára, megérzi a veszélyt és uralja a veszélyt, már nem fél a tõle, hanem élvezi. Olyan ez, mint a sebesség...
Vicces dolog nem a megfelelõ embert leszólítani egy "apró" félreértés miatt. Viszont magam is meglepõdtem, hogy mennyi humorral "kezeltem" a szituációt. Utána annyira jó kedvem lett, hogy Bettit lebeszéltem a munkáról, az esõben banánt és nektarint ettünk és megnéztük az új lakásukat. Nagyon tetszik. Tetõtér, világos és hatalmas. Ha már arra jártam, akkor megvizitáltam Krisztán ülõgarnitúráját és felzabáltam a franciadrazsé készleteit. Krisztina pedig kicsiny falumból írt sms-t. Nagyon meglepõdtem és már végzett a túrófánkkal, amit ajánlottam volna neki. |
#
12:15 DE -
Myreille
|
Elôzô napok...
július 2002
augusztus 2002
szeptember 2002
október 2002
november 2002
december 2002
január 2003
február 2003
március 2003
április 2003
május 2003
június 2003
július 2003
augusztus 2003
szeptember 2003
október 2003
|
(c) 2002 Myreille,
Minden jog fenntartva, beleértve a megfilmesítés jogát is.
|
